Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
Ezzel a felkiáltással fejeződik be a Csalié Népművészeti Együttes Rábaközi táncok (koreográfus: Schwarzkopf Gyula) cimű táncszvitje. Használjon! — mondjuk mi is, több százan, akik táblásház részeseiként végigtapsolhattuk, végigünnepelhettük szeptember közepén az együttes tízéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi előadást a somorjai (Samorin) Városi Művelődési Házban. Használjon! — értette annak idején a koreográfus több értelemben is; a tánc váljon hasznára, egészségére az öt művelőknek, a táncosoknak; szerezzen örömet a nézőknek, mozgassa meg bennük a vért, növelje élet-, alkotó- és munkakedvüket. Használjon a néphagyomány felújításában, újra közkincscsé tételében. Akár szimbóluma is lehetne ez a szó az együttes tízéves létének, mert mindenkori célja volt a kultúra szolgálatában állva használni, hasznosat cselekedni, színpadra alkotva közkinccsé tenni Dél-Szlovákia magyar lakta vidékeinek táncfolklór anyagát. Így vall Czingel László, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa az est műsorlapjának bevezetőjében. És ezt bizonyltja az emlékműsor is. Műsorukkal a Csallóközből indulva Dunántúl érintésével eljutottak egészen a Bodrogközbe (Szatmárba). Fejlődésükkel, éveik gyarapodásával, a víz gyürűzéséhez hasonlóan bővült, tágult kitekintésük, népinemzeti tánc- és zeneismeretük. Először birtokba vették a Csallóközt, aztán a Mátyusföldet, Zoboralját, Rábaközt, Dunántúlt, majd Ipoly vidéke, Gömör és Bodrogköz (Tiszahát, Szatmár) zárta a sort. Tíz év alatt megismerték Szlovákia magyarsága tánckultúrájának jelentős részét: a leány- és női táncokat, a verbunkosok közül a sallait, a bertókét, a bársonyt, a vasvárit, a magyar verbunkost, a csárdásoknak, az ugrásoknak számtalan helyi változatát, eszközös táncaink közül az üvegest, a seprőst, a botos kanász- és pásztorváltozatát, a kiszejárást, a villőzést stb. Műsorszerkesztésük főleg klasszikus esztrádjellegü volt, de sikeresen alkalmazták a témailag kötött, szerkesztett műsorformát is. A felnőtté, az emberré válás gondolatát mondták el többrészes táncszínházi megoldásukban : gyermekkor, legényavatás, katonasors, szerelem, házasság. Tánc- és zenenyelvként szűkebb pátriájuk, a Csallóköz és a Rábaköz hagyományanyagát alkalmazták. Öt egészesti műsort alkottak eddig: Kapcsolatok; Az élet dala; Az emberélet fordulói; Rokonság (A Kárpát-medence táncai) volt a címük, és a jelenlegi, a Hétszinű vadrózsa. Ez sem kis teljesítmény, még hivatásos, félhivatásos együtteseknél is elfogadható munkatempó és eredményesség. Életútjukat sok szerencsés mozzanat is kísérte. Indulásukkor egyedüli fenntartó szervük a Csemadok Somorjai Alapszervezete volt, mely mindig a kellő pillanatban találta meg azt a kulturális, gazdasági szervezetet, politikai patrónust, mellyel társulva biztosította az egyre igényesebb munka végzésének feltételeit: az utaztatáshoz, a viseletvarratáshoz, a zene- és tánckompozíciók vásárlásához, a vezetők honorálásához stb. szükséges pénzt, a próba-, a raktár-, a klubhelyiségeket, a tehetséges és fejlődőképes vezetöket-koreográfusokat, zenészeket stb. Ezért , írhatta Presinszky Lajos, az együttes egyik szervező-alapítója: „mi, akik az indulásnál is lángoltunk, maradjunk jó „szülei" továbbra is a Csaliónak..., amelyben olyan alkotó közösséget köszöntünk, amely a népművészet tiszta ösvényére lelt, követve a csak tiszta forrásból bartóki gondolatot", s ennek eredményeképpen „városunk művelődési háza a Csatlósok zarándokhelye lett. A közösséget összetartó kohéziós erő a tánc, a zene, az együttlét igénye és a fiatalok tenniakarása És az együttes az évről évre gyarapodó számú és növekvő színvonalú fellépéseivel mindehhez kivívta a széles körű társadalmi elismerést is. Eredményeik? 1978 óta — tehát első éves koruktól — rendszeres résztvevői a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Nép művészeti Fesztiváljának és az országos kulturális ünnepélynek, képviselték nemzetiségi népi tánckultúránkat a lengyel és ukrán nemzetiségek fesztiváljain, Myjavában és Vychodnán a szlovák nemzeti fesztiválokon. Hollókőn, Hajóson, Szilben és Szanyban, a magyarországi testvéri kapcsolatok rendezvényein, az SZSZK KM megbízásában Budapesten a Magyarok Világszövetsége nemzetközi rendezvényén. Az elmúlt tíz évben több alkalommal találkozhattunk velük a Csehszlovák Televízió képernyőjén is, sőt a Csemadok Jókai (Jelka) Alapszervezete hagyományőrző tánccsoportjának partnereként közreműködtek a jókai helyi néptánchagyományokról, dalokról és szokásokról készült. Örökség cimű félórás tévéfilmben is. Ez a tény azért