Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-26 / 44. szám
BARABÁS TIBOR V Rákóczi hadnagya Egyszerre megérti, hogy mekkorát hibázott. Micsoda vadember ö, miért nem várt a sorára? A bűntudattól és a szeretett ember látásától eltelve, fél térdre ereszkedik a fejedelem előtt... Beniczky Gáspár holtra válva áll az ajtónyílásban. Bornemissza mögött, és a fejedelem bocsánatát kéri.. . Bornemissza János lehajtja a fejét, nem tud Rákóczi Ferenc sugárzó, kék szemébe nézni. — Mi történt, fiam? Ki vagy? — szólal meg a fejedelem azzal a természetes méltósággal, amelybe sosem vegyült lenézés vagy leereszkedés ... Bornemissza most már feltekint, de még csak rebegi a nevét: — Bornemissza János strázsamester, Botytyán generális úr táborából... A hadból jöttem ... nagyságos fejedelem! — Megmondottam néki, hogy váljon a sorára, nem sérthetjük meg miatta az illendőséget. — védekezik Vay. A fejedelem Des Alleurs*-re néz. és arra gondol, hogy mekkora foganata volt eddig'az örökös illendőségnek. Rákóczi Bornemisszához lép, és vállára teszi a kezét. S ahogy a legényt nézi. már nem érzi olyan nyomasztónak a magárahagyottságot. — A hadból jött, Vay uram! És megmondottam már nemegyszer, hogy a sereg előbbre való minden illendőségnél. Állj fel, fiam! Bornemissza feláll. Érzi. hogy megbocsátottak neki. Nincs baj, nincs vész. Nyíltan beszélhet. — Bottyán generális urunk levelét hoztam, pecsétes levelét Rákóczi az asztalhoz lép, ezüstkésével feltöri a piros pecsétet, és olvassa, olvassa Bottyán János tisztelettudó, de mindig tréfás és most olyan fontos sorait. Des Alleurs is szívesen elolvasná ezt a levelet, mert Rákóczi borús hangulata egyszerre megenyhül, már mosolyog is... A követ hajlong, távozni készül, Vay és Beniczky feszülten figyel. A fejedelem az asztal közepére dobja a leveleL és katonás módon fordul Bornemisszához. — Hol a fogoly? — Odakint várakozik, felséges uram! Rákóczi Des Alleurs-höz és La Molhe*-hoz fordul: — Még néhány minutát, követ úr. .. Megkérem jöjjön velem az előterembe, úgy illő, hogy az ön jelenlétében és egész udvarunk előtt köszöntsük a foglyot. Csak arra kérem, követ úr, hogy gondoljon vissza az előbbi disputánkra. Rákóczi Bornemisszához lép. és az ajtó felé indul. — Vezessétek elénk a foglyot! Urak, fáradjanak át az előterembe .. . A szárnyas nagy ajtó kitárul. Rákóczi és Des Alleurs megjelenésére zsongás, sustorgás támad a várakozók között. Beniczky Gáspár még nem tért magához iménti zavarából, és bejelentéssel kíséri Rákóczi Ferencet. Bornemissza átsiet a hosszú tanácstermen, a török szőnyegeken, és az ablakmélyedéshez lép, Fekete Mihályhoz: — Gyertek, Miska! Fekete és Végh kivont karddal kísérik a terem közepére a fejedelem elé gróf Starhemberget. A fogoly büszkén, főhajtás nélkül áll meg Rákóczi előtt. Starhemberg még sosem látta a magyar „lázadás" fővezérét. Meglepte a férfias, lovagi erő, arcának derűs nyíltsága és valami különös, mélyről jövő erős nyugalom. Rákóczi előbb üdvözletei int a fogoly felé, majd emelt hangon a köré gyülekezett követekhez és szenátorokhoz fordul: — Nagyságos urak. bemutatom kegyelme(női a) leknek vitéz strázsamesterünket. Bornemissza Jánost, aki portyázó társaival az ellenség földjén foglyul ejtette Starhemberg Maximilian grófot, Sopron védőjét, a labanc hadak most kinevezett új fögenerálisát. Fekete Miska fekete ábrázata ragyog az örömtől, de attól tart. hogy kimarad