Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-24 / 39. szám
Kedves Barátaim! Most olyan Kuckót válogattam a számotokra, amelyet ti magatok készítettetek. A 28. számunkban közölt csalimesék mintájára két testvérpár küldte el munkáját. Polgár Anikó (Farkasd — V/cany) meséje és versei közűi a füllentős-verset választottam. Hogy húgának, az óvodás Krisztinának miért éppen az ejtőernyős rajza került mellé, találjátok ki. Szalay Edit Somorjából (Samorin) küldött csalimeséket. A mesékhez húga, Margit rajzait mellékelte, aki még ugyancsak óvodás. Bartai Klaudia erdei-verse Bariról (Bruty) érkezett. Klaudia nem először szerepel verseivel a nagy nyilvánosság előtt. A Tábortűzben, sőt az Új Szóban is olvashattatok már tőle. S az idén munkáival egy országos versenyen, az iródia gyermekpályázatán a második lett. Lévai Zoltán (Ma reel háza — Marce/ováJ húgát és magát festette meg, amint az állataikat etetik az udvaron. Kuckó-Íróinknak és -illusztrátorainknak ügyességükért könyvet küldök. 32. számunkban sajnos hibásan közöltük Weörös Sándor versét. A Fabula helyesen tehát a következőképpen hangzik: Egy hegy megy Szembejön egy másik hegy Ordítanak ordasok: Össze ne morzsoljatok! Én is hegy, te is hegy nekünk ugyan egyre megy. Nyelvi játékaitokat erre a mintára készítsétek. Várom további munkáitokat. Erdei pillanatképek — Halihó, halihó — — így trillázik a rigó. Erdőszélen, odvas fában róka lakik otthonában. Fa tetején gólya fészkel, lápvidéken békát kémlel. A kis tisztásról zene száll, bagolydiszkó — áll a bál. Vadkacsánál házibuli, egyre szól a bugi-bugi. Halastónál dáridó, sétálgat a szélanyó, estefelé integet, csillagokat hinteget. Barta! Klaudia Fillentő Csodakertben jártam, vízilovat láttam, almafán üldögélt, a tücsökkel beszélt, így szólt a víziló: Tücsök úr, tudja-e, hol jártam az este? Kint jártam a réten, a dinnyefán éppen, banán függött rajta, nagy volt, mint a harcsa. Jól is laktam belőle nyelvemen az íze. Közbeszól a tücsök: Hallgass, te víziló, unom már a meséd! S lett a kertben végre csendesség. Polgár Anikó Hogyan került bajba egy földesúr Volt egyszer egy földesúr. Ennek a földesúrnak volt egy hintója, amit két kanca húzott. Egyszer úgy esett, hogy a földesúrnak a városban akadt dolga. A hintóval indult útnak, amit a két kanca húzott. Megy-megy a két kanca, húzza a hintót. Egy óriási szurokfolt került az útjukba. Nem vették észre. Beleléptek. Beleragadtak. Végre a két kancát sikerült kihúzni a szurokból. Akkor a hintó ragadt bele. Mikor a hintót húzták ki, megint a kancák ragadtak belé. És ez így ment napokon keresztül. A földesúrnak és a kocsisának már fogytán az élelme is. Ha majd kocsinak is, lovaknak is sikerül kikecmeregniük a szurokból, folytatom a mesét. Szalay Edit