is kiemelendő, mert itt volt igazában lehetőségük sajátos arculatuk, a népművészeti hagyományok iránt érzett felelősségük, koreográfiái stílusuk ország-világ előtti bemutatására. A film a táncos néphagyományok eredeti formáját, annak színpadi feldolgozását és mulatságokban, bálokban, családi összejöveteleken való alkalmazását volt hivatva szembesíteni. És a szembesítésnél stílusból is, anyagismeretből is, jellegtartásból is jelesre vizsgáztak. Ezekből az alapvető, munkát meghatározó tényezőkből hasonlóképpen sikerült vizsgázniuk most ünnepi előadásukkal is. Az együttes indulása után azonnal bekapcsolódott a táncegyüttesek országos versenyébe, illetve az országos szintű kategorizá-Fotó: KONTÁR GYULA Fotó: NAGY LÁSZLÓ lásba. A járási verseny első helyének elérése után, 1980-ban országos „C", '84-ben „B" kategóriás minősítést nyertek, melyet ez év tavaszán sikeresen megvédtek (a kiírás szabályai szerint a megvédésre háromévente kerül sor). Ezzel párhuzamosan rendszeres résztvevője az Országos Népművészeti Fesztivál Nagydijáért kiírt nemzetiségi táncegyüttesi versenyünknek, ahol már voltak elsők is, és többször díjazottak. A versenyeket nem elsődleges célnak, hanem eszköznek tekintik, a mindenkori munka lemérésének, ahol a zsűri véleményének meghallgatása mellett az élvonalba tartozó együttesek munkastílusával, alkotói irányzatával, művészi színvonalával stb. áll módjukban egyeztetni saját eredményeiket. Ez is jelentősen hozzájárult folyamatos fejlődésükhöz. Az is, hogy alig egyévesen már volt erejük megszervezni az utánpótlás-csoportot, amely ma már Nagy és Kis Csali néven, mintegy 80—100 gyereket foglalkoztatvanevelve, két önálló csoportra osztódva működik. Itt az érdem a Valacsay házaspáré: Franciskáé és Istváné. A gyerekek, elérve a felnőtt kort mozgás- és zenekészséggel, illetve -tudással egyszerűen belenőnek a nagy együttesbe. Az együttes saját és vendég alkotókkal dolgozik. Czingel László művészeti vezető és koreográfus, Valacsay István koreográfus és tánckarvezetö. Ürge Mária zenei vezető az együttes házi szerzői. Nevük fémjelzi az eddigi eredményeket, sikereket. Zeneszerzőként Ág Tibor, Papp Sándor és Varsányi László, koreográfusként Papp László, Quittner János, Schwarzkopf Gyula, Varga Ervin és Rinco Juraj társult az együtteshez, Sebőkné Varga Mária és Méryné Tóth Margit pedig viselettervezönek. Az ünnepi est műsorában a teljes garnitúra szerepelt: láthattuk a Valacsay Franciska vezette Kis Csalit, a Nagy Csalit, a Csaliót és az öreg Csatlót. Micsoda változás! Már nemcsak öregfiúk futballcsapat létezik, már van „öreg táncosok” színpadi szereplése is. De még milyen! Hidegkútiéknak sem kellene szégyenkezniük az olyan teljesítményért, amilyet a Szatmári táncokban nyújtottak a Csalló Népművészeti Együttes elsőgenerációs táncosai. Micsoda összetartó erő a tánc, a népi művészet! Erejét vitatta-e már valaki ? Ennek szociológiáját nem volna-e érdemes tudományosan feltárni?! Somorján tíz év alatt olyan társadalmi erővé vált az együttes, hogy az évforduló műsorában kb. kétszáz saját szereplőt tudtak színpadra állítani. Táncosokat, zenészeket, olyan embereket, akik éveket áldoztak a művészet, a hagyomány ápolására, saját lelki világuk gazdagítására, kiegyensúlyozottabbá tételére, illetve most válnak szerelmesévé a bűvös tevékenységnek. Mit mondok, már azzá váltak, hiszen a legkisebbek is — a Kis Csalisok — olyan szinten ápolják a korosztályuknak megfelelő játékos, táncos hagyományokat, hogy szeptember végén ők is ott lehettek Presovban a gyermektánccsoportok XI. Szlovákiai Országos Folklórfesztiválján és komoly díjat hódítottak el. A Nagy Csali sem adta alább, ebben az évben az ONF '87-en, Zselizen (Zeliezovce) a Nagydíj II. fokozatát nyerték el. És újból tollvégre kívánkozik, kik voltak e sikeres estnek a kovácsolói. A három együttes: a Kis és Nagy Csali, a Csalló, az együttes zenekarai, közösen a vezetőkkel, Czingel Lászlóval, Valacsay Istvánnal, aki ráadásként a Nagy Csali irányítását is végzi, Valacsay Franciskával, Ürge Mária zenei vezetővel és Bárdos Gábor szervező-vezetővel. A munka lehetőségének a megteremtői pedig a Csemadok Somorjai Városi Alapszervezete, a Városi Művelődési Ház és a Támogató szervek : a Kék Duna Efsz és a Mezőgazdasági Épitövállalat 03-as üzeme. S nem feledkezhetünk meg a szülőkről sem, akik igaz, hogy féltve, de szívesen engedik — sokszor kisérik is — gyermeküket az együttesbe, mert gyakran meggyőződhetnek annak nemes küldetéséről. Kívánjuk, hogy az összefogás, az összetartozás tudata a jövőben gyarapítsa tovább az eredményeket, és legyen állandó kísérője a munkának. TAKÁCS ANDRÁS I
