Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
fórum V. Ily en is van? Az utcán két nö ballag. Feltűnően divatosak és jól öltözöttek. Az egyik koromfeketére, a másik babaszökére festve. A járókelők megfordulnak utánuk, ők erre látszólag ügyet sem vetve, nevetgélve, s hangosan beszélgetve topognak tova tűsarkaikon. Akaratlanul is meghallom, amit a szőke mond a feketének: Olyan 33—35 éves lehetett, de én rögtön kiadtam az útját, elvégre ez már nem az én korosztályom. Csak öregítene, meg aztán jobban szeretem a fiatalokat. Felvidítanak! Az a múltkori kis fekete, tudod, az a technikus, olyan gyerekes volt, helyes . .. Egy ruhaüzletbe térnek be, s mivel nekem is ott van dolgom, én meg utánuk. Körülnézek, de nem találok megfelelő ruhadarabot. Elmenöben még látom, hogy a hölgyek egy halom ruha között válogatnak fitymálva. Már sötétedik, amikor újra az üzlet előtt visz el utam, s látom, a két hölgy még csak most jön kifelé. Megint elém vágnak, s elbűvölő mozgásuktól én is majdnem megszédülök, mint az arra járó férfiak. A villamosra is együtt széliünk fel, s ekkor látom először közelebbről az arcukat. A gondos kikészítés ellenére is számtalan ránc a szemük körül. Körülbelül 40 évesek lehetnek. S mintha már nem viselkednének olyan fiatalosan: az egyik felháborodottan szólít fel két 25—26 éves nőt, hogy adják át a helyüket. Ilyen is van! A trolibusz tömve, szinte minden hely foglalt. A megállónál két idős ember száll fel. Az egyik, korát meghazudtolva törtet fel a buszra, a másik lassan, fáradtan lépeget. Az előbbi rögtön az utolsó üléshez siet, és leül. A másik is követi, de neki már nem jut hely. Az első elégedetten néz körül, diadalmas pillantása elárulja, mennyire büszke önmagára, de fokozni akarja a hatást, agresszívan felszólítja a mellette ülő középkorú nőt, hogy adja át helyét az álló idős embernek. A nö szó nélkül megteszi, talán figyelmeztetni sem kellett volna. Az idős ember udvariasan megköszöni, megjegyezve, hogy a következő megállón úgyis leszáll. De azért csendben leül. Szomszédja tovább szórja a célzásokat a nőre. A dolog ennyiben is maradna, ha egy fiatalember meg nem jegyezné: „Mi lenne, ha nem törődne ennyit másokkal, hanem magába nézne?!" Ekkor aztán kitör a morcos öregemberből. Szórja a legválogatottabb szitkokat a fiatalokra, neki joga van beleavatkozni, ha ilyen igazságtalanságot lát, ö már sok mindent megért! A mellette ülő ráadásul a barátja! Amaz egy szót sem szól hozzá, csak köszönés nélkül, gyorsan leszáll, amikor nyílik a troliajtó. Csendesen szégyenkezik, talán attól fél, öt is úgy ítélik meg, mint „sokat megért" társát. Ilyen is van ... Kora reggel még nincs eltakarítva a hó a járdáról, az emberek majdnem térdig járnak benne. Csupán egy keskeny „ösvény" kitaposva, s mindenki ezen igyekszik közlekedni. Egy fiatalasszony 2—3 éves kislányt cipel a karján. A járókelők kitérnek neki, ne kelljen belelépnie a hóba, hisz amúgy is nehezen halad előre, nem még teherrel a karján. Ö addig megáll, hogy valóban csak egy lépést kelljen a kitérőknek a hóban megtenni. Egy idősebb nő közeledik feléje, a fiatalasszony megáll, várja, hogy a nő elhaladjon mellette. Ám az is megáll, kihívóan néz: na, mi lesz?! Pár