Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-20 / 3. szám
FELVÉTELI VIZSGÁKRA KÉSZÜLVE FODOR ZOLTÁN. AZ SZSZK OKTATÁSI MINISZTÉRIUMA NEMZETISÉGI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE VÁLASZOL KÉRDÉSEINKRE — Január 15-ig a nyolcadikos és kilencedikes tanulók zömének döntenie kellett, milyen típusú iskolában folytatja tanulmányait, milyen szakmát választ, mert a kitöltött jelentkezési iveknek február közepéig el kell jutniuk rendeltetési helyükre. Szlovákiában hány tiiennégy-tizenöt éves fiatalnak okozott gond ott, fejtörést, megtalálni azt a pólyát, amely leginkább megfelel adottságainak, a társadalom szükségleteinek és a szülök elképzeléseinek, s milyen esélyekkel indulhatnak a felvételi vizsgákra? Az idén mintegy hetvenötezer alapiskolós fejezi be a nyolcadik illetve kilencedik osztályt, s csak elenyésző részük nem tanul tovább valamilyen formában. Szakközépiskolába és gimnáziumba mintegy harmincezren kerülhetnek, ez a végzősök negyven százoléka. Hatvan százalékukat a tórsadolmi szükségletnek megfelelően a munkás pályákra kell irányítanunk, a szak- ' munkásképző intézmények valamelyikébe. A magyar tonnyelvü alapiskolát végzők száma megközelítőleg hatezer, az országos arányszámok rájuk is vonatkoznak, tehát 22 százalékuk juthat el szakközépiskolába. 18 százalékuk gimnáziumba és hatvan szózolékuk négy-, három- illetve kétéves tanulmányi időtartamú szakmunkásképző intézménybe. Az arány, a százalékbeli megoszlás is jelzi: új oktatási tervezetünk bevezetésével a képzés súlypontja a szaktanintézetekre tolódott ót, amelyeknek reformjo — mind tartolmi, mind szervezési — 1978-ban kezdődött, s 1984-ben fejeződik be. Ennek eredményeképp megoldható az összes végzős elhelyezése, egyrészt négyéves, teljes középfokú végzettséget adó — tehát érettségi vizsgával záruló -, szélesebb elméleti alapokot nyújtó szakmunkásképzőkben, másrészt három- és kétéves, középfokú végzettséget nyújtó, főképp a választott szakma gyakorlati elsajátítására összpontosító szaktanintézetekben és tanonciskolákban. Továbbra is a hároméves tanulmányi idejű szakok lesznek túlsúlyban. s valamivel több lesz a négyéves, mint a kétéves képzést igénylő szakma. Szlovákiában az 1979-80-as tanévben 279 szaktanintézetben 134 131 tanuló készült jövendő hivatására, köztük 4881 nemzetiségi - magyar és ukrán - iskolában. Mogyar tannyelvű intézmény, illetve magyar tannyelvű osztállyal bíró intézmény huszonnégy volt Szlovákiában. Az oktatási minisztérium irányelvei értelmében ott, ohol a magyar illetve oz ukrán nemzetiségű tanulók száma megfelelő, szakmák szerinti megoszlásuk és gyakorlati érvényesülésük ezt lehetővé teszi, anyanyelvi iskolákat illetve osztályokat nyitottak és nyitnak számukra. A dél-szlovákiai magyar fiatalok konkrétan mely szakmunkásképző intézményekben tanulhatnak anyanyelvükön? Magyar tanítási nyelvű, építőipari szakmák oktatására berendezett különböző típusú intézményekből kettő van Dunoszerdahelyen (Dun. Streda), egy-egy Galántón, Komáromban (Komárno), Érsekújvárod (Nővé Zómky), Füleken (Fifakovo), Losoncon (Lucenec), Mecenzéfen (Medzev). Kirólyhelmecen (Kráf. Chlmec) és egy mogyar tannyelvű osztálya (kőműves) van a brotislavai Hydrostav szaktonintézetének is. Mezőgozdasóai szakmunkásokat Galántón, Somorján ($amorín), Ogyallán (Hurbanovo), Korván (Kravany n D.), Komáromban, Ipolyságon (Sahy). Buzitkán, Kövecsesen (Strkovec), Csécsen (Cecejovce), Szőlőskén (Vinicky). Leleszen (Leles) és Vágsellyén (Sara) képzőnk. Az ipolysógi és a szőlőskei intézményben négyéves oktatás is folyik. Gépipari szakmákat a komáromi hajógyár, textilipari szakmákat o tornaijai (Safórikovo) ruhagyár szaktanintézetében tanítanak magyorul. Ez persze nem jelenti, hogy a mogyar tanítási nyelvű iskolákból kikerülő fiatalok csak a mezőgozdaságban és az építőiparban szerezhetnek szakmunkás-bizonyítványt. Feltétlenül meg kell mondanom, hogy az egészségtelen lenne, mert a dél-szlovákiai járások ipara többé-kevésbé fejlett, s ott is szükség van jó szakemberekre. További anyanyelvi szakmunkásképző intézmények illetve osztályok megnyitása azonban szervezési nehézségekbe ütközik, mert bár egy-egy iskola magyor nemzetiségű tanulóinak száma eléri ugyan a kívánatos 10 százalékot, szakmák szerinti megoszlásuk folytán egy-egy osztálybon négyen-öten ha vannak, így anyanyelvi oktatásuk megvalósíthatatlan. Az efajta iskolák fő fe'adota az alapos szakmai-gyakorlati felkészítés, azt is tudjuk, hogy az ott tanulók zömének tanulmányi eredménye közepes vagy ennél gyengébb, és több gondot okoz nekik szlovákul ismerkedni szakmájuk elméletével, vegyes osztályt különböző szakmákat tanulókból mégsem hozunk létre, mert oz a szaktudós rovására menne. Egyet'en esetben engedélyezünk kivételt, ha egy intézményen belül két szakma tanoncai kitesznek egy osztályt. Ekkor az általános tárgyakat közösen tanulják, egyébként pedig két szakcsoportban foglalkoznak velük. Több kisebb csoportra egy osztály nem osztható, s ehhez is szükséges, hogy oz iskola biztosítom tudja a megfelelő szintű anyanyelvi szakképzést. Az anyanyelvi tanulási lehetőséget nézve a lányok határozottan hátrányban vannak. Kimondottan női szakmákat nem tortalmaz a felsorolás, csupán a mezőgazdaságban van lehetőségük, az építőipar legtöbb szakmája .férfias* fizikumot kíván, a gépipar - bár igényelné a nőket - nem elég népszerű déli járásainkban, nincs hogyománya. Néhány ismert és divatos szakmán — pl. elárusító, pincér-szakács, fodrász, varrónő stb. — kívül még hol mutatkozik túltengés? És honnan hiányoznak leginkább? Általában a műszaki pályákról. A gépiparban nagyon sok számukra a lehetőség, de nem élnek vele; hogy miért, nem tudom. Ugyanez a helyzet a szakközépiskolákkal is. Szlovákiában az idén csaknem 18 800 diákot helyezhetünk el az efajta iskolában, köztük ideális esetben 10 000 lányt. Gépészeti szakközépiskolában háromezret, elektrotechnikaiban ezerötszázat, építészetiben kétezret, vegyészetiben nyolcszázat, mező- és erdőgazdaságiban kétezerkétszózat, bányászatiban és kohászatiban négyszázat, élelmiszeripariban négyszázat, textilipariban több mint ötszázat, postai és közlekedésiben ezret, közgazdaságiban négyezerötszózat. pedagógiaiban ezret, művészeti szakközépiskolákban négyszázat. A magyar tanítási nyelvű szakközépiskolákba minden évben tömeges a jelentkezés, ennek ellenére sokkol több lány kellene a műszaki irányzótokra és sokkal kevesebb az óvónőképzőkbe. A felvételik utáni csalódás is kevesebb lenne, ha a pályaválasztáskor tudatosítanák a gyerekek és a szülők, hogy az ógyallai óvónőképzőben nyíló egy osztály - o nyugat-szlovákiai kerület részére — és a losonci egy osztály - a közép- és kelet-szlovákiaiak részére - fedezi a magyor nemzetiségű óvónőszükségletet. Én el tudom képzelni, hogy a gépészetben is