Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-05-20 / 21. szám

Lackó Istvánná a preáovi Nálepka ruhagyár kassai üzemének szabásza. Választásokon eddig mindössze kétszer vett részt, idén harmadszor lép az urnákhoz, de most ő is képviselőjelölt, nemcsak választó.

Zatyko Mária Csábon (Cebovce) született 1948- ban. A lukanyényei (Nenince) szövetkezet könyvelője, a Nagykürtösi (V efky Krtís) járás csábi. 60. választási körzetének képviselőjelöltje-Valacsay Franciska Somorja (Samorín) 19. körzetének harmincnégy éves képviselőjelöltje.

— Ez a tudat nagy izgalommal tölt el. Szorongás fog el, ha belegondolok, hogy megválasztanak, képviselő leszek. Ilyen fiatalon ez a bizalom mindenesetre megtisztelő. Kassa I. kerületében lakom, és az itt élőket kell majd képviselnem a városi nemzeti bizottságban. Sok minden van, ami nyomja a szívemet. Egyelőre nem is tudom, mivel kezdeném. Talán azokkal a gondokkal, melyek nap mint nap nehezítik. keserítik az életünket. A Kosíkova utca 22. szám alatti szövetkezeti bérházában lakom. A lakók állandó problémája a felvonó, egy 12 emeletes házban, gondolom, nem mindegy, müködik-e a felvonó vagy sem. A ház több mint 10 éve beázik. rossz a tető. A lakásszövetkezetben nemegyszer jártunk, sajnos, sokszor meg sem hallgatnak és természetesen semmit sem tesznek. Ismerőseimtől, kolléganőimtől gyakran hallom, hogy kétgyerekes családok szűkösen. kis lakásokban laknak, sajnálom őket. s ezért felettébb bosszant, hogy a mi házunkban már több mint egy éve üresen áll egy háromszobás lakás, kérdeztük, hogy miért, de választ nem kaptunk.

Bosszant a vandalizmus, az összetört lócák, a letaposott virágok, zöldövezetek, bosszant, hogy rossz minőségű vászont kap az üzemünk, ugyanúgy nem örülök, hogy gyerekeinket kiszorították a közeli felépült diákotthon lakói a röplabdapályáról. A kosíkova utcai zöldségboltban a választék egyenlő a nullával.

Tudom, hogy mindent egyszerre nem lehet, és hogy mindenhez pénz és idő kell, viszont biztos vagyok benne, hogy jó akarattal mindezek ellenére sok elérhető. Ami a képviselői munkát illeti, tapasztalataim nincsenek, de engem úgy ismernek. mint olyan embert: ami a szívemen, az a számon. Ha választóim rám szavaznak, igyekszem majd mindent, továbbítani az illetékesekhez.

□

— Harmincnyolc éves vagyok, két gyermek édesanyja. Az egyik idén felvételizett mezőgazdasági szakközépiskolában, a másik most hetedikes. Azért kezdem ezzel, hogy jelezzem, a gyerekek már nagyobbak, s talán több időm jut majd közéleti munkára. Bár a férjem is nagyon elfoglalt. Ezért is félek egy kicsit az előttem álló új feladattól. Ha megválasztanak, először leszek képviselő. És nemcsak helyi, hanem járási szinten is. Mi tagadás, váratlanul ért a jelölés, s mert a barátnőm már csinálta, tudom, nem kis gonddal járó, lényegében hálátlan poszt ez. Immáron két évtizede dolgozom a lukanyényei szövetkezetben, jelenleg a növénytermesztési ágazat könyvelőjekénl. így hál módomban áll látni, mit fejlődött ez a falu, s menyit a miénk, vagyis Csáb. Lukanyényéhez viszonyítva szülőfalum bátran nevezhető viszszamaradottnak. Valami nagy-nagy mozgolódást kellene közösen elindítani.

mert van mit rendbe hozni, lenne mit felépíteni. Tagja vagyok a nőszövetségnek, a vöröskeresztben is dolgozom, így hát aztán joggal érzem, nem is egyedül, közösen kellene kiharcolnunk az új üzletet, az új kultúrházat, az általános parkosítást a falunkban. Élelmiszerboltunk öreg. Az ezer csábinak kellene egy korszerű üzletközpont. mellé szolgáltatások háza. Mindez természetesen öt év alatt nem érhető el, de nem szabad feladni. Hogy aztán lesz-e ilyen egyszerű asszonynak szava olyan helyen. ahol adnak, nem tudom. de hát még azt sem tudom, a járási nemzeti bizottság képviselőjeként melyik szakbizottságban dolgozom majd. Nem bánnám, ha a kereskedelmi vagy a szolgáltatásokkal közvetlenül foglalkozó komisszióba kerülnék. Nem tudom, lesz-e hozzá kellő bátorságom, mert nyilvánosan nem nagyon szoktam szerepelni, de tapasztalatokat szerzek, s bízom benne, hogy hasznosíthatóakat.

— Már másfél éve képviselő vagyok. A nőszövetség javaslatára választottak meg engem városunk 19. körzetének lakosai, amikor az addigi képviselő betegsége miatt lemondott.

A személyes célkitűzésem az elkövetkező választási időszakra, tekintettel az eddigi képviselőségem rövid időszakára éppen ezért az, hogy mindenekelőtt megnyerjem a választók bizalmát a körzetemben. Ha engem ismernek és elfogadnak az emberek, akkor sokkal többet tehetek az érdekükben, és könnyebben megnyerhetem őket azoknak a céloknak is. amelyeket én mint képviselő helyesnek és fontosnak tartok.

A 19. körzet nagyon szép kertes családi házakkal beépült utcája városunknak. Sok idős ember lakik itt. akik őszinte érdeklődésből és a városuk iránti egészséges ragaszkodásból igen tevékenyek a közügyekben. Nemcsak a házuk táját tartják rendben.

Nemrégiben például gázvezetéket fektettek le végig az utcában. Az építők feltúrták az útburkolatot, s a munka bevégeztével elfelejtették maguk után az útrongálásokat is helyre igazítani. Személygépkocsival alig lehetett az utcában közlekedni. Ezután engem kértek meg a lakosok, járjak el az érdekükben, hogy javítsák ki az utcájuk útburkolatát.

Aztán rózsafákat kértek általam a városi nemzeti bizottságtól. Miért ne legyen még szebb, kellemesebb az utca képe?! S én örömmel segítettem.

Legközelebb egy gyermekmedence építésénél lesz szükség a lakosok összefogására és segítségére a város fürdőjében, amely csaknem az utca végében van. Biztos vagyok benne, hogy a 19. körzet lakosai ebből a munkából is jó kedvvel veszik majd ki a részüket, ugyanúgy, mint a korábbi társadalmi munkákból a kulturális rendezvényeknél, a városunk érdekében történt minden megmozdulásban.

(női)