Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-31 / 14. szám
zelni nem tudók számára megoldhatatlan feladatokkal könnyedén megbirkózni, az az igazi csemege számukra. Nos, a programozáshoz értő, ifjú számítástechnikai szakemberek a fesztiválon össze is mérhették tudásukat. A több kategóriában lebonyolított, járási méretű programozó versenyt nem kis érdeklődés és izgalom előzte meg. A versenylázban égő kicsik és valamivel idősebb tinédzser társaik kezeit szemlélő felnőtt — mi tagadás — egy kissé irigykedve gondolt saját gyermekkorára. Hiszen ezek a gyerekek játszva tanultak meg egy olyan nyelvet, amely kulcs lehet egy új világ, a jövő kapujához. A fesztivál programját azonban más, gyerek és felnőtt számára is vonzó események is tarkították. Igaz, helyszűke miatt nem mindig a nyilvánosság előtt. Az elektronika gyakorlati terén is jártas ifjú konstruktőrök a kultúrközpont egyik kisebb helyiségében mutathatták meg, hogy mit tudnak. Közülük az idősebbeknek például egy nyomtatott áramkörre kellett mikrofonhoz való előerősítőt készíteni, amelynek működőképességét szakavatott zsűri ellenőrizte, pontos műszerekkel. A hibátlan pályamunkák készítői között végül is az döntötte el a végleges sorrendet, hogy melyikük milyen szépen, illetve gyorsan tudott jól dolgozni. Ebben a versenyben azonban nem is volt vesztes, hiszen a díjkiosztás után valamennyien haza vihették a saját szerkezetüket. Külön élmény volt végignézni az „ifjú technikusok" konferenciáját is, ahová az ifjú részvevők elhozták bemutatni az otthon, vagy szakköri foglalkozáson készített elektronikai berendezéseiket. Hogy mit tudnak ezek a gyerekek? A kisebbek többek között bemutattak elektronikus metronómot, kisebb mérőműszereket, elektronikus gongot, félvezetők, tranzisztorok ellenőrzésére szolgáló műszert stb. Az idősebbek, azaz a 15—18 éves technikusok némelyike még szinte el is kápráztatta a bíráló bizottság tagjait. Az első díjat például az a vágsellyei gimnazista nyerte, aki olyan elektronikus dobot készített, amely hangfalra csatlakoztatva tiz alapritmusban különböző módon variálható nagydobot, kisdobot és cintányért imitál tökéletesen. De bemutatásra került itt olyan pici villanyorgona is, amelynek billentyűzetéül ötletesen megoldott villanycsengök sora szolgált, azután egy házi készítésű digitális óra, sztereo erősítő, fényorgona, áramfeszültséget stabilizáló berendezés, hogy csak néhányat említsünk. Délutánonként sem lehetett itt unatkozni. Ilyenkor, aki belefáradt a személyi számítógéppel való társalgásba, az az ifjúsági lapok — főleg a tudománnyal és technikával foglalkozók — szerkesztőivel társaloghatott mindenféle technikai és szerkesztőségi kérdésről. A fesztivál utolsó napjára programbörzét terveztek a szervezők, bizonyára az is nagy sikert aratott. Meglehet, hogy a fesztivál központi nagytermében nyüzsgő gyerekhad a kiváncsi, de felületes felnőtt szemében inkább csak nagy káoszként hatott. De a legilletékesebbek, a gyerekek, a fiatalok, a velük huzamosabb ideig ott tartózkodó pedagógusok és szakemberek tudják, ez nem igaz. A csaknem egy héten át tartó műszaki seregszemlének pénzben nem mérhető, óriási haszna volt. Hiszen olyan tudomány- és iparághoz hozott mérföldekkel közelebbre sok száz fiatalt, amely nélkül ők már aligha képzelhetik el jövőjüket. Hiszen az elektronika, a mikroelektronika, a számítástechnika már ma nagymértékben befolyásolja népgazdaságunk intenzifikálásának ütemét. A viszonylag kis kiadással járó, de annál nagyobb szervezési munkát kívánó vágsellyei I. Ifjúsági Tudományos-műszaki Fesztivál főszervezői, a bratislavai Csehszlovák Televízió Tv-híradó Főszerkesztöségének SZISZ alapszervezete, a SZISZ Galántai Járási Bizottsága, a Zvázarm Galántai Járási Bizottsága, a Szakszervezetek Járási Tanácsa, a Vágsellyei Vnb, a Duslo nemzeti vállalat, a helyi pionír- és ifjúsági ház és még sok-sok más társadalmi szervezet, környékbeli vállalat derekas, országszerte követésre méltó munkát végzett, elismerést érdemel! BARANYAI LAJOS Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN és KESZELI BÉLA A fényorgonás diszkó hangerősítő felszerelés