másodperc telik el így. A fiatalasszony csak most tekint csodálkozva a másikra, nem gondolván semmi rosszra. A hölgy, mint aki csak erre várt, gyűlölettől szikrázó szemmel sziszegi: „Térj ki!" Pleva Éva Fő a tisztaság! Hajnali rohanás. Az autóbusz indulásáig van még tíz percem. Reggelizni már nincs idő, későn keltem. Az ajtót a féljem csukja be utánam. A buszon elbóbiskolok. Újvárban a vonat indulásáig jó lenne valahol egy feketét felhörpinteni. A füstös vendéglőben vagy húsz férfi, nő csak jómagam. Letelepedem az egyetlen üres asztalhoz és rendelek. A hajdan .hófehér, most hamutól szürkés, abroszt sörtől, bortól Ütőn — útfélen származó foltok tarkítják. Álmosan kevergetem a még forró feketét, tartalmából sikerül is kilöttyintenem egy keveset. A felszolgáló haragos tekintete alatt összébb húzom magam. Bocsánatot kérek, és ügyetlenségem az álmosságra és sietségre kenvén igyekszem magam menteni. Minden hasztalan. A vendéglátóipari dolgozót nem tudom megbékíteni, és amiért nem vigyáztam kellőképpen a térítőre, lehord a sárga földig. A rám szegeződő kíváncsi tekintetek kereszttüzében borzasztó kicsinek érzem magam. Amikor a tiszta abroszt az asztalra teríti, a piszkossal gondosan megtörölgeti tányérom alját és a kiskanalamat is. Fő a tisztaság! Mondanom sem kell, a reggeli kávé keserű ízét egész nap a számban érzem. Gogh Vilma Miért nincs, ha van? Nem akar véget érni a tél. Örömünkre — búnkra? Kinek-kinek vérmérséklete, edzettsége, testi-lelki állapota szerint változik a véleménye. Tény. hogy a hideg szél vörösre csípi arainkat. S az ember, ha ideges, azért, ha nyugodt, hogy* fölizgassa magát — rágja szája szélét, pontosabban a szája széléről lehámló bőrt. Ebéd előtt, ebéd után. ebéd helyett. Reggel hiába keni be vastagon válogatott, szebbnél szebb csomagolású krémekkel — Niveával Marinával. Fabulonnal etc. A kenés-mázolás fölösleges energiapazarlás. A marcangoló szél a krémréteg alá is beférkőzik. Boldogult gyermekkoromból emlékszem egy olcsó, de annál hatékonyabb szerre, úgy hívták, kerték. vették: szőlőzsír. Ajakrúzs fazonú, fehér ..kencefice" volt, mielőtt az utcára léptünk, „kirúzsoztuk" vele ajkunkat, s annak — ezáltal szánknak — nem ártott se fagy, se szél. Felnőtt hölgyeket is játszottunk imigyen, kezdetben egymást ugratva. ..Te igazán kirúzsoztad a szád?!" — hökkent meg tizenéves kortársunk. mert beugrott. Ennek a beugratásdinak a mai tizenévesek számára vége szakadt. Igaz, ők már a valódi rítzst is szájközelből ismerik. Nekem azonban — valószínűleg konzervatív gondolkodásmódom miatt — hiányzik ez az ügyes, praktikus, olcsó hámvédő szer. Járom az illatszerboltokat — esetenként országszerte —. v az ifjabb (a korkülönbséget már tíz évben számolhatom) elárusitónők előtt úgy érzem magam, mint ama „új kapu a borjú előtt”. A minap Kassán (Kosice) ugyan fölfedeztem a szőlőzsír .,kenöcsösitett ” változatát, de: exkluzív csomagolásban — exkluzív áron. Megvettem. Bár ajkam továbbra sem a drága, de szép. sokkal inkább az olcsó de hatékony szőlözsirra szomjazik. Őjj — Kérdez: Hudec Mária bratislavai lakos Az utóbbi időben gyakran bosszankodunk a telefonszámla miatt. Úgy tűnik, sokkal többet számláznak, mint amennyi hívásunk