Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-23 / 35. szám
Kuckó Oldalunkat ezúttal olvasóink munkái színesítik MÁRIA duríCková Mese a kis halastó partjáról Az ajtó becsapódott, a zár kattant egyel, csend lett a lakásban. — Elmentek — mondta a játékbaba. — Csakugyan fogunk beszélgetni? Már olyan türelmetlen vagyok! — Mit volt tegnap Marinkával? — kérdezte a kocka. — Ha nem tévedek, a kiskacsánk volt vele. — Háp-háp. úgy bizony, én voltam vele meg a kisvödör. Igaz, vödröcske? — csattogtatta a csőrét a citromsárga kiskacsa. A kisvödörnek még a lélegzete is elállt, amint ily váratlanul megszólították. és egy mukkot se tudott kinyögni. — Akkor hát mesélj, kiskacsa, mesélj! — hangoztt innen is. onnan is a bizta/ás. — Voltunk egy szép kertben, hápháp, és abban a kertben egy kis patak folyt. A víz vidáman ugrált a kavicsokon meg a köveken, és oly kedvesen szörcsögött. csobogott és csacsogott, mint... mint elalvás előtt a kiskacsák, úgy ám, háp-háp. — Krrrááá! — horkonatott fel gúnyosan a krokodil. — Abban a híres patakban a béka hasáig ér a víz! — Te ne hallgass ide! — csipogta a bádogból préselt kiscsibe. — Azt mondtad, hogy nem fogod hallgatni a mesét, hát akkor ne is hallgasd! Ugye, barátaim, ö ne hallgasson ide ?! A játékok hallgattak, aminél világosabb választ nem kaphatott volna a reszelőfogú fenevad A krokodil jobban behúzódott a polcocska alá, és büszkén becsukta a szemét. Azért is hallgatni fogja a mesét, ezt senki sem tilthatja meg neki! — Nos, folytasd, kiskacsa — mondta az agyagmalac. — Igen szépen mesélsz. A kiskacsa örömében olyan szép sárga lett, mint a napsugár, és így folytatta: — Sziklák között úszkáltam, és a hullámok hátán oly kellemesen himbálóztam. mintha csak hintalovon ültem volna... — Látjátok, engem pedig sohasem visznek le a patakhoz — mondta szomorú hangon a hintaló. A kiskacsa elhallgatott, hátha akar még valaki mondani valamit. De amikor látta, hogy senki sem óhajt szólni, tovább mesélt: — És azután Marinka csinált nekem egy kis halastavat. Homokból gátakat épített, és kisvödör barátunk telehordta a gátak közét vízzel. Igaz, vödröcske? A kisvödör összeszedte minden bátorságát és azt mondta: — Igen, igen, én kétéltű vödör vagyok, homokban is dolgozhatok, meg vízben is. Én éppúgy fel tudom markolni és kiszórni a homokot, mint ahogy el tudok merülni a vízben, majd kiönteni a vizet a homoktöltés közé. — Háp-háp. úgv ám — bólogatott a kiskacsa. — Kis idő múlva már saját halastavacskám volt. — És halak is voltak benne? — kíváncsiskodott a krampusz. — Nem, csak én voltam benne — mondta a kiskacsa — Akkor nem is halastó volt az, hanem kacsaúsztató! — vihogott kárörvendőn a krampusz és vidáman ide-oda csapkodott hosszú farkával — Saját halastavam volt, igenis ... — tartott ki a magáé mellett a kiskacsa — Kacsaúsztató volt! — hajtogatta szintén a magáét a krampusz. — És egészen estig úszkáltam benne, háp-háp, úgy bizony — fejezte be elbeszélését a kiskacsa. Kövesdi János fordítása JOZEF PAVLOVIC Misi egér Misi egér anyukája kórházba került. Misiről apukája gondoskodott. Fiacskájának finom sárgarépalevest főzött. de sajnos, egy picit elsózta. — Én ezt nem szeretem ... — izgetl-mozgott a kisegér. Másnapra egérapuka diós metéltei készített, de azt meg elfelejtette megcukrozni. — Én ezt sem szeretem ... — húzódott el Misi a tányértól Nagy László Somorja (Samorín) Gerstner Ákos Stúrovo Rusko Zsuzsa Komárom (Komárno) nő 16 Am nem ízlett neki a gombóc sem, merthogy zsírtalan volt, nem ízlett neki a rétes sem, mert az meg sületlen volt, és nem ízlett neki a fahéjas darakása sem.-— Mondd, mit szeretsz te tulajdonképpen? — mérgelődött az apukája. — Én. . . én ... az anyukát szeretem ... — pityereden el Misi egér. Fordította: Takács Izabella
