Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-31 / 36. szám
^családi kör „A régi szerelmet nem eszi meg a rozsda” Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN Szerelem, társ? Sokszor kimondott, agyonkoptatott, hitelüket vesztett szavak. Van, aki fennkölt vitákat folytat a szerelemről s végkövetkeztetése, hogy a modem ember számára az csak fölösleges gondot okozó szükségtelen rossz. Mások szerint múló érzés, tiszavirág életű állapot, mely előbb-utóbb beleveszik a hétköznapokba, s nem érdemes nagy hűhót csapni körülötte. Aztán vannak, akik keserűen tagadják létezését, anélkül, hogy ismernék, keresnék. És van, aki azt mondja: az élet ajándéka. Béla bácsi 1901-ben született. Tizenkilenc éves korában Dunaszerdahelyen egy lakodalomban ismerte meg Mariska nénit, aki akkor tizenhét éves volt. Egymásba szerettek. Béla bácsi Macházáról járt el Dunaszerdahelyre udvarolni. Mariska néni nagyon szép lány volt. Nem csoda hát, hogy a hidasi borbélylegénynek is megakadt rajta a szeme. És hiába volt a nagy szerelem, míg Béla bácsi a katonáék nehéz kenyerét ette, Mariska nénit az édesanyja hozzáadta a borbélyhoz. Mi történt azután? „ 1924-ben megjöttem a katonáéktól. Megtudtam, hogy a Mariska férjhezment de nem haragudtam rá, mert tudtam, hogy az anyja akarta. Még meg is verte, ha elbújt a borbély elől. Aztán elkezdtem dolgozni egy zsidó bérlőnél Macházán, mint kocsis. A Jolán meg itt volt dajka, olyan fiatal leány, tizennégy éves. Pénteken a bérlők mindig elmentek Sárosfára. Olyankor átvittem a Jolánt is, ott vigyázott a gyerekre. Kezdtem neki udvarolgatni, de meg kö/lött őt várni. Három évig vártam rá. aztán akkor elvettem. Aztán, hogy megnősültem, elkezdtem egy-két hold földdel dolgozni, később magam is béreltem földeket. Aztán egész hatvannégyig míg nem mentem nyugdíjba, a szövetkezetben dolgoztam. Voltam srótolós meg mikor mi költött aztán vezetőségi tag, községi tanácstag Macházán meg Tárnokon, mikor összecsatolták a két falut Aztán már csak otthon a kerttel dolgozkolódtam. Az asszony sokat betegeskedett. Itt volt kórházban Szerdahelyen, de ha kijött, megint itt volt a lányoméknál. Ezek elmentek munkába, akkor sitt, hogy egyedül van, maga van. Aztán mondta a lányom, adják el papa azt a házat minek gürcölődik ott maga, pedig megtanultam én főzni is, mindent megcsináltam, csak a rétest nem." Béla bácsiék eladták a házat meg a kertet, és 1979 novemberében Dunaszerdahelyre (Dun. Streda) költöztek a lányukhoz és a vejükhöz. Kényelmes, meleg otthon várta őket, szülőkhöz méltó bánásmód. Mindezen gondoskodás és törődés ellenére Jolán néni 1981-ben meghalt. „Nagyon jó asszony volt Három gyerekünk született két fiú, egy lány. Ötvennégy évig voltunk együtt Megtartottuk az ötvenéves évfordulót A gyerekek leptek meg vele. Eljött értünk a fiatalabbik fiam, hogy elvisz bennünket Szerdahelyre. Ebédre ott voltunk náluk, este meg átjöttünk a leányomékhoz, hát belépünk a folyosóajtón, öregebbik fiam ott áll és fogad bennünket bent meg már meg volt minden terítve, kosarak az asztalon, az egyik unokám vett ötven szál szegfűt az is ott volt egy kosárban. Mióta egyedül vagyok, azt csinálom, hogy kimegyek a városba, egyet kerülök, találkozunk egy-két nyugdíjassal, leülünk a kerítésnél az utcán, beszélgetünk. Aztán hazajövök ebédelni, kiszolgálom magam, mert a Iá nyom ék dolgoznak. Délután, kettőtől hatig nyugdíjasklub van, odamegyek kedd kivételével minden nap. Meg a rokonokhoz Tárnokra, Somorjára, no meg a Mariskához." Mert Béla bácsi 60 év után megtalálta régi szerelmét. .. véletlenül akadtam rá a szülei sírjára. Oszt' nem nyugodtam, hogy én ezt fölkeresem, ha él még. Tudakolódtam, hogy mikor jártak itt. mert olyan friss volt a síron az aranybetű. Aztán elmentem a plébániára, idevaló nő volt hogy mikor esküdtek. Öspörös azt mondta, nála az anyakönyv nincs, negyvenhétben elvitték a nemzeti bizottságra, menjek oda. Elmentem oda, kérdik mikor esküdtek, de nem tudtam pontosan. Hogy hívták a férjét? Mondom, azt se tudom. Azt mondja, akkor nem tudunk semmit hát hol keressük. Később tudtam meg, már a Mariskától, hogy ők Pozsonyban esküdtek. Hát akkor elmentem Hidasra, mert