Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-13 / 2. szám
Kuckó BÖNDOR PAL Milyen hosszú egy esztendő? Egy teknősbéka rémes, alig százegy éves, mindig csak éhes, a bizonyítványa meg csupán elégséges! Dühös az apja, sarokba zavarja: Legtöbb ötven évet engedek, kijavítsad a rossz jegyeket! Most meg tanuljál szépen bár öt-hat évet, míg várod az ebédet! VÁRNAI ZSENI Hull a hó Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastaga Hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. AZ EGYÜGYÜ GAZDA (NORVÉG NEPMESE) KEDVES GYEREKEK ! Volt egyszer egy ember, unos-untalan morcos volt és rosszkedvű. A felesége soha nem tudott kedvébe járni a házimunkában. Egy nap szénaaratásból hazajövet is szórta az asszonyra a szitkokat.- Édes uram, ne bosszankodj - mondta az asszony. - Holnap majd megfordítjuk a dolgot, én megyek ki a rétre kaszálni, te pedig itthon végzed a munkát a ház körül. Nem talált az ember ezen semmi kivetnivalót. Másnap aztán az asszony már kora reggel vállára vette a kaszát, és indult a rétre. Az ember meg hozzálátott a házimunkához. Először is vajat köpült, de alig kezdett bele, máris megszomjazott, és lement a pincébe sörért. Amint a sört csapolja, hallja, hogy a disznó betévedt a házba. A hordó csapjával a kezében azonmód szaladt vissza, nehogy a disznó felborítsa a vajköpülő dézsát, de már késő volt, mert a disznó már vigan szürcsölte a padlón szétfolyt tejszínt. Méregbe gurult erre az ember, feledte már a sörhordót, és iramodott a disznó után, amilyen gyorsan csak tudott. Akkor jutott eszébe, hogy a söröshordó csapja még mindig a kezében van, de mire visszatért, a sör mind kifolyt a hordóból. Ment le újra a kamrába, talált is annyi tejszínt, hogy kezdhetett újra vajat köpülni, szerette volna, ha ebédig elkészül vele. Egy idő után eszébe jutott, hogy az egyik tehenük az istállóban maradt étlen-szomjan, pedig már későre járt az idő. Túl messze van a legelő, gondolta, aztán arra gondolt, miért ne legelhetne a tehén a háztetőn. A háztető tőzeggel volt borítva, és sűrű fű nőtt rojta. A ház egy meredek hegyoldalnak támaszkodott, és az ember úgy gondolta, deszkát rak a háztetőre, és a tehén majd arról felsétálhat. A köpülődézsát viszont nem merte volna szem elől téveszteni, mert o kisgyerek ott csúszott-mászott a földön, és még felborította volna. Fogta hát o dézsát, és a vállára vette. A tehenet viszont itatni kellett, mielőtt a háztetőre megy. Fogott hát egy vödröt, hogy vizet húzzon a kútból, rá is csörgött a tarkójára a tejszín, amikor a vödörért nyúlt. Közeledett oz ebédidő, a voj meg még mindig nem volt sehol. Eszébe jutott akkor, kását kéne főzni. Odatett egy lábas edényt a kandallóban a tűzre. Akkor ötlött eszébe, hogy a tehén megcsúszhat a tetőn, leesik és lábát törheti. Felment hát, hogy megkösse a tehenet. A kötél egyik végét oz állat nyakára kötötte, a kötelet a kéményen át leengedte a kandollóba, és a másik végét a saját lábához erősítette. Közben a víz is felforrt, ideje volt megfőzni a kását. Amint keveri az ételt, hót a tehén mégis leesett a tetőről, magát az embert pedig a kötél felhúzta a kéménybe. A tehén ott himbólódzott ég és föld között, se fel, se le. Nem győzte mór az asszony kivárni, mikor jő az ura az ebéddel. Végül belefáradt és hazament. Akkor látja, mi van a tehénnel. Fogja hát a kaszát, és szétvágja a kötelet. Az ember egy szempillantás alatt lebukfencezett a kéményből, s amint az asszony a házba lépett, ott találta az embert, fejével a lábas edény kellős közepében. Múlt évi 49. számunk „nyelvtörőjének” helyes megfejtései: bárányfelhő, csirkefogó, egérút, (egérfogó), gyíkleső, kecskeköröm, kocavadász, kutyaszorító, libasor, nyúlcipő, ökörszem, struccpolitika, szamárfül, (szamárpad, szamárlétra), malaclopó. Könyvjutalomban részesül Pásztor Zoltán felsőszemerédi (Horné Semerovce), Hangya Tamás párkányi (Stúrovo), Kertész Emese losonci (Lucenec) pajtás. A 48. számban összeolvasható idézet: Ember küzdj, és bízva bízzál! (Madách Imre: Az ember tragédiája.) Könyvet nyert: Csorba Márta Kisbérről (Malá Bara) és Katus Marián Helembáról (ChTaba). Vida Ildikó a Csilizradványi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola negyedik osztályos tanulója. Verseiből egy alkalommal már közöltünk néhányat. Most a legutóbb érkezettekből mutatjuk be azokat, amelyek nekünk is tetszettek. Reméljük, ti is szívesen olvassátok! KISZÁMOLÓ Itt egy tó, ott egy tó, jó meleg az ágyikó, bújj be, te vagy a fogó! KIS KECSKE — Hová mégy te kis kecske? Tán bizony a kertembe? — Biz én oda nem mennék, Ha káposztát ehetnék! MACSKÁK A cicáink jól élnek, három kicsi macska. Mind a három játékos, olyan, midi az anyja.