volt. Flogyan nézhetnénk utána a dolognak? Hol lehet reklamálni? Válaszol: Mária Feje- Sová mérnök, a bratislavai telekommunikációs igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese Körzetünkben jelenleg 193 144 telefonállomás van, ebből 94 908 a fővonal, amelyeket automata telefonközpontok kapcsolnak össze. Automata központokon keresztül 32 hazai és 25 külföldi csomóponton át telefonálhatunk. A helyi, a belföldi távolsági és a nemzetközi telefonhívásokat a központban számítógép regisztrálja. A helyi beszélgetés mindig egy körzeten belül zajlik. Egy hívás ára egy korona. Tudni kell azonban, hogy összesen 10 helyi körzetünk van (a környező kisvárosok, a Bratislava-vidéki járás), e körzetek közötti hívás esetén minden 60 másodpercért egy koronát számlázunk. Vagyis ha Bratislavából Szencre (Senec) vagy Stupavába telefonálunk, minden perc beszélgetés egy, körzeten belüli hívásnak felel meg. Az önműködő kapcsolással történő távbeszélgetés ára a telefonkörzetek egymástól való távolságától függ. Ha Bratislavából Galántára, Somorjára (Samorín), Dunaszerdahelyre (Dun. Streda), Malackyba telefonálunk, minden 30 másodpercet egy hívásként rögzít a számítógép, vagyis 3 perces beszélgetésért 6 koronát fizetünk. Ha B. Bystricába, Zilinába, Ostravába hívunk, akkor 20 másodpercenként fizetünk egy koronát. Ha 250 kilométernél távolabbi helyekre — pl. Poprad, Prága, Kassa (Kosice) — telefonálunk, 15 másodperces beszélgetés kerül egy koronába. A nemzetközi telefonbeszélgetések ára 2—4 másodpercenként számítódik, Moszkvába 2, az NDK-ba pedig 4 másodperc kerül egy koronába. Leggyakrabban ott kezdődik a baj, hogy a telefonelőfizetök mindezt nem tudják. Természetesen tévedhet a gép is. vagy a gépi adatokat feldolgozó alkalmazottunk. Havonta 350—400 reklamációt kapunk, belőlük mintegy ötven a jogos. Minden kétkedő telefonelőfizető reklamálhat, mi a 71/79-es törvényrendelet értelmében járunk el a fölülvizsgáláskor. Ellenőrizzük a beszélgetések számát, a számla feldolgozásának helyességét, valamint azon berendezések műszaki állapotát, amelyek befolyásolhatták a hívások regisztrálását. Az eredményről egy hónapon belül tájékoztatjuk a panaszost. Reklamálni a számla kézbesítése után 15 napon belül lehet. Bratislavában a Moravková utcai székházunkban, hétfőn, szerdán és pénteken. Panaszt telefonon (322-562), személyesen, vagy írásban lehet tenni. Köszönöm a tájékoztatást. Megjegyzgpi még. hogy az elmondottak ellenére is bennem maradt a kétség; valóban hibátlanok, a valóságnak megfelelök-e a telefonszámlák? Tévedhetetlenek-e a számítógépek? Tapasztalatból tudom, naponta hány téves hívást kapcsol az automata gép a túlterhelt vonalakon ... Hogyan lehet bizonyítani, hogy ugyanúgy nem számláz-e tévesen más számlájára? Egyetértek azzal, hogy helyesen kell telefonálni, ismerni kell a telefonkönyvben közölt előírásokat, de ehhez még hozzátenném azt is: ellenőrizzük magunkat. Például úgy, hogy feljegyzünk minden beszélgetést, a távolsági hívásnál megfigyeljük az időt, hogy számlázáskor magunk is meg tudjuk mondani, mennyivel tartozunk a postának. A fölösleges mérgelödések, huzavonák, félreértések, reklamációk elkerülése végett. H. ZSEBIK SAROLTA