oda vitték férjhez Kérdezem a postán, hogy fblyósítnak-e ilyen nevűnek nyugdijat Mondták, hogy náluk ilyen nevű nincs, férje után meg én nem tudtam a nevét Akkor elmentem a temetőbe, hogy meghalt a férje, valamit ott hátha megtudok, mert a szülei sírkövén is rajta volt hogy szerető lányuktól, M. Szerencsére ott volt egy ember, kérdi tőlem, mit nézkedek, hát mondom neki, kivel szeretnék találkozni. Azt mondja, itt laktak a temető mellett de negyvenötben ki lettek telepítve. Aztán bementünk a faluba, mutatta, hogy menjek végig az utcán, ott találok egy új, egyemeletes házat, ott megtudtam, hogy a Mariskának lakik egy fia Mihátyfán. Na mondom, akkor otthon vagyok, mert Mihályfa közel van hozzánk, arra járunk a kertbe. Másnap bementem a fiához. Kérdi, mi járatban vagyok. Magának a kedves édesanyjával szeretnék találkozni, mondtam neki. Kérdezte milyen ügyben keresem. Mondom, a régi udvarlója voltam, Macházáról. Szerdán mikor újra bementem, mondta a fia, hogy a Mariska rögtön tudta, ha macházi. akkor az csak a Béla lehet. Üzente, hogy húsvéthétfőn egy órára legyek ott, mert akkor elhozzák őt ide, és itt találkozunk. így is történt Még be is akartak csapni. Ők még nem voltak ott egy órakor, mikor én jöttem. Bementünk a szobába a verandáról, egyszeresek azt mondják, már megjöttek. Fölkelek, megyek ki, hogy majd fogadom, megöntözöm ötét de aztán látom: na mondom, ez nem az. Azután találkoztunk. Az egy olyan boldog találkozás volt, hogy nem is lehet papírra vetni. Mennyire örültünk egymásnak. Könynyeink potyogtak mind a kettőnknek. Találkozni hatvan év után ... Elképzeli maga eztet milyen lehet? Mondom, ugye elhiszed most már, hogy szerettelek, mikor lány voltál, mert máskülönben most nem keresnélek. Azt mondta elhiszi, de ö is szeretett De így hozta a sors, mégse lett az enyém. Nem haragszol, hogy nem lettem a tied, kérdezte. Hát mért haragudnék, ha így hozta a sors. Mondta, hogy az anyja még meg is verte, ha elbújt a borbély elől, de mondtam, én azért megbocsátok az anyádnak, ha már régen halott is, mert minden szülő azon van, azt gondolja, talán az iparos, talán jobb jövőt biztosít a lányának. Mariska már azt hitte, hogy meghaltam. Azt mondja: imádkoztam érted. Mondom, látod most van a húsvét Jézus is föltámadott most én is föltámadtam. Azután ezen nevettünk, mulattunk. Elmeséltem neki, hogy mit mondott a vöm, hogy megmondták a temetőben a feleségemnek, mama, a papa hétfőn Mihátyfára megy leánynézőbe, de nem szólt semmit Ott volt az egész család. Igaz, húsvéthétfő volt, de olyan volt a tálalás, mintha kézfogó lett volna." Mariska néni és a férje negyven évig éltek együtt boldog házasságban, kilenc gyermekük született. Mariska néni 20 éve özvegy, azóta egyik lányánál él Oroszváron (Rusovce). Béla bácsi húsvét óta rendszeresen látogatja, beszélgetnek, emlékeznek, örülnek. „Mikor először mentem őt meglátogatni, vittem egy dezertet Mindjárt egy kis szobába mentünk, oda hozták a reggelit Reggeli után elővettem a csokit azt mondja: mi az, tudtad, hogy születésnapom van ? Hát honnan tudtam volna? Aztán ebédtálalásnál látom, hogy az asztalon virág meg gyertyák, hát a születésnapját ünnepelték éppen aznap. Nagyon örültek a gyerekei. Örülnek, hogy az anyjuk örül. Úgy várnak. Csak jöjjön, Béla bácsi, csak jöjjön. A menyem, a fiatalabbik fiam felesége —, itt laknak közel — azt mondta a fiamnak, te elbújhatnál a papa mellett te nem tudnád ezt megcsinálni, elmenni utána. Azt mondja a fiam: az a papa. Egy tervünk van. Amíg élünk találkozni. Nekem itt van jó helyem, neki is van jó helye. Előtte az erdő. az udvaron virágok nyílnak. Van a hűsön egy pad, aztán kiül oda. Még diója is terem. Mikor múltkor odamentem, a lányával fejtették a cukorborsót aztán a pádon kavicsok voltak. Hát az meg. mondom, mire jó. Azzal dobálom a mókusokat mondta. Annyi mókus jár itten, még az ablakon is bejönnek. Szeretik őt a gyerekei. Hozzám is jók, az enyémek is meg az övéi is, mintha új apjuk lennék. Csak egészséges legyen. Nekünk már minden nap meg kell köszönni, hogy élünk. De a régi szerelmet nem eszi meg a rozsda, azt már csak a halál." Bratislava Feljegyezte: LÁM PL ZSUZSANNA
