Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-14 / 42. szám
KUCKÓ KEDVES BARÁTAIM! A nyertes pályaművek bemutatása folytatódik. Az oldalon tehát továbbra is a ti munkáitok szerepelnek. ARANKA A szegény halász meséje Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, de az iskolaudvaron innen, élt egyszer nagyon régen egy szegény halász. Ennek a halásznak annyi gyereke volt, mint a rosta lika. A gyerekek mindig nagyon éhesek voltak, de nem volt mit enniük. Ezért a halász kitalálta, hogy minden este fog olvasni a gyerekeinek. Tudta, hogy a mese gyógyít, így hát kevés tallérján mesekönyvet vásárolt. A hatását otthon ki is próbálta. Amint felolvasta az első mesét, a gyerekek már nem voltak éhesek, és egyszerre azt kiáltották: — Olvass még, édesapánk! A szegény halász belekezdett a második mese olvasásába, amely így kezdődött: — Hol volt, hol nem volt, a porcelánhegyeken túl, de az őserdőn innen, ahol a kilométernyi hosszú farkú malac túr, élt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy fia. Úgy hívták, hogy Máté. A királyfi egyszer elindult vándorútra. Amikor már egy napja vándorolt, beesteledett. A távolban világosságot pillantott meg. 2 Fehérek országa Képzeljétek hol járkáltam, a fehérek országában. Fehér volt a toronyőr, Jéhér a király, a királyné is fehér volt s maga a király. Nem álmodtam az biztos, amit mondtam pontos. Fehér volt ott tárgv és ember, fehér volt ott a tenger. Nézd csak — ott egy fehér bogár, ez bizonyítékul szolgál. Ne bolondozz Albin, ó! Hiszen ez eg)- albínó! Lengyel Zsuzsanna, V. osztályos tanuló Somorja (Samorín) (nő 16) A világosság egy kunyhó felől jött. Egy anyóka nyitott ajtót. — Adjon isten jó estét, öreganyám! — szólt Máté. — Neked is, fiam! — felelte az anyó. — Mi járatban vagy? Mit keresel itt? — Én bizony szállást kérnék! — Gyere beljebb! — tessékelte be az ifjút az anyóka. Máté reggel tovább indult. Egyszer csak egy táblához érkezett, amelyre ez volt írva: „Aki ezt a mesét elolvassa, elalszik." És a táblán tényleg volt egy mese. A királyfi azt gondolta: „Úgy is el vagyok fáradva, hát elolvasom ezt a mesét." Belekezdett a mese olvasásába, amelynek az volt a címe, hogy „A király kincse és az ördög". így kezdődött: Hol volt, hol nem volt, Hencida és Boncida között, élt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy lánya. A napra lehetett nézni, de reá nem! A királykisasszony már eladó sorba került. Jöttek sorra a kérők, de ő mindegyiket kikosarazta. Egy ördögnek is megtetszett a királylány. Elment a palotába, és a király színe elé járult. — Adjon isten, király uram! — köszönt az ördög. A király megijedt az ördögtől, és elájult. Az ördög meg nem tudta, mit is akar mondani ezzel a király, inkább nyakába szedte hát a lábát, és hazaszaladt a pokolba. De nem hagyta ennyiben. Másnap ismét elindult, de most vadász képében. Felment a királyhoz, és köszöntötte: — Adjon isten, király uram! — Neked is, fiam! Mi járatban vagy? — Felséged lányát szeretném elvenni feleségül! — Csakhogy én nem adom akárki fiának egyetlen gyermekemet! Előbb mutassa meg a vagyonát! Az ördög hazament. Harmadnap ismét emberré változott, és amikor az őrök nem néztek oda, beosont a király kincseskamrájába. Tarisznyájába tette a legnagyobb gyémántot. Utána bement a király öltözőszobájába, és a legszebb ruhákat aggatta magára. Éppen 1. Rácz István, IV. osztályos tanuló Dunamocs (Moéa) 2. Karászek Diana, III. osztályos