Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
Fotó: Nagy László nyáron minden napra két, egész napos programot kell kidolgoznia és még évközben jóváhagyatnia a napközis pedagógusnak, egyet napos időre, egyet esősre. A gyerek elfoglalásának magja az újabb előírások szerint az „üdülési tevékenység": mozogjon, sportoljon, kiránduljon minél többet legalább nyáron, egyszóval szívja a friss levegőt. — Hát annyit már tudunk, hogy nyárra a kikapcsolódásra, a gyermek testének edzésére kell helyeznünk a fő hangsúlyt. De hogy azt milyen formában tegye a pedagógus, az még végképp nincs kidolgozva. Ugyanígy az évközi napközis foglalkozások is esetlegesek, rengeteg múlik a nevelő ötletességén. Megnyitottuk sorra a sok napközit, de hogy miként, milyen elvek alapján működjenek, arról, már elfeledkeztünk gondolkodni. Pedig a pedagógus munkája a tanítási órán kívül, a napközis foglalkozások ideje alatt sem hagyható pusztán a személyes képességekre, itt is pontosan kidolgozott módszertanra volna szükség. De ilyen egyelőre még nincs, s ennek persze nemcsak a gyerek, a nevelő is kárát látja, mert így lesz ö a pedagógusok társadalmának legkiszolgáltatottabb tagja. Ám a napköziben nevelő pedagógusok helyzetének ecsetelése messze elvisz bennünket témánk jelenlegi változatától. Az komoly hozzáállást, módszerességet kíván, hagyjuk tehát hűvösebb napokra. Most kanyarodjunk vissza a nyárba. A szerdahelyi Gorkij utcai magyar tanítási nyelvű iskola napközijében arról érdeklődtünk, mit csinálnak majd a nyáron, elkészüttek-e már a tervek. — Táborozni megyünk Nyárasdra (Toporníky) — fogadott örömmel Gálné, a napközi vezetője. — Tavaly voltunk először, nagyon jól sikerült, el is határoztuk, hogy újra megpróbáljuk. Az idén, reméljük, már nekünk, nevelőknek is könnyebb lesz, már van tapasztalatunk. Tavaly még kikészültünk, a harmadik napon már szólni sem tudtunk egymáshoz. Hiába, a tábori élet, ahol ráadásul a nevelőnek főzni, mosogatni is kell, egészen más hozzáállást kíván. Sokkal nehezebb, mint az iskola falai között eltölteni pár órát. — Mégis megéri? — Meg, hogyne. A gyerekek rettentően élvezik, s ez nem mindegy. Azonkívül itt a városban már alig tudunk valami újat nyújtani a gyereknek. Könyvtár, múzeum, jártuk eleget évközben is, a termálfürdő veszélyes, sok szülő nem szívesen engedi oda a gyereket, joggal. Az iskolánk épülete pedig szép, kor-TÁBOROK szerű ugyan, csak éppen nyáron használhatatlan. Befűlik. mint a fólia alatt. Az udvaron a fák, bokrok még kicsik, nem nyújtanak elég árnyékot, szóval minden amellett szól, hogy nyárra inkább igyekezzünk kifelé a városból. Aztán előkerül néhány számadat is. Például: a táborozás alatt, míg 24 órán át egyfolytában a gyerekkel van a pedagógus, az 16 ledolgozott munkaórának számít, tehát két közönséges munkanap (a napközis nevelő heti kötelező óraszáma 27,5-től 30-ig terjedhet, ami egy napra lebontva minimum 7,5 óra). Ez azt is jelenti többek között, hogy egyheti táborozással két ledolgozott munkahetet tud maga mögött egyszerre a nevelő, aminek a napközi és az iskola vezetősége csak örül, mert így esetleg megoldódik a gond, mi legyen a napközis nevelővel nyáron. Ha augusztusra csak négy gyerek igényel napközit, nincs probléma, átirányítják öt egy másik napközibe. S ha ott a gyerekekből is csak egy jelenik meg végül — ilyen is megtörtént már —, azért sem az az ö fejük fáj: náluk jogosan zárt be a napközi, gyerek és pedagógus kedve, illetve kötelessége szerint kivette az őt megillető részt belőle. Kicsit más a helyzet a