Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

KOVÁCS MAGDA il'Hatf-Xyau, VLZ öntelt macska KEDVES GYEREKEK! Találjátok ki, melyik ismert közmondás mássalhangzói az alábbiad: K MSNK VRMT S, MG SK BL? K MNT VT GYT, GY LSSZ IMT? LSSN JRJ, TVBB RSZ? Kinek a neve állítható össze az alábbi be­tűkiből: ENDPSÁTIFORÖ? A kérdéseket pajtásotok, Fonod Margit adta fel. Várjuk megfejtéseiteket, címünk: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Mar­­tanovicova 20. Sok hiú és önlelt macskával talál­koztam már, de olyannal, mint Nyau- Nyau, még soha. Nyau-Nyau macs­kakisasszony valóban szép volt, ün­nepelt szépség, ahogy mondani szo­kás. El is menekültek a környékéről a macskahölgyek, mert páváskodása egyszerűen elviselhetetlenné vált. És elmenekültek a sorra kikosarazott és megalázott macskalegények is, úgyhogy a virágos réten széltében­­hosszában csak Nyau-Nyau és bol­dogtalan édesanyja, Nyau, marad­tak. Nyau anyuka eleinte sűrűn jaj­­veszékelt, majd mind ritkábban, mert úgy elszaporodtak az egerek, hogy ha száz mancsa lett volna, akkor sem győzi kilógni.- Nyau-Nyau kicsikém - szólon­­gatta kislányát olykor, munkától verejtékező homlokát törölgetve -, gyere, segíts kisbogárkám I — Most nem érek rá! Majd! Más­kor! - kiabált vissza dühösen, mert nem szerette, ha gyönyörködés köz­ben zavarták. S ha azt hiszitek, hogy a virágok színében, vagy a felhők játékában gyönyörködött, na­gyon tévedtek. Nem! Nyau-Nyau egyszerűen önmagában gyönyörkö­dött. Ott ült a pici tavacska tűkre fölött és nézte, nézte csodálatos mását. A szemeit hunyorgottá, a nyelvét nyújtogatta, fölemelte, le­engedte a mancsát, fölállt, leüli, izgett-mozgott, s mindezt annyi báj­jal, hogy jómaga is belebódult. Egyszer-kétszer még a tóba is bele­­pottyant. Hi-hi-hi! Ha-ha-ha! - kacagtak ilyenkor a csintalan kis szitakötők, akik egész nap ott köröztek a ta­vacska fölött, s jókat mