Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-14 / 29. szám
Nálunk egy népgyülésen 300 ember — nem csalás, nem ámítás. Nem húsz emberrel szaporítgatjuk a jegyzőkönyvét. Háromszáz embernek vagy húsznak beszélni a párt politikájáról — nem mindegy. Fiatalodott a faluvezetőség is. megújultak a tömegszervezetek, meg tudtuk értetni a lakossággal, hogy vállaljanak társadalmi munkát, akár a szövetkezetben, akár a faluszépítésben. 1975 októberében tettük le a művelődési ház alapkövét. Egy jó „húzással” nem restelltünk Helmecről egy emelvényt kérni, arra „állítottuk” a vezetőket, a pártszervek képviselőit. Csakhamar le is szálltak onnan. Ünnepélyesen, kalapácsosán nekiveselkedtünk az építésnek. A nép látta, hogy ez „komoly” dolog. Azelőtt is mondtam, azóta is mondom, hogy a vezetők elsők legyenek a fizikai munkában is. De nem csak forma szerint. Mi végig kitartottunk, meszes munkaruhában. Amíg nem jöttek leváltani, egyként hordtuk a meszesvödröt. 30 000 kilométert futkároztam akkor dolgunk után a saját kocsimmal, majdnem kenyértörésre került a dolog a családban. Segített a szövetkezet is, az akkor még a mi portánkon működő autóbusz-közlekedési üzem is. Persze, mindenütt vannak lagymatagok, a mi falunkban is. 1977. november 6-án az NOSZF 60. évfordulóján átadtuk magunknak a kultúrházat. még ünnepélyesebben, a jól végzett munka örömével. A nép észreveszi, hogy szervezni is tudni kell. Mi meghagytuk a választások előtt megbízott agit-kettősöket. A párttag képviselőhöz pártonkívülit állítottunk agit-párként, és fordítva. így több szálon is kapcsolatban voltunk. Egy kettősre 15 család jutott. Ők személyesen tudakolták meg az emberek gondjait, megfigyeléseit, házhoz mentek, hogy kimozdítsák az embereket. A népgyülésre megértek a dolgok. Ezt a „frontot” tartjuk 'ma is. Elárulok egy másik „fogást” is. Egy óriási táblázatot készítettünk a titkárnővel, kitettük a bolt ablakába: a társadalmi munka kimutatását személyenként. Ragadtak rá. mint légyfogóra a légy. Alá volt írva: a hnb elfogadja a reklamációt. Ez volt a fogás fogása. Nekünk a nulla-órás polgártársainkat kellett megfognunk. Mert rápirítottak egymásra az emberek. hogy aszongya: „az én nevem ott van, de a tiedet nem látom”, meg helyre is igazítottak minket, hogy ők igenis ennyivel meg ennyivel többet dolgoztak. Boldogan ráálltunk. Egészséges ragaszkodást ébresztettünk, vagy inkább növesztettünk a népben. Leleményességre is szükség van. s ha ezzel célt érünk, a felsőbb szervek is felfigyelnek ránk, a többi szükségletünk és igényünk is fedezetre talál. 1978-ban 1200 méter járdát építettünk az Újsoron. Már majdnem a faluban vagyunk a vízvezetékkel. Szlovákiai kitüntetésre javasoltak minket. Egy másik, Terebes melletti falu, Plechotice kapta meg ezt az elismerést, minket a kerület tüntetett ki, 25 000 korona jutalmat kaptunk. Az ember azért fiatal cs idevalósi, hogy lássa, mit kell tenni. 1932-ben születtem, apám egyszerű parasztember volt, négy testvérem mellett én voltam a legkisebb. 1949-ben a vasúthoz mentem munkásnak. 1955-ig. Öt évig ifjúsági vezető voltam. 56-ban beléptem a pártba. 56-tól 60-ig a Csehszlovák Vöröskereszt járási bizottságának titkára voltam. 1976-tól a 71 éves Horsky hnb-elnök mellett titkárkodtam. a mezőgazdasági .szaktanintézetben meg gondnokoskodtam. Esti tagozaton szereztem érettségit közgazdasági szakközépiskolában. Elvégeztem a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemét. Az ember érzi, hol a tudásának a tetőfoka, az ereje telje. Egy tisztségben el lehet fáradni. Ha újra, hasznosra nem vagyok képes, nem csinálom tovább. Az önteltséget nem ismerem. Aranka lányom harmadikos a Királyhelmeci Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, két éve az iskola SZISZ-alapszervezetének az elnöke. Ügy látom, apja lánya! Nem mondom, legény volt a talpán az apja is pelyhesállú korában. Falunkban az elsők között alakult meg a CSEMADOK-szervezet. A tájolás akkor még nem volt divat. Mi lovaskocsin mentünk színdarabot bemutatni a falvakba. A perbenyiki vadászkastély parkjában — ötszáz méterre van tőle a csehszlovák—magyar határ, azért laknak vámőrök is a faluban — nemcsak hogy — élethü díszletek közt, hanem lóháton, birkasereget terelve játszottuk a János vitézt. A Ludas Matyi után hívtak a Magyar Területi Színházhoz, de valahogy tartottam tőle. A CSEMADOK-szervezet most is jól működik. Kihasználjuk a művelődési házat. Most lépett fel nálunk a Királyhelmeci Magyar Tannyelvű Alapiskola kultúrcsoportja. vagy 150 gyerek