Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-18 / 21. szám

MISKOLCZI MIKLÓS SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT A szerelem megélésének (történetének) egyik, ha nem a legfontosabb kérdése, hogy a társadalom helyesli-e azt, vagy inkább rosz­­szallja: hogy a kérdéses szerelmet a szűkebb­­tágabb környezet segítségével, szabadon, avagy alapvetően ellenére, tehát eltitkolva lehet-e. kell-e megvalósítani. Mint lelkiállapot, mint egy másik emberhez fűződő intim viszony, mint érzés, a szerelem lényegileg alighanem egyként írható le. A szerelmet körülvevő viszonyok azonban — ha másutt nem — egy ponton biztosan elválnak. Eldöntő különbség, hogy családjogiig függet­len, avagy másnak már hivatalosan elkötele­zett emberek szerelméről van-e szó. Ez a különbség alapvetően és általában dönt a lehetőségekről, a körülményekről, a szándé­kokról. a perspektívákról, és mintegy megha­tározza azt a mikro- és makrovilágot. ami a szerelmet és a szerelmeseket körülveszi. Hálásan gondolok Gyurkó Lászlóra, amiért megírta Az egész élet című — ahogyan ő nevezi — didaktikus játékát és benne fölvil­lantotta azt a drámát, amit a másokhoz tarto­zó. egymást szerető szerelmesek átélnek. „Mire a szerelem, ha nem lesz tőle más az élet? Akkor minek a szerelem? Minek a szere­lem, ha nem változtatja meg az egész életet?” — kérdezi a Nő. És a játék végén mintegy válaszolva ezekre a kérdésekre, sóhajt a Férfi: „Az élethez lakás kell. Nincs lakásunk. Az élethez pénz kell, nincs pénzünk. Az élethez legalább egy kicsi nyugalom kell. Nincs nyu­galmunk. Az élethez az kell, hogy ne fájjon az életünk. Állj meg. szerelmem. Állj meg, gyere ide hozzám. Gyere hozzám, szerelmem. Lesz száz lakásunk, meglásd. Lesz pénzünk zsák­­számra, lesz nyugalmunk, boldogságunk. A fájdalmat meg átöleljük, hogy a miénk le­gyen.” Az újszerelmekben legtöbbször nem az ér­zés uralkodik (győz) a körülményeken, aho­gyan ez a szerelemben többé-kevésbé általá­nos és természetes. Omnia vincit amor... Inkáb a körülmények: az idő. a hely(zet), a környezet, az úgynevezett érzelmi bigámia bizonyos eluralkodása figyelhető meg. Mindez pedig a szubkultúrára tereli figyelmünket. Házasságban élők külső kapcsolataiban az idő különös jelentőségű tényező. Mai gyakor­lat szerint a hivatalosan máshoz tartozó (mo­nogam házasságban élő) ember nem kedve szerint, hanem csak korlátozottam rendelkezik a saját idejével. Amíg ez a korlátozottság, ellenőrzöttség a rokonszenv alapú külső kap­csolatokban bölcsen vagy némi cinizmussal tudomásul vétetik, addig a szerelemben egyre nagyobb, elviselhetetlenebb tehernek számít. A szerelem időigényes elfoglaltság, a legkevés­bé sem lehet kétórákba szorítani. A szerelme­sek legszívesebben minden idejüket együtt töltenék. Ezt a magától értetődő — független emberek esetében természetesen megvalósít­ható — vágyat a házasságban élők csak erősen korlátozva, nehezen tudják megélni. Az időza­var. mint sajátos frontvonal, ezért végigkíséri az újszerelmeket. A téma örök: mikorra kell hazamenni, legközelebb mikor tudunk talál­kozni. és akkor meddig lehetünk együtt? Mit lehetne tenni, hogy tovább maradhassunk? Állandó ködös tervek születnek időgátak áthá­gásáról, kis és nagy szökésekről, együtt tölthe­tő nappalokról és éjszakákról. És megszületik az első pokol: jó lenne marasztalni a kedvest, de féltve az otthoni következményektől, külde­ni is kellene. Ki bírja ezt napról napra átélni! . Szerelem alapú külső kapcsolatokban ter­mészetes az a törekvés, ami az ésszerűség határáig, sőt néha azt is túllépve hosszabbítja meg az együtt töltött időt. Az együttlétek sűrűsödése és hosszabbodása valószínűsíti az interakciókat, a kapcsolat mélyülését, igazolja, erősíti az egymáshoz tartozás