Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
MILYEN _ VOLT 8 Az év vége a mérlegkészítés időszaka. Nemcsak a gyárakban, hivatalokban, hanem a magánéletben is. Az ember elgondolkozik azon, mi mindent sikerült valóra váltania az év elején tett ígéretekből, mivel járult hozzá a közös gyarapításához, hogyan birkózott meg a rá bízott feladatokkal, mit tett embertársai hasznára, s mi az, amit az ideihez képest jövőre jobban kell csinálnia. Milyen volt az 1987. év? — tettük fel a kérdést gazdasági és közéletünk négy különböző területén dolgozó vezetőnek, tisztségviselőnek. Vojtech Jarembak mérnök, a Bosanyi KoZeluíne, bőrcserző vállalat igazgatója: — Megmondom őszintén, hogy nem volt könnyű az 1987-es év, de ha a következő évre gondolok, akkor kijelenthetem, hogy az idén játszi könnyedséggel oldottuk meg valamennyi problémánkat. Éppen ma osztottuk a nyereségrészesedést, egyelőre nem tudom, hogy az emberek elégedettek-e a boríték tartalmával, készülök a műhelyekbe, hallani akarom a véleményüket, bármilyen legyen is az. 14 százalékkal nőtt a munkatermelékenység, teljesítettük a gazdasági terv főbb mutatóit, nyereséggel zárjuk az évet, tulajdonképpen elégedett lehetnék, de ez az érzés csak nem akar eltölteni. Az Ogako termelési-gazdasági egység vállalatai 1987. április elsejétől rátértek gazdasági mechanizmusuk átalakítására. Nem túl nagy lelkesedéssel, de politikai felelősségtudattal vállaltuk a feladatokat. Ismerem munkatársaimat, az itteni emberek képességeit. Bosanyban tímámemzedékek élnek, a bőrcserzésnek több mint százéves hagyománya van. És elsősorban a hagyományokból, az emberek hozzáállásából indultunk ki, amikor vállaltuk az igényesebb feladatokat. Adott volt a gyár hatvan százalékban elhasználódott gépparkja, a csökkentett tőkés import és az emberek, akiknek meg kellett magyaráznom, hogy rosszabb minőségű nyersanyagból kiváló minőségű alapanyagot kell készíteniük a partizánskéi cipőgyár, az otrokovicei kesztyűgyár és a bardejovi bőndíszműgyár számára. Nem volt könnyű, de talán segített, hogy közülük kerültem ki, így feltétel nélkül elfogadták, amit mondtam. Természetesen, nem csupán az emberi tényezőnek köszönhető, hogy nyereséggel zártuk az évet. Ragaszkodtunk például az olcsóbb importáruhoz, amelyből tímármestereink körülményesebb, figyelmesebb munkával kiváló minőségű alapanyagot készítettek. A gyár nem tartozik a korszerű, vonzó munkahelyek közé, tapasztalatból tudom. hogy a tőkés országokban a cserzés bizonyos munkafolyamatait csak szakképzetlenek és olyanok hajlandók elvégezni, akik más területen már nem kapnak munkát. Tény, hogy nem kulturált és szívderítő munkakörülmények között dolgoznak elsősorban a „vizes" részleg dolgozói, tehát azok, akik a bőrcserzés legelején vannak. Ezért is tudom értékelni azok hozzáállását, akik évek hosszú során hűek a gyárhoz, támogatják azt és érdekük a jövője. Mit tettünk mi ezen jövő érdekében 1987- ben? Befejeztük két jelentős beruházásunkat: a szennyvíztisztítót, amelynek értéke 117 millió korona, és a központi kazánházat 170 millió korona értékben. Ez a két beruházás jelenleg a vállalat állóeszköz-értékének a felét képezi. És aztán vásároltunk néhány csodálatos gépet is, felvettük a kapcsolatot a presovi robotgyárral... Sokan aggodalommal figyelik gazdálkodásunkat a gyár pénzeszközeivel, félnek, hogy törekvéseinknek esetleg a szociális program látja kárát. Az az igazság, hogy a gyár nyolcadik ötéves tervének szociális programja minden eddiginél gazdagabb. Szeretnénk felszámolni a nők éjszakai munkáját (jelenleg 35 nap engedélyezett), a veszélyes, kockázatos munkahelyeket és szeretnénk olyan munkakörülményeket teremteni, hogy a fiatalok is egy életre megszeressék a tímár szakmát. De szeretnénk az eddigieknél jobban megfizetni a munkájukat is. Hogy hogyan megteremteni ennek anyagi feltételeit ? Megmondom őszintén, hogy ezen gondolkoztam egész éjszaka és lehet, hogy az új év küszöbét is ezzel a gonddal lépem át... Dr. Vyberal Zsuzsanna, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) kórház királyfiakarcsi (Kráf. Kraóany) belgyógyászati utókezelő osztályának főorvosa: — Az előző évekhez mérten nehezebb. S az idei kívánságom, sajnos, megmarad jövőre is: két orvoskollégát szeretnék! A negyvenöt betegünket ugyanis három és fél orvos helyett ketten látjuk el. Ez a legnagyobb hivatástudat mellett is megterhelő, csaknem minden szabad idő rámegy. Emellett még az endokrinológiai rendelőben is dolgozom Dunaszerdahelyen, az egész járás területéről hozzám tartoznak a betegek. Mindehhez jön még a havi négy-öt ügyelet, és bizony nem csoda, 'ha a férjem panaszkodik, hogy otthon alig lát. A lányunk már főiskolás, különben mindezt nem bírnám. 1987-re az volt a legnagyobb kívánságom, hogy sikerüljön feltölteni az orvosok számát. Kívánságom nem teljesült. A mi utókezelési osztályunkra olyan betegek kerülnek, akiknek már ismerjük a diagnózisát, kezelésük nem igényel akut beavatkozást. Vannak köztük gyomorfekélyben vagy magas vérnyomásban szenvedő betegek, akik állapotának javulásához az itteni nyugodt, szép környezet járul hozzá. Ezt a renovált kastélyt, amelyben vagyunk, 16 hektáros park veszi körül, ideális környezet a gyógyulásra. Neurológus felügyelete alatt osztályunkon kezelünk mozgásszervi megbetegedésben, valamint agyi vérkeringési zavarokban szenvedő betegeket is, akiknek értágító kezelésre és rehabilitációra van szükségük. Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a fiatal orvosok nem szívesen jönnek hozzánk, gondolván, itt csupán elfekvő öregek vannak. Erről szó sincs, járásunkban Somorján (Samorín) és Légen (Lehnice) van geriátriai szakosztály, oda kerülnek az ilyen betegek. Hozzánk nem a kora, hanem a diagnózisa miatt kerül a beteg; évente átlagosan 700 páciensünk van; 1979-től mostanáig 5 370 betegünk volt. Az átlag életkorunk ötven év; jelenleg 18 60 éven felüli páciensünk van. Fiatal orvosokra lenne szükségünk, akik itt szakmai fejlődési lehetőséget is találnak. Eddig aki az egyetem befejezése után nálunk kötött ki, csak ugródeszkának tekintette ezt a helyet; ötven kilométerre van a szlovák főváros, amely elcsábítja őket. Ez a munkahely öt kilométerre esik a járási székhelytől, az utazást meg lehet szokni. A másik kívánságom a belső elválasztású mirigyek megbetegedéseivel