meg 30 tanító. Az íljúságunk most jószerivel csak vegetál. A színjátszó csoportjuk ugyan próbál. Keressük az új formákat, amely a tévé mellett, helyette leköti, megragadja őket. Nem akarnak elfogadni felnőtt irányítót, aztán összevesznek, nem haladnak. páran a kocsmában kötnek ki. Balogh Gyuláné bevásárlás közben ejtette el: „Ha brigádra kell menni, ha gyűlésre, ha énekelni, — egv és ugyanazon arcok mindenütt.” A nőszervezetnek 130 tagja van. elnöke immár 12 éve Fülöp Lajosné. Van egy hol megerősödő, hol lehalkuló „hangú” énekkarunk, politikai tanfolyamokat rendeznek, pártfogolják a nyugdíjasokat, a társadalmi munkáról nem is beszélve, mert például a művelődési ház építésénél a legnehezebb kétkezi munkát végezték. Hamar észbekaptak, azt mondják: magukkal vitték a férjüket is. Állítólag a majálisra is karonfogva mennek. Az olvasókörnek 16 állandó tagja van. a nyugdíjasok klubjában jönnek össze. Két legyet egy csapásra — ámbár az ilyen ívű „elintézés ” nem rájuk vall. A nyugdíjasok asztala mellől még hiányzott valaki, nélküle pedig nem láttak hozzá az ebédhez. Becsoroszkált a várva várt is, de még így is kevesen vannak, mert a falu 243 nyugdíjasa közül csak 13 tart igényt az állomásról vitt ebédre. (A falon az étrend — elég változatos.) „Megfőzök én még, megfőz a feleségem!” — utasítják vissza a hívást meg nem adón. A. férfiak még makacsabbak, tartózkodóbbak, szemérmesebbek. Kiss Béláné, a nőszervezet pénztárosa, a jnb képviselője beszél erről, aki aznap tálalja fel az ebédet. Az ebédelők is sietnek haza. kel a csirke, megázott a föld. kapálni lehet. Sokan azért nem ebédelnek itt, mert feltűnően eltér az ebédjegyek ára: 2 és 7 korona, holott a nyugdíjak közt nincs akkora különbség. Télen 5 zsák babot fejtettek ki a klubban a zöldségfelvásárlóknak. Az érte kapott pénz elég nekik kávéra. A hangszóróban éppen kirándulni hívták a nyugdíjasokat Krasznahorkára (Krásna Hórka) és Betlérbe (Betliare). Dancsanyin Lászjóné vezetésével jól működik a polgári ügyek testületé. A párt megalakulásának évfordulóján idős pártharcosokat fogadtak, megünneplik a „fémlakodalmakat", a tanítók és a nők napját, évente megrendezik a nyugdíjasok találkozóját, elbúcsúztatják a regrutákat, ünnepélyesen átadják a fiataloknak a személyi igazolványukat. A névadók még nem nagyon népszerűek a faluban. Megbízható „kartársuk” a Vöröskereszt. Az először és elsőként választók köszöntését, az ünnepélyes közös szavazást még most is emlegetik. A szavazók egyúttal megnézték a CSEMADOK-szervezet régiségkiállílását — szánkát. prést, szövőszéket. Egy beszélgetést terveznek az ifjúsággal a családalapításról. Az se „kutya”, hogy a népünnepélyeken könyveket árulnak a kultúrházban. El is kelnek a könyvek. Egyébként a kultúrházban 4000 kötetes könyvtár van. — Amit tegnap tettünk, az ma már nem elég — ezt Fülöpné mondja. Egyéb hangokat is hallottunk Perbenyikben. Egy zöldségtermesztő panaszkodott: „Itt van a szánkban a zöldségfelvásárló, de nem éri meg termeszteni, mert az ember 20 fillérért veszi meg szálanként a palántát — ha nem maga neveli —, és 30 fillérért vásárolják fel darabonként a karalábét. Nálunk nem nagyon fóliáznak, inkább retekkel, sárgarépával, petrezselyemmel foglalkoznak. Az is nagy hiba, hogy nagyon kiszámíthatatlan a felvásárlás, az egyéni termelőkkel nem kötnek szerződést. Hányszor megesik, hogy az emberek minthogy visszacipeljék haza a zöldséget, gyümölcsöt, ott helyben kiöntik. Az ember három évig kockáztat, potom áron is odaadja, aztán rájön, hogy nem éri meg a fáradságot. Ha nem termesztenek majd, hogy ha hiány lesz. ahogy ez manapság is megesik a zöldségesboltokban, majd megnézhetjük magunkat. Perbenyik 1170 lakosa közt 180 a szlovák nemzetiségű. 43 gyerek jár a magyar és szlovák tannyelvű óvodába. A négyosztályos, két tanerős magyar és a háromosztályos, egy tanerős szlovák iskolában a gyerekek fele tanul anyanyelvén. A hnb elnöke szerint az iskolára már nem fordíthatnak pénzt, mert várható az összevonás. Szintúgy a hnb elnöke mondta, hogy a szép választóhelyiségbe azért nem írták ki mindkét nyelven a jelszót, mert 115 betűből állt, és nem fért ki mellé magyarul. Újfent a hnb-elnök hangja: egy 10 000 férőhelyes, korszerűnek induló sertéshizlalda van a faluban, hogy az mégis miért nem modern, ahhoz ő már nem ért. A trágyalevet viszont naphosszat szagolhatják, mert ott hordják végig a falun. Az Ócska-falu (megj.: a Bodrogközben az ócska régit, öreget jelent — К. M.) „elmaradottabb”, az Újsoron laknak a fiatalok. Ш 13]