találhatnak a lányok megfelelő munkát, bar o műhely talán zajosabb, a gépek olojosak... Az építészeti sem kimondottan férfiszakma, igaz. a magas sarkú bőrcsizma szebb a gumicsizmánál, de arra is szükség van. Jó lenne, ho a szülők elképzelése nem szakadna el a valóságtól, s igyekeznének gyermeküknek megmutatni olyan foglalkozások szépségét, fontosságát is, amelyek nem fehér köpenyesek. Ha a munkára — a fizikai megterhelésre - is felkészítették őket. Az aránytalanság és túljelentkezés ellenére a központi felmérések szerint még mindig kevés a magyar nemzetiségű diák a szakközépiskolákban. Hogyan lehetne javítani a helyzeten? Itt elsősorban orra van szükség, hogy a magyar nemzetiségű, jó képességű tanulókat a szakközépiskolák és gimnáziumok felé orientáljuk. Ha ezekbe az iskolákba - és az érettségit adó szakmunkásképzőkbe - a legjobb képességű fiatalok kerülnek, elérhetjük, hogy a főiskolákon és az egyetemeken is javuljon a magyar nemzetiségű diákok számaránya, s perspektivikusan e'érje a kivonatosat (Szlovákiában kb. 10 százalék). A szakközépiskolák esetében azért kevés a magyar diák, mert egyes szlovák tannyelvű iskolákba egyáltalán nem jelentkeznek, vagy évente csak egy-egy diák. Hosszú idő óta nem — vagy alig — volt magyar nemzetiségű jelentkező a ruzomberoki textilipari szakközépiskolában, a zvoleni faiparban, kremnicai művészetiben, a kassai (Kosice) kohászatiban. a terebesi (Trebisov) élelmiszeripariban és o brotislavai grafikaiban; kevés a jelentkező az ivánkaí boromfitenyésztési szakközépiskolában, több magyar nemzetiségű diók kellene o nyitrai élelmiszeriparba, a trencéni ruházatiipariba, a presovi erdészetibe, és a zilinai közlekedésibe. Fontos lenne, hogy ezekbe az iskolákba a magyar tanítási nyelvű alapiskolák növendékei is eljussanak, hiszen déli járásainkban is nagy szükség van ilyen szakképesítésű emberekre, de arra is, hogy az itt dolgozó szakemberek ismerjék a magyar nyelvet. A nemzetiségi lakosság bizalmát is fokozná, ha érezhetné: nemcsak munkásként kerülhet be a textilüzemekbe példáid, hanem középkóderként is. A jövőben ezért még több figyelmet fordítunk a szlovák nyelv oktatására a magyar tannyelvű iskolákban. Ha a szakközépiskolában és p gimnáziumokban sikerül elérnünk a megfelelő nemzetiségi arányt, a főiskolákon is kedvezőbb lesz a helyzet. Persze, el kell érnünk, hogy a gimnáziumokban a fiúk és lányok aránya 45:55 legyen - o mostani 30:70 szemben, s innen kerüljenek a legtöbben főiskolára és egyetemre, növelnünk kell a magyar nemzetiségű hallgatók számát a műszaki főiskolákon. Tervezzük, hogy a gimnáziumokban intenzivebbé tesszük a szakkonverzóciót, s azok számára, okik műszaki pályára készülnek nyári szlovák nyelvi táborokat hozunk létre, nem kis befektetéssel. Meggyőződésem, hogy a műveltebb nemzetiségi fiatal a társadalomnak is többet tud majd adni. Főiskolára, egyetemre csak gimnáziumi és szakközépiskolai érettségivel jelentkezhetnek a fiatalok? Továbbra is érvényes: aki érettségizett, felsőoktatási intézménybe kérheti felvételét. Tehát a szakmunkásképző intézmények érettségizett diákjai is. Azok a szakmunkások, akik három- illetve kétéves tanoncviszonyban voltak, utána o gimnáziumok és szakközépiskolák esti tagozatán a jövőben is szerezhetnek érettségi bizonyítványt, mely feljogosítja őket a továbbtanulásra volamely főiskolán, illetve egyetemen. Köszönöm a beszélgetést. GYURKOVITS RÓZA