valami, ami nagyon fontos. Hiába integet neki Bornemissza, csak közbeveti: — No meg az egész labanc hadipénztárt! — Mindezekért pedig Bornemissza Jánost rendjéből, rangjából felemelem, hadnaggyá teszem, és ezüstéremmel jutalmazom. A portya minden legényének jó lovat, új nyerget és tíz aranypénzt rendelek ... Bornemissza csak hallgatja, hallgatja, mintha nem is róla, nem is róluk lenne szó. Mintha csak egy nagyhangú legény meséjét hallgatná a nyitrai* kaszárnya padján. Alig jut el az eszéig, ami történik. Alig hallják a szavát, úgy rebegi, mint az oskolás gyerek az iskolamester előtt: — Megköszönöm, meghálálom nagyságodnak ... Rákócziban ismét győzött a remény, a bizalom. amely Rodostóig, a sírjáig kísérte. Ő volt hálás ennek a nagy hajú. bátor legénynek, hogy a francia követnek nemcsak szóval felelhetett: — Des Alleurs márki, uraim! Köszönetét mondok látogatásukért, amit itt hallottak és láttak, csatolják válaszomhoz Adják át üdvözletemet őfelségének, és írják meg azt is, hogy az Ausztriával folyó véres vitánkban új bizonyságot szerzett a kuruc bátorság. A város tele volt katonasággal. Székelyekkel. nemesitjakkal. karabélyosokkal. szepességi pattantyús legényekkel, akiknek zöld dolmánya, magas, furcsa fovege meg-megállítolta a kassai* polgárokat. Jászok, kunok, túl a dunaiak, Kárpátalja népe, Liptó és Árva szlovákjai keveredtek a városban. A laktanyák, az iskolatermek, a raktárházak mind seregbeliekkel voltak tele. A kocsmákból katonadalok hangzottak ki. A „Fekete Kakashoz” címzett fogadó ivójában a bort hordó kövér szőke lánynak nemegyszer kellett rácsapnia a derekára fonódó férfikarokra ... A bor, a hadi élet. a sok ki nem élt vágy. a halállal való örökös szembenézés az agyakba kergette a vért, felpezsdítette a szenvedélyeket. Túl a várfalon, a városerdő tisztásain sátortábort veretett a parancs. Itt, ebben a táborban kaptak jó, szellős szállást BomemLsszáék. Rákóczi fejedelem napi foglalatossága igen kiszabott és rendszeres volt. Reggeli mise végeztével rövid étkezés után íróasztalához ült. és feltöretle a leveleket. Hogy kik írtak és miért a nagyságos fejedelemnek, arra egy külön regényt kellene szánni, de feljegyezte mindezt a jó Beniczky Gáspár . . . Nemegyszer mondta őfelsége a szekretáriusnak: — Mit ír annyit kegyelmed, Gáspár fiam? — Mindent feljegyzek nagyságod élete folyásáról. — Kit érdekel minden? Nem mondom, a hadiesemények, de arra meg újságot rendeltem — vitatkozott Rákóczi Beniczky Gáspárral. — Nagyságos uram, hadd jegyezzek mindem Jöhet még egyszer egy jegyzőivadék, aki él majd a munkámmal, és számba veszi majd nagyságod éjjel-nappali szüntelen fáradozását ‘s' (folytatjuk) ’Dezallőr, ’Lantot, *Nitra, *KoSice ÉVFORDULÓK André Marie Chénier francia költő 220 éwel ezelőtt, 1762. október 28-án született. Száz éve, 1882. október 29-ón született Jean Giraudoux francia dráma- és prózaíró. 1952. október 29-én adták ki a Csehszlovák Tudományos Akadémia megalapításáról szóló törvényt. Johannes Vermeer van Delft holland festő születésének 350. évfordulójára október 31-én emlékezünk. Húsz évvel ezelőtt, 1962. október 31-én alakult meg a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fizikai Intézete Prágában. KÖNYV Boldog, ki másnak nem adós — így szól a közmondás. En boldog vagyok, hogy fölnevelő szüleimnek, szülőfalumnak, szülőföldemnek örök adósa lehetek" — ezzel .1 gondolattal vezeti be újabb vallomáskötetét