Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-21 / 17. szám

Grn A második

ly^ikrofonnaJ m m ■ ■ ■ w« ■ ■ m

Napjainkban már mi. nők sem emlegetjük túl gyakran ezt a szót: emancipáció. A sok generáción keresztül folytatott küzdelem egyenjogúságunkért elérte célját, munkába állhattunk, s egyre inkább témánk a munkahely, no meg az otthoni teendők.

A Központi Statisztikai Hivatal érdekes felmérést végzett. Azt vizsgálta, mennyi időt tölt házi munkával a mai nő. Az adatokból kitűnt, hogy a legtöbb időt a nőktől épp a bevásárlás és a főzés rabolja el, amely teendőket szinte naponta el kell végezni.

Munkás

Alkalmazott

Efsz-dolgozó

Háztartásbeli

A főzéssel eltöltött idő hetente (órákban)

13.4

11.4

15,38

22,03

A bevásárlással eltöltött heti idő (órákban)

3,02

2,48

2,06

4.05

Ez az adat 1967 óta szinte semmit sem változott.

A főzéssel eltöltött idő kilencven százaléka a nőket terheli, mivel a férfiak még ma is csak ritkán segítenek ebben a munkában. Ami a bevásárlást illeti, a szociológusok megállapították, hogy annál több időt töltünk vásárlással, minél több a szabadidőnk. A gazdaságilag legaktívabb nők vásárolnak a legkevesebb ideig. Érdekes az is, hogy a legtöbb időt a közepesen nagy városokban (10 000—50 000 lakosú) fordítják bevásárlásra, ahol aránylag jól kiépített az üzlethálózat, nem csupán egy-két bolt van, de még nincs megoldva, hogy minden egy fedél alatt legyen kapható.

y

Egy falusi asszony: „Hódosból (Vydrany) jöttem. Nálunk még nincs félkészárubolt Egy fiatal apa: „Állandóan jó itt az ellátás, még nem történt meg, hogy ne kaptam volna azt, amit venni akartam."

Egy idős néni: „Finomságokért járok be ide, Dunaszerdahelyre Karosáról (K. Kracany). Nagyon jól bevásároltam most is, két szatyorral. Borsót tojást karajt nagyon jó fasímzottat fagyasztott spenótot. Bár már a hetvenhetedik évemet taposom és jó szakácsnő voltam valaha, egy személyre nem érdemes annyit babrálni a főzéssel. így kényelmesebb."

A bő választékot érdemes felsorolni: panirozott disznómáj. panírozott comb, sajt, karfiol, ponty, töltött káposzta, göngyölt darált hús, fasirozott, gombával töltött oldalas, házikolbász, kocsonya, tepertő, disznózsír, tojás, disznósajt, abált szalonna, tartármártás, a Dunatőkési (Dun, Klatov) ÁG melléküzemágának ötféle finom házitésztája (tarhonya, metélt, kis és nagy kockatészta, hajszálvékony levestészta). A mélyhűtőben spenót, leveszöldség, almás kalács, baromfibelsőség stb. Néhány hétig lehetne változatosan főzni, hogy valamennyi ételt kipróbáljuk.

Seregi Máriától, az üzletvezetőtől azt kérdezzük, tizenegy éve hogyan fogadták a mezőgazdasági munkákban és természetesen a főzésben is jeleskedő csallóköziek ezt az új szolgáltatást.

— A ma már megduzzadt lakosságú város akkoriban terjeszkedett. Volt már azelőtt is félkészárubolt, amely a vendéglátóiparhoz tartozott, az oda szállított élelmiszer azonban hervadt, színét vesztette, összerázódott a szállítással. Egy új, konyhával is felszerelt, folyamatos gyártásra képes üzlet kellett tehát. Az első évben már havonta kétszázötvenezer korona volt a forgalmunk, ennek felét az általunk készített élelmiszerek képezték (mára a forgalom a duplájára nőtt). Tizenöt százalékos felárral árusítunk, de ha a munkát, a szükséges alapanyagokat is számba vesszük, tulajdonképpen még olcsóbb is így a főzés. Hétvégeken levesbetétekkel, húsgombóccal, májgombóccal bővítjük a választékot. A kereslet — amelyben, büszkén mondhatom, hogy nem kis része van bő kínálatunk mellett az otthoni izeknek — óriási. Egyszerű, idős nénikék kérik a rántott sajtot, pedig azelőtt fogalmuk sem volt arról, hogy ilyen étel is létezik. Ma már tudják, hogy a húsnál egészségesebb, meg persze olcsóbb is.

A korábbi boltvezetők mind férfiak voltak, akik amint lehetőségük adódott, máshová mentek dolgozni. Hiszen nem sok férfi természete viseli el, hogy a legfőbb gondja a „mit főzzünk?" legyen. A vitális, talpraesett boltvezetőnö, úgy látszik, jó választás volt. Tizenegy tagú gárdájával napközben is rugalmasan igyekszik eleget tenni a vásárlók igényeinek. Ebben a boltban, tapasztalatunk szerint, nemcsak a munkaszervezés átgondolt, az anyagbeszerzés sem okoz nagyobb gondott. A jó étel alapfeltétele a jó minőségű nyersanyag. Hogy húsvét hetében se legyen gond. már jó előre a bolt fagyasztóiban lapul a valódi húsvéti sonka.

Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) néztünk utána, mennyit fejlődtek a szolgáltatások — amelyek főleg a dolgozó nők munkáját hivatottak megkönnyíteni — azóta, amióta a női munkaerő a termelés fontos tényezőjévé vált.

Nem tudjuk, ki kezdte először a félkész élelmiszereket árusítani, az azonban bizonyos, hogy nagyon leleményes volt. Ami ugyanis kicsiben nem kevés munkát és időt emészt fel, az nagyban kifizetődőbb. Vegyük például a húsdarálást! A daráló, az összekent edények tisztítása és természetesen a húsörlés is idő, tehát pénz. Megéri hát inkább néhány koronával többet fizetni az őrölt húsért, a kész fasirozottért, töltött paprikáért.

A Dunaszerdahelyi járásban négy üzletben árusítanak félkészárut. Nagymegyeren (Calovo), Gabcíkovóban, Somorján (Samorin) és Dunaszerdahelyen, de áruval valamennyit a dunaszerdahelyi bolt látja el.

Délelőtt tizenegykor kissé elbizonytalanodva léptünk be az üzletbe. Meglepetésünkre azonban tömve volt vásárlókkal. A kiszolgálás gyorsan, zökkenőmentesen ment.

Kíváncsiak voltunk néhány vevő véleményére. Egy fiatalasszony: „Olyan ételeket vásárotok itt, amelyeket még nem tudok elkészíteni. "

Egy középkorú nő: „A fővárosból jöttem. Ha erre járok, mindig megállók itt. mert nálunk nem tehet bundázott karfiolt finom rétestésztát kapni."

(női)

MAnv t A Q7/ n felvétele