és a belőle áradó popzene — ha lehet — méginkább fokozta a fesztivál jó hangulatát A BAGOLY IS GYŐZÖTT A színes bölcs bagoly. a tudás jelképe a február végi napokban gyakran megjelent a napilapok hasábjain és a képernyőn, de hallhattunk róla a rádióban is. Ez a bagoly egy hétre hazánkba csalogatta a világ legjobb sportoló egyetemistáit, főiskolásait, hogy összemérjék erejüket a téli sportokban. A mi baglyocskánk maximálisan teljesítette a kötelességét. Rekordot döntött. Több mint 1 100 sportolónak nyerte meg a tetszését. Ily sokan vettek részt a hazánkban megtartott XIII. téli Universiadén. Valójában mit is jelképezett tarkabarka széttárt szárnya? Már a megnyitóünnepség megadta a választ. 1987. február 21. A Csorba-tó környékén zajos az élei. A már megszokott német és magyar nyelvhez most az angol: orosz, japán, lengve! is csatlakozott. Körös-körül sportos egyenruhába öltözött fiatalok, sportolók. A FIS szálló előtt 32 zászló leng. köztük Mexikó, Új-Zéland, Korea lobogója (meglepő a téli sportokban). Nagy a sürgés-forgás, csattognak a fényképezőgépek, dolgoznak a kamerák. Főleg keleti, japán barátainkat nyűgözte le a tél látványa, a Tátra csúcsai. Késve érkeztem a lelátóra, de sikerült jó helyei találnom. Fél kettő. Indul a sor, a színes kígyó. Harminckét ország diákjai, „baglyocskái" állnak egymás mellett. A sporton kívül a foglalkozás (egyetemisták) is egymáshoz köti őket. Mindannyiuknak a sport a hobbija, és sokuknak a jövendő hivatása is azonos. Leendő orvosok, tanárok, vegyészmérnökök, jogászok találkoznak itt. Már ebben a percben összefogta őket a bagoly, már itt, a megnyitóünnepségen szárnyai alatt egyesítette a fiatalokat. A közönség mulatott a jugoszláv, orosz, amerikai, olasz sportolók önfeledt játékán. Készültek az első közös fotók, ismerkedtek. Tudatosították: most nem az ellenfél áll előttük, hanem egy barát. A bagoly pillanatok alatt összefogta az egész világot. Az ö bölcs szeme nem látja és nem is akarja látni a politikai vagy a faji megkülönböztetést. Ő azért „született”, hogy több száz ember néhány napon ál megértésben éljen együtt. Tapsol a közönség, mikor kicserélődnek a sapkák és a sálak. Percek alatt megbomlik az egyensúly. Az olasz sál egy jugoszláv nyakában lóg, valaki a magasba dobja sapkáját, aki elkapja, azé lesz. Repülnek a sapkák, nevetés, taps — így vonulnak el a fiatalok. Menet közben megcsodálják a szlovák népviseletet, az ügyesebbek még a néptánc lépéseivel is megpróbálkoznak. Tapsolok én is, elmosolyodom mint mindenki körülöttem. A napsugár és az öröm sugarai lepték el a sportközpontot. Lassan szétoszlik a tömeg, megint zűrzavar van és zajongás. Én még mindig a látott eseményeknek élek, mikor egy mackósapkás férfi a kabátomra tűz egy jelvényt. — Gyévocska. éto tvebé! — szól. S én gyorsan felocsúdva eg v „szpaszíbát” kiáltok utána. így indult el a bagoly a hegy tetejéről. Remekül startolt. A hét folyamán minden kaput vett. nem bukott. s boldogan repült át a célon. Teljesítette azt, amit vártunk tőle. hogy a sport is a békés egymás mellett élés egy láncszeme legyen. A bagoly is győzött. KUBIK KA TA BARÁTSÁG Akkor már évek óta ismertelek és egyre gyakrabban nyitottam rád az ajtót: — Te. isteni friss kenyerem van. akarod a felél ?! Vagy: — Gyere fel hozzám, új divatlapot kaptam, varrjunk magunknak valami szépet! Számtalan új receptet is kipróbáltunk együtt és kölcsönösen egymáshoz szaladtunk, ha ruhaöv. kézitáska. szemfesték, kacsasütő vagy horgolótű kellett. Megesett néha az is, amikor nehezebben cipeltük terhűnket. hogy együtt szidtuk a másik nemet. Emlékszem jól. Aznap rosszul ment minden. Te eszembe sem jutottál. Aztán késő délután, hirtelen elhatározással megálltam ajtód előtt. Valami húzott, vitt hozzád. Nyílott az ajtó, és te a harmincfokos melegben, nyár derekán úgy álltái ott előttem, mint aki borzasztóan fázik. Veled maradtam. Nem mondtad, miért sírsz, én pedig nem kérdeztem. A kkor és ott valami nag):on fájl neked, és én éreztem, most nem lehet téged magadra hagyni. Órákon át Jogiam a kezed, és te kimondtad azt. amit még soha senki nem mondott: De jó. hogy vagy nekem. GOGH VILMA