Sütő András, aki a Sütőművekből sajátos breviáriumot készítő válogatónak, Ablonczy Lászlónak, s a Móra Kiadónak a jóvoltából ezúttal a felnövekvő ifjabb olvasók előtt mondja el intelmeit ember és szülőföld, egyén és közösség kapcsolatának dolgáról, másrészt pedig élményeit a szegényparaszti gyermekkortól az Írói létig ívelő küzdelmes életszakaszáról. Egy-egy gyermeknovella révén az író gyermek sortársainak portréja is visszanéz ránk az időből (Bogár Zsuzsika búcsúzik, Misi, a csillagos homloké), a könyv további részében pedig a gyermekből időközben nagyapává lett író jelenik meg előttünk, ajkán az Engedjétek hozzám jönni a szavakat fohászával, szívében a hűség etikai imperatívuszával nyelvünk, történelmünk, hagyományaink, mai és holnapi önmagunk iránt. A fényképanyaggal gazdagon megtűzdelt kötetet az összeállító már megjelent Sütő-művekből komponálta könyvvé. Olvashatunk (újraolvashatunk) itt hat részletet az Anyám könnyű álmot ígér-böl, négyet az Engedjétek hozzám jönni a szavakat-ból, kiragadott gondolatfutamokat interjúkból, vallomásokból, gyermekszempontok szerint „átigazított" novellát, a híres Kék álhalált három gyermektörténetet. A Gyermekkorom tükörcserepei, címéhez híven, elsősorban az ifjabb olvasókhoz szól; a Sütő-müveket még nem ismerő felnőttek számára pedig afféle „bevezetés" az erdélyi kortárs író gazdag, megismerésre méltó világába.-mond( ) Nagyszabású, nívós és már nemzetközileg is ismert rendezvény a Bratislava! Zenei Ünnepségek, melyre már 18-adszor került sor. A rendezőség — dicséretes módon — évről évre több vidéki várost és falut is kapcsol a hangversenyekbe. Érdemes részt venni, mert a hazai jelentős zeneművészek mellett kiváló külföldi együtteseket, világhírű karmestereket és szólistákat vonultatnak fel, akiket hallani valóban nagy zenei élmény. Opera- és balettelöadások, szimfonikus és kamarazenekarok váltották egymást s valóban nehéz volt kiválasztani, melyiket hallgassa meg az ember. — Az idei rendezvény a Haydn- és Stravinsky-évforduló jegyében zajlott le. Müveiket többek között a Müncheni Bariton-trió, a Prágai Kamarazenekar. az osztrák Bruckner Zenekar, a Birminghami Szimfonikus Zenekar tolmácsolta. Nagy sikerük volt az együtteseken kívül a dirigenseknek is, a szovjet Kitajenkónak és Arvid Jansonsnak, az osztrák Guschlbauemek, a német Zöbeleynek, és a régi kedvencnek, Aldo Ceccatonak. És legalább két nevet említsünk a világhírű szólisták közül: Peter Schreiert az NDK- ból, aki mint énekes és mint karmester is szerepelt, és a francia Marie-Claire Alaint, aki orgonajátékával ragadta meg a publikumot. Az Interpodium már tizedszer adott alkalmat a fiatal művészek bemutatkozására. Természetes, hogy a publikum javarésze a szakmai érdeklődőkből, a Konzervatórium tanulóiból alakult. Elismerő nagy tapssal jutalmazták Oliver Dohnányi karmester közreműködését, aki különösen Kodály Háry János szvitjét dirigálta művészi átéléssel. A magyarországi Stuller Gyula hegedűszólója és a jugoszláviai Mihanovic oboajátéka is nagy tetszést váltott ki. (bér) A MATESZ MŰSORA október 28.: Somorja (Samorin) mokra épült ház (19,30) v október 29.: Gúta (Kolárovo) — A homokra épült ház (19,30) október 30.: Csicsó (Cicov) — A homokra épült ház (19,30) október 31.: Csenke (Cenkovce) — A homokra épült ház (19,30) A THÁLIA MŰSORA október 28.: Kassa (Kosice) — Áldozat (19.00) október 31.: Perény (Perín) — Áldozat (19.00) »mm