tanuló Gömöralmány (Gern. Jablonec) 1 olyan lett, mint egy nagyon gazdag kereskedő. Végül felsietett a királyhoz. — Jó napot, király uram! — Jónapot! Mi járatban vagy? — Házasodni szeretnék. — Kit vennél feleségül? — Felséged leányát! — Szép ruhád van. Biztosan gazdag vagy! Erre az ördög elővette a hatalmas gyémántot. A király így szólt: — Nekem ugyanilyen ruháim vannak. És ugyanekkora gyémántom! Elküldöm a szolgáimat, hozzák ide a gyémántomat és azokat a ruhákat, amelyek szakasztott olyanok, amilyeneket rajtad látok! Az ördög ellenkezett, de a király meg akarta mutatni hatalmát, és nem engedett. A szolgák vissza is tértek, de üres kézzel. Most a király maga ment körülnézni, ám ö sem talált semmit. Visszajött és elkiáltotta magát: — Ki az ördög vitte el a sok drága holmit? A kis udvari bolond, aki lépten-nyomon követte az ördögöt, választ adott a királynak: — Bizony az ördög vitte el! A király így megtudta, hogy a kereskedő az ördög volt. Katonákat küldött utána, de időközben annyira elfáradt, hogy a trónusán ülve elaludt. Egy szolgálója pedig mesét olvasott neki, mert a király nagyon szerette a meséket, és csak meseolvasás mellett tudott jól aludni. A mese címe ez volt: „A szegényember vándorútja." így kezdődött: Egyszer volt, hol nem volt, valamikor réges-régen volt egyszer egy falucska. Ebben a falucskában élt két testvér. Az egyik dúsgazdag volt, a másik meg olyan szegény, mint a templom egere. Egyszer a szegény elment a bátyjához egy oldal szalonnát kérni. A kapzsi testvér csak száraz kenyeret adott neki, és elküldte. De a szegény testvér nem ment haza, hanem elindult szerencsét próbálni. Amint ment, mendegélt, talált egy csibét. Egy mérfölddel arrébb pedig egy tyúkot. Az a csibe a tyúké volt. A tyúk megörült, és adott a szegényembernek húsz tojást. A szegényember tovább vándorolt, és talált egy síró gyermeket, két mérfölddel arrébb pedig egy síró anyát. A gyermek az anyáé volt. Az asszony hálából egy kövér disznót és egy tehenet adott a szegényembernek. A szegény testvér, amint tovább ballagott, talált egy lovas szekeret, sok zsák arannyal megrakva. Még tovább bandukolt, s meglátott egy kereskedőt, aki a lovas szekér gazdája volt. A kereskedő hálából két zsák aranyat és szép ruhákat ajándékozott neki. A szegényembernek ennyi elég volt, hiszen már nem is volt szegény. így aztán hazament. A gazdag testvért elöntötte az irigység, azon nyomban bele is halt. A szegényember, aki így meggazdagodott, békésen élt haláláig. Amikor a szolgáló befejezte a mesét, a király felébredt. Az ördögöt kivégeztette, a kis udvari bolondot pedig kineveztette fő-fö tanácsadójának. Máté befejezte az olvasást, és nyomban el is aludt. Amikor felébredt, tovább indult. A messzeségben egy palotát pillantott meg. Ott lakott a király egyetlen lányával és feleségével. Máté így szólt a királyhoz: — Adjon isten jó napot, király uram! Házasodni jöttem. A szomszéd király fia vagyok. — Jól van, fiam. De csak akkor adom hozzád a lányomat, ha fél évet szolgálsz nálam. A királyfi úgy is tett. Végül elnyerte a királylány kezét. A királylánynak gyönyörűséges gyermeke született. Azontúl boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezzel a szegény halász meséje is véget ért. És így folytatta az olvasást napról napra. A gyermekek többé nem voltak éhesek. Ezzel az én mesém is véget ért, itt a vége, fuss el véle. Balia Edit, V. A osztályos tanuló Somorja (Samorín)
