Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-04 / 49. szám
tárgyaik gömbölyded formái már maguk valamiféle játékos kedvet sugallnak. A színek összeváiogatása, élénksége mindezt még fokozza. Figurális tárgyaikon, a nagy bajusszal s hassal dülöngélő gubás, kucsmás öregember-sótartóikon, göndör szőrű perselymalacaikon, gyertyatartóikon ez a vonás a legszembetűnőbb. Szalayék kerámiáit megtalálhatjuk itthon az ÚLUV boltjaiban és külföldön is, valamint a kulturális életünk nevezetes eseményei alkalmával rendezett népművészeti kirakodóvásárokon is, Zselizen (Zeliezovce), Gombaszögön (Gombasek), Dunaszerdahelyen (Ounajská Streda). Munkáik szerepeltek s díjazottak is lettek több hazai és külföldi csoportos kiállításon, és önálló kiállításuk is volt városukban, Somorján. KOCSIS ARANKA (nős) Versenyezzen velünk a barátsággyürűér „Kedves harcos elvtársak, könyörtelenül üssétek az ellenséget. Védjétek meg a várost. A mi földünk váljék az ellenség sírjává ..." 1941. július 10- töl 1944. január 13-ig tartott annak a Néva-parti városnak a védelme, melynek lakosai a fenti kéréssel fordultak a Vörös Hadsereg katonáihoz. 1941. szeptember 12-én már csak 17 napra elegendő liszt és gabona maradt a városban. A munkások napi negyed kiló, a nem fizikai dolgozók, az öregek és a gyerekek napi 15 deka kenyeret kaptak. Más élelmet jóformán nem osztottak, mert nem volt mit... Az egyetlen út, amely kivezetett a fasiszta blokádból a Ladoga-tó jege volt. Ezen keresztül hozták 1941. november 20-án az éhezőknek az első 63 tonna lisztet. A lakosság az Élet útjának nevezte el a tavat. Sokan vetették papírra érzéseiket azt követöleg, hogy megtudták, adva van a lehetőség az életben maradásra. „Sötétedik. Nincs mivel világítanom. Pedig azonnal le kell írnom, amit saját fülemmel hallottam: a gőzhajó kürtjét... Tehát igaz, hogy a Ladogán megnyílt a jégút, amiről beszéltek. Onnan a tótól a városig vonat szállítja majd az élelmiszert. Ez jelenti számunkra az életet. Ez lesz talán a megmentőnk." (Vera Inber költő) „Senki, aki ott járt a Ladogánál, nem felejtheti el 1942 áprilisi napjait, amikor a nap megkezdte romboló munkáját... A Ladogát elborította a víz s ez a „tó feletti tó" 40—45 centiméter magasra nőtt. Úgy látszott, hogy a gépkocsik nem a jégen járnak, hanem a tó beláthatatlan tükrén ... Ez volt a legnehezebb és leghősiesebb időszak. (I. Siskin, a hadiút népbiztosa) Versenyezzen velünk! Szánfogatok a jégúton Az Elet útján először a gyerekeket, öregeket és sebesülteket mentették Pusztultak az emberek, pusztultak a gépek A második forduló kérdései: 1. Melyik szovjet városba vezetett az Élet útja ? 2. Ki volt az 1. csehszlovák hadtest vezetője ? 3. Mi a címe Borisz Vasziljev regényének, mely egy nőkből álló katonai felderítő csoport utolsó napjait ■írja le, s amelyből film is készült ugyanazon címmel?
