Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-13 / 38. szám
-------------------------------_______ ^ Módszerek a csatlakoztatáshoz? Tábor a vár alatt — Ugye. Éva néni, minket most azért tesznek bele az újságba, mert cigányok vagyunk ? De mi nem szégyelljük, hogy cigányok vagyunk. (Horváth Zsanett, 13 éves, Somorja — Samorin) — Amilyennek születtünk, olyannak kell meghalnunk. Mi cigánynak születtünk, és cigányként fogunk meghalni. (Barczi Ruzena, 13 éves. Nagymagyar — Zlaté Klasy) — Most bennünket itt biztos azért tanítanak, mert azt hiszik, hogy nem tudunk tanulni. (Rigó Lívia, 1 3 éves, Lég-Szász — Lehnice) — Az iskolában is azt mondják, hogy a cigányok ilyenek meg olyanok, tetvesek, lopnak; ha valami elveszik, mindjárt minket gyanúsítanak. Pedig megnevelnek bennünket az anyáink, hogy ne lopjunk, ne hazudjunk. Még talán jobban meg vagyunk nevelve, mint a „parasztok". (Veszprémi Judit, 8 éves, Hodos — Vydrany) A vörösköi (Cerveny Kamen) vár alatt vagyunk. Tábor ez a javából. Minden előírásos: a nap süt, körülöttünk zöldellö hegyek, ózondús levegő, mély csönd, amelyet itt-ott dallamfoszlányok zavarnak meg. Mégis más tábor ez, mint a többi. Mert ahol ilyen „natúrfilozófiát" mondanak tizenéves gyerekek, az csak más lehet. Más is: ez egy rétegorientált tábor. Egy üdülő-nevelő tábor, ahol szép arcú fekete vagy halványabb bőrű leánykák üdülnek és nevelődnek; egy cigánytábor. A rendelkezéseknek megfelelően szervezik az egyes járások nyaranként az üdülő-nevelötáborokat a cigánygyerekek számára. Ezek a táborok — deklarált céljaik alapján — a cigánygyerekek művelődésének, nevelésének érdekében tesznek lépéseket. Valójában Tábor a vöröskői vár alatt A „kedvenc" körében szerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság szervezte. Hogy hogyan sikerül a tábornak a magasztos célokat tükröznie — erről beszélgetünk a vezetőkkel. Száll tehát az ének ... A táborélet a közepénél tart, második hetében jár. Harminchat lány van itt és öt nevelő, köztük a táborvezető. Mindannyian pedagógusok. Igor Sediba. a táborvezetö: — Nagyon különböző gyerekeink vannak. Semmit nem akarunk erőszakkal rájuk kényszeríteni, ez táborpedagógiánk alapja. Szerintem a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, mert mégiscsak üdülés ez. Központilag meghatározott előírásokhoz kell igazodnia a tábor életének. Néha azonban a kérdés úgy vetődik föl: vagy ragaszkodunk a merev szabályokhoz (ami lehetetlen, hiszen a napirend, amelyhez igazodnunk kell, már hónapokkal ezelőtt, a környezet és időjárási viszonyok ismerete nélkül született), vagy engedjük a j gyerekeket, hogy jól érezzék magukat. Túl sokat számítanak még a papírok. Itt nálunk már az is eredmény, hogy a lányok rendszeresen és terített asztalnál étkeznek, megtanulják a higiénia alapvető szabályait, látják, hogy mi mindennel el lehet tölteni a szabadidőt, megismernek egy másik életformát, j Rendre, rendszerességre szoktatjuk őket. Ez ] a legfőbb, mert az ittlevő gyerekek többsége j otthon korlátlan szabadságot élvez, sem J nyelvi, sem illemszabályok stb. nem kötik őket, azt csinálnak, amit akarnak. Németh Jolán: — A kötetlenségre egy példa: ilyenkor, ebéd után általában társasjátékokat osztunk szét közöttük. Bizony jó időbe telik, amíg képesek a játékszabályoknak megfelelően játszani. Szinte képtelenek fölfogni, hogy egy játéknak szabályai vannak, melyeket — ha tetszik, ha nem — be kell tartani. Kis dolgok ezek, és mégis meghatározóak, komolyak. Van például egy rettenetesen rossz szokásuk — mely talán az egész cigány kultúrának a tulajdonra vonatkoztatott fölfogásából ered. Összevissza csereberélik a ruháikat, amelyik reggel megtetszik, azt veszik föl. Nem lopják el, csak egész nap hordják, aztán este visszadobják. Ezért a szoktatás itt az első fázis: szoktatás a rendre, tisztaságra, szabályokra. Nincs kiszolgáló személyzet, a lányok alapdolgokat gyakorolnak, és tanulnak meg. Maguk terítenek, maguk porciózzák és osztják az ételt, maguk mosnak, rakodnak össze. Nagyon finom módszereket kell használnunk, hogy ne érezzék kényszernek az egészet. Egy példa erre is: a szemétládák. Eleinte biztos, hogy mellé dobják a szemetet. Fogom, szó nélkül hajolok érte, persze ugrik közülük nem is egy, hogy segítsen. Másodszor már ö szól rá a szemetelőre: Én szedjem utánad? Persze, ez a nevelésforma állandó jelenlétet igényel. Köztük is vagyunk örökösen, amikor rakodnak, amikor mosakodnak, amikor vécéznek, öltözködnek, velük étkezünk, azt esszük, amit ők. Úgy igyekszünk, hogy a közösség nevelje őket. Nehéz munka, viszont hihetetlenül hálásak és ragaszkodóak. Tavaly hazafelé a buszban éppen a legrosszabbak bőgtek a legéktelenebbül, hogy miért kell ilyen a hátrányos helyzet megszüntetése a cél. A i tábor ingyenes, és legalább háromhetes. Adva van tehát a magasztos cél — és van j a tábor. Ezt a tábort itt a vár alatt a Duna-