Komensky utcai iskola napközijében. — Mi vagyunk a városban a proli iskola. Ezt nem én találtam ki, így mondják — kezdte fáradtan a betegségéből éppen épülőfélben lévő Morvay Katalin. — Hozzánk főleg munkásszülők gyerekei járnak, sok nálunk a cigány és az elvált szülök gyereke. így aztán mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tartsunk nyitva egész nyáron. — Igen, nagyon jó a hírük a nyári napközis táboroknak, sokan dicsérik. Hát idén lemaradtunk, pedig szerettünk volna menni mi is. Majd jövőre. Azért igyekszünk. Visszük a gyerekeket mindenfelé, Somorjára, Megyerre, hogy nekik is legyen egy kis kirándulás, még hanem is egészen olyan, mintha a családdal mennének. Szegény nevelőnők, egész nyáron vagy táskákat hurcolnak, buszon, vonaton, cipelik az egész napi élelmet, játékokat a csapat gyerek mellett. Persze nem áltatjuk magunkat, mi, ha akár naponta csokoládét osztogatunk, akkor is csak napközi maradunk. Annak a gyereknek meg, akinek az anyja és az apja Bulgáriában üdül, a gyerek mellé meg felhozzák faluról a nagymamát, hogy az járassa a napközibe — ilyenre is van példa — végképp mi vagyunk a pokol, ha meggebed a nevelönő az igyekezettől, akkor is. A Komensky utcai iskola napközijének épülete az iskolaudvar közepén egészen új, szép, és a módszertani előírások szerint korszerűen van berendezve. Két éve készült el, nagyrészt a szülök tényleges — nemcsak papíron, óraszámokban kimutatott — csákányt, lapátot markoló kezének munkájával. De függetlenül a szép berendezésről, a tantermekre semmiben sem emlékeztető helyiségektől, jó időben, nyáron vétek a gyerekekkel a négy fal között maradni. Ezt mondták még a gelleiek (Holice) is, pedig náluk az iskolaudvar jóformán belefolyik a határba. — Csakhogy a mai falusi gyerek alig különbözik a várositól. Nem ismeri már a faluja határát, mint valamikor, amikor a tehénörzés meg a libapásztorkodás még a gyerek dolga volt. Major Dezső kezdeményezésére, és sok. kitartó szervezési munkája után a gellei napközisek voltak hét évvel ezelőtt, a lúcsi kisiskolával közösen, az első táborozok a járásban. Egyszerűen kapták magukat, illetve az iskola még ép, egy valamikori versenyen nyert sátrait és a hozzájuk tartozó felszerelést, és kivonultak néhány napra a határba. Természetesen éjszakára is, hisz a legnagyobb élmény az esti tábortűz, a szalonnasütés, aztán a sátorban töltött éjszaka, hogy ki mennyire fél, ki hányszor ébreszti fel egy éjszaka a tanító bácsit, hogy pisilni kell... Az ő napközijükön nem volt mit nézni, közönséges osztálytermek, mint a legtöbb falusi iskolában napközivé kinevezve a tanítás után. Hát egész évben naponta legalább nyolc órát tölteni az osztálytermek hátat gömyesztő padjaiban, a krétaporral dúsított levegőben, nem frissítő élmény, tény. Márpedig a mai falusi gyerek, akinek mindkét szülője hajnaltól a szövetkezet állattelepén vagy kertészetében dolgozik s munka után a háztájiban, esetleg naponta ingázik a fővárosba s vissza, semmivel sem tölt el kevesebb órát az iskola négy fala közt, mint a városi kis társa. Nyárra a természetbe vonulás az ő számukra ugyanúgy jogos, kiérdemelt és szükséges, mint azoknak. Tehát ennyiben maradunk; nyárra, akár esik, akár fúj, ha csak száz koronából is, ha csak a saját falunk határába is, de kivonulunk a természetbe, mondják a csallóköziek. Sátorba vagy táborba, a lényeg a levegő, a hangok, a zörejek és neszek, a színek és illatok másságán, egyáltalán, a másságon van. Itt még az otthon bűzlögetett szalonna is jobb ízű. DICSÉRETE ■ 1. ; ví ■ -' --•"V * *
