Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-16 / 7-8. szám
BARTÓK embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig amig Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen. ..." Azután még egy felejthetetlen szomorú búcsúhangverseny a Zeneakadémián, s 1940-ben feleségével az USA-ba emigrál, bár csak átmeneti szándékkal. Idegen világ, néhány tisztelőn kívül elhagyatottság, jelentkező betegség, megélhetési gondok, a fokozódó megpróbáltatás ideje. Munka nélkül nem tud élni, de három évig képtelen alkotni. New Yorkban lakik a feleségével. Néhány koncertet adnak, de ez nem hoz sikert. A Columbia-egyetemen kap munkalehetőséget, ott doktorrá is avatják, de csak félévenként újítják meg szerződését, így állandó létbizonytalanságban élnek. Tudományos munkásságot folytathat - egy jugoszláv folklórgyüjtést rendszerez —, de ez nem elégítheti ki, bár a legnagyobb lelkiismeretességgel végzi. Hívják a seattlei egyetemre, ahol méltóbb beosztást kaphatna. Sokat levelez ebben az ügyben, de elhatalmasodó betegsége miatt erre már nem kerül sor. Ahogy Agatha Fassett amerikai barátjuk írja, zárkózottsága és a magányba menekülése szinte varázskört von köréje. Menekül mindenféle zajtól. Csak a természetben oldódik fel és figyel minden kis életre, legyen az egy korhadó fán megkapaszkodó új élet, egy bogár vagy növény. Néha felidézi azt a dúsfürtü akácfát valahol Erdélyben, melynek pórja nincs, vagy részletesen magyarázza, hogyan kell kenyeret sütni fateknőben dagasztva, kovásszal és nem holmi bádogedényben. Nem tud elszakadni a visszhangtól, mely magyarul válaszol... 1943-ban egészségi állapota valamit javul. Tisztelői, tanítványai, barátai, Szigeti József, Reiner Frigyes, Kuszevickij, Yehudi Menuhin és mások összefognak és segítenek, zeneművek megírására kérik fel. Az Amerikai Zeneszerzők Szövetsége gyógykezelést és üdülést tesz lehetővé számára. Új munkakedv fogja el és megszületik a Concerto és a szóló Hegedűszonáta, amelyek hatalmas sikert hoznak és örömet szerzőjüknek. Megszűnnek anyagi gondjaik is. Felesége kérésére szerzi a III. Zongoraversenyt, melyet még sikerül néhány ütem híján befejeznie, de a Brácsaverseny már csak vázlatban maradt meg és a VII. vonósnégyesből csak néhány taktus. A kórházi ágyon mondta orvosának: „Csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem.'' 1945. szeptember 26-án halt meg fehérvérűségben, 65. életévében. Felesége, aki hősiesen igyekezett megfelelő légkört teremteni zseni férjének, és az amerikai katonai szolgálatból leszerelt Péter fia voltak mellette utolsó óráiban. Első házasságából való fia, ifjabb Bartók Béla Magyarországon vészelte át a háborút és már csak levélileg érintkezhetett édesapjával. Akik ismerték, mind megegyeznek abban, hogy egyéniségéből szinte gyémánt-tisztasággal és keménységgel sugárzott ki művészi és emberi rendkívülisége. Emelkedett látásmód és szilárd jellem párosult zenei géniuszával. Müvei a mi kincsünk és az egész emberiségé. Bennünk él tovább, halhatatlanul. BERTHÁNÉ S. ILONA- 1935-ben Németh-Samorinsky István ajánlott be Bartókhoz magánórákra. Budán, a Csalán utca 27-ben lakott akkor. Meghallgatta a zongorajátékomat és elfogadott tanítványának. Nevetségesen keveset kellett egy óráért fizetnem. Emlékszem, egy kis szobában állt a gyönyörű Bechstein zongora. Bartók mindig udvarias volt, keveset beszélt, de teljes figyelmet szentelt az órának. Csak a zene létezett. Nem is mondanám szigorúnak, inkább zárkózottnak. De azért soha se éreztem valamennyire is feszültnek a légkört. Leült a zongora mellé és pontosan, taktusról taktusra minden hangot átvett az emberrel. És azután ő játszott. Mozartot, Bachot, Chopint, gyönyörűen. Kérnem kellett, hogy a saját szerzeményéből is tanuljunk. így tanított meg az Allegro barbaro-ra. Sose nézte az időt, így az órák mindig elhúzódtak. A feleségét, Pásztory Dittát és Péter fiát, aki akkor 10 éves lehetett, talán csak egyszer láttam. Ha valami hátráltatta az óra megkezdését, Bartók mindig kedvesen megkért, hogy kicsit várakozzak és egy könyvet adott a kezembe. Kérdezni többnyire csak annyit szokott: — Sanyi (Albrecht) hogy van? - A szeme csodálatos volt, az a mélység! Két évig voltam a tanítványa, de ahogy Németh-Samorinsky István is tette, abból merítek még ma is, amit Bartóktól tanultam. Bartók további életpályájának egyik állomása volt az USA-ban és a Szovjetunióban tett hangversenykőrútja, ahol újabb híveket szerzett. Remekművei szaporodnak, III. vonósnégyeséről írja Tóth Aladár: ..... Ez a kompozíció is tele van egy lázas fantázia szertelen vízióival, egy démonikus temperamentum hatalmas kitöréseivel, egy szenvedélyes líraiság izzó hangjaival. Ez első tétel melodikájában a jellegzetesen magyar mélosz leggyönyörűbb dallamvonalai iveinek... a második tételben és a Coda-ban a leghatalmasabb életteljességükben bontakoznak ki mindazok a jellegzetes ritmusok, melyekkel kapcsolatban Bartók zenéjének primitív, barbár őserejéről szoktunk beszélni. Mindez a vad és korlátlan erő azonban a zenei formák legfinomabb, legkarcsúbb, szinte a törékenységig kifaragott vázáiban húzódik meg..." ötvenedik születésnapjára elő akarták adni a Csodálatos mandarint. De művét teljesen félreértették, kedvetlenül ment el a próbáról. 1935-ben törökországi gyűjtőútra indul, előzőleg megtanul annyit törökül, hogy munkáját önállóan végezhesse. Kodály Zoltán írja: ... „A magyar gyermek még nem tudja, hogy életére kiható ajándékot kapott 1936 karácsonyára. De tudják mindazok, akik a magyar gyermeket olyan világba akarnák elvezetni, ahol tisztább a levegő, kékebb az ég, melegebb a nap. Akiknek régi óhajtásuk teljesül azzal, hogy Bartók is közéjük áll." A Gyermekeknek, a Mikrokozmosz és a 44 duó nélkül ma már nehezen lehetne elképzelni a gyermekek oktatását, mondta a legnagyobb zenepedagógus, Kodály. S már itt a háború. Egy ismerősnek írja: „Együttérző levele végtelenül jólesett... számunkra is borzalmas idők voltak, — azok a napok, mikor Ausztriát váratlanul megtámadták... még csak egyet szeretnék hozzáfűzni... ugyanis az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek... hogy azután egy ilyen országban, hogyan tudok tovább élni, vagy — ami ugyanazt jelenti - tovább dolgozni, el sem lehet képzelni..." Bartók emigrációra gondol, ezt készíti elő. És amikor meghal a hőn szeretett Mama, már semmi sem tarthatja vissza. De előbb a fasizmus elleni heves tiltakozásául végrendelkezik: „Temetésem a lehető legegyszerűbben történjék. Ha netán halálom után utcát akarnának nevemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnának elhelyezni, akkor kívánságom ez: Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az 29