érzését. Más oldalról viszont a családon kívül töltött idő meghosszabbodása önmagában is ellensége a házasságnak. Hátha még az egy új. intim kapcsolatra vezethető vissza! A kimaradozás — ahogyan a köznyelv nevezi — az első olyan jel, ami gyanút ébreszt és feltehetően reakciót vált ki a házastársban. A monogám házasságban szokásos, nem­egyszer embertelenül szoros időelszámolási kötelezettség miatt gyakran torzóban marad­nak szerelemnek induló kapcsolatok. Sokszor tapasztaltam, hogy az otthonról kapott ellen­gőz elfűjja a még bizonytalan, éppen születő érzelmeket. Megteheti, mert az úgymond ve­szélyeztetett házastárs a szerelem kezdetén nem tudja, hogy mit veszít a lemondással. Más esetben a korlátok szolgai tudomásulvétele eleve önbizalomvesztést okoz és a kibontako­zás lehetőségének alábecsüléséhez vezet. Ne higgyük azonban, hogy az ellengőz. a fék. a korlát valamiféle hasznos, házasságmen­tő, a családi boldogságot konzerváló valami. Az újszerelem kibomlásának ilyen feudálbirto­­kos alapú megakadályozása csak időleges, és véletlenül sem gyógyítja az egyébként romló házasságot. Sőt gyűlöletesebbé teszi. Lehet, hogy az időkorlátozottság akadálya az újszere­lemnek, de egyszersmind nemtője és elindítója is az igénytelenebb (időigénytelenebb) rokon­szenv alapú kapcsolatoknak. Az időteremtésnek millió változata van, de az eredmény, a rendszeres kimaradozás a legjobb magyarázatok ellenére is egyszer csak tény. magyarázhatatlan tény lesz. Éva, 34 éves asszony: — „Szerelem volt, pontosabban az lehetett volna, de a kedvesem hivatalnokember, és időre jár haza is. Nyilván felkészületlenül érte az érzés, hogy megszeret­tük egymást. Sokat akartunk együtt lenni, de fantáziátlan volt és távolléteit nem tudta iga­zolni. Jó. egyszer azt mondta, taggyűlésen volt, egyszer volt termelési tanácskozás is, legköze­lebb társadalmi munka, aztán minden héten egyszer elment a garázsba megnézi a kocsit, feltölteni az akkumulátort, ellenőrizni a gumi­kat. Amikor az ötödik héten is előadta ugyan­ezt a feleség utána küldte a kislányt aki ártatlanul jelentette, hogy' a garász zárva és a szomszédok szerint apu nem is volt ott ma este. A kör bezárult. A feleség kikészítette a gyógyszeres dobozt és idegrohamot kapott. Később mégis a kedvesemet kezelték a sopro­ni szanatóriumban. Ez azonban a mi szerel­münkön már nem segített. Azóta kerül, nem mer rám nézni, igaz, én sem nagyon nézek rá. Hallom, hogy válnak. Isten bizony, már nem miattam.” Mindebből kitűnik, hogy az idő már a szerelem kialakulásának is feltétele. A tudomásul vett rossz vagy megunt házas­ság, a vállalt nyitottság csak elméleti alap egy újszerelemhez. A gyakorlatban visszakövetelt és visszanyert szabadság, esetleg kedvező szi­tuáció, vagy amit követésre semmiképpen sem ajánlhatok, korán és hirtelen érő elhatározás is szükséges hozzá. (folytatjuk) ÉVFORDULÓK J HANGVERSENY 1872. május 18-án született Bertrand Arthur Russel Nobel-dijas angol matematikus és filozófus. Sigrid Undset Nobel-dijas norvég prózairó születésének 100. évfordulójára május 20-án emlékezünk. 1927. május 19-én repülte át az emberiség történetében először Charles Lindberg az Atlanti-óceánt. E hónap 21-én ünnepli. 75. születésnapját Lawrence Kerr Olivier angol színművész. 275 évvel ezelőtt. 1707. május 23-án született Carl Linné svéd botanikus, a növényrendszertan megalapítója. 1892. május 25-én született Joszip Broz Tito, jugoszláv politikus és államférfi. C KIÁLLÍTÁS 3) Április 19-én Banská Bystricában, a köz­­gazdasági főiskola kollégiumának diák­klubjában, A Tour-klub pincegalériájában nyílt meg Huszár Tibor első önálló fotókiál­lítása. Dokumentumképeinek témája minden­napi, egyben különleges: a cigányok élete, szokásai. A cigány etnikum sajátságos, és Huszár Tibor egyszerűen komponált fotói ezt hatásosan mutatják be. A fiatal szerző — aki néhány éve kezdett hozzá témája feldolgozásához — munkáin természete­sen érződik néhány példakép hatása, akik­nek az erényeit jól használja fel. A doku­mentumfotónak — mint „szociofotó" -mozgalomnak — nagy társadalmi jelentő­sége és hatása volt nálunk a harmincas években. Ez a cél és fontosság ma is megmaradt. A szerző felvételei rávilágíta­nak bizonyos társadalmi jelenségekre, de eszközei és a forma a múltból említett példához mérten megváltozott. Huszár Ti­bor formailag leggyakrabban a speciális objektívok adta térformáló lehetőségeket alkalmazta, ezzel hozva közelebb a képek fő motívumát, a cigány embert, valódi környezetében, arcán az érzelmek sokasá­gával. Épp e célból főként portrékat állított ki, cigány gyerekek, fiatalok, házaspárok és családok fényképeit. Leggyakrabban az otthonukban — a lakásukban — vagy lakó­házaik előtt örökítette meg a különböző karakterű embereket. Figyelemreméltó a temetési sorozat is, amelyen az érzelmek megnyilvánulásainak sokrétűsége figyelhe­tő meg. A kiállítás anyaga emberközelben ké­szült. és hatásában is ez az emberközelség érezhető a legjobban. A téma és feldolgo­zása arra enged következtetni, hogy a szer­ző gazdag élettapasztalattal rendelkezik, és ezt a művészi fotó eszközeivel ki is tudja fejezni. Ennek alapján sok figyelemre méltó alkotást várunk Huszár Tibortól a jövőben is. TESÁK JULIANNA A szlovákiai zenei élet jelentős esemé­nyét, az A kategóriájú öntevékeny énekka­rok versenyét a múlt hónap végén immár Xlll-szor rendezték meg fővárosunkban a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Az Énekkari Ünnepek háromfokozatú vetélke­dőjét a Népművelési Intézet hároméven­ként rendezi meg Bratislavában. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkarát már részvételük első alkal­mával (1976-ban) az A kategóriába sorolta a zsűri. Ezt a rangos helyezést kell háromé­venként megvédeni. Nem könnyű feladat, mivel a legjobb szlovák együttesek is évről évre növelik előadásuk művészi színvona­lát. A XIII. versenyt a zsűri — élén Dr. Stefan Klimo érdemes művésszel, a Szlovák Fil­harmónia kórusvezető karnagyával — ma­gas szintűnek minősítette. Külön kiemelte a versenyző énekkarok jó műsorválasztá­sát, melyek nemcsak a különböző zenei korszakok énekkari alkotásait mutatták be, hanem a kortársi cseh és szlovák zeneszer­zők (több esetben bemutatóként elhangzó) műveit is. A CSMTKÉ ezúttal is megvédte korábbi helyezését. Színvonalas szereplése nagyon jó visszhangot váltott ki a szlovák szakmai körökben. A szakemberek a kórus jelentős fejlődését tapasztalták. A bíráló bizottság a helyezések mellett néhány különdíjat ítélt oda. Az egyiket — a Szlovák Zenei Alap díját — a kortársi szlovák énekkari alkotá­sok (Dezider Kardos: Zem moja rodná és Alfréd Zemanovsky: Tichá noc nad morom) kiváló tolmácsolásáért a CSMTKÉ nyerte el. Tanítóink énekkara ismét bebizonyította, hogy hazai magyar énekkari mozgalmunk legjobbja, kifinomult előadásmódjával, or­szágos viszonylatban is a legjobb kórusok közé tartozik. H. J. SZÍNHÁZ A MATESZ MŰSORA május 21.: Lúcs (Lúc n/0.) — Velúrzakó (20.00) május 22.: Csata (Cata) — Fata morgana (19.30) május 23.: Csenke (Cenkovce) — Fata morgána (19.30) május 26.: Somorja (Samorín) — A peles­­kei nótárius (19.30) május 27.: Komárom (Komámo) — Ä pe­­leskei nótárius (19.30) A THÁLIA MŰSORA május 21.: Rás (Raéice) — Zavaros örök­ség (20.00) május 22.: Szilice (Silica) — Zavaros örök­ség (19.30) május 23.: Hosszúszó (Dlhá Vés) — Zava­ros örökség (19.00) május 27.: Királyhelmec (Kráf. Chlmec) — Zavaros örökség (11.00) 3 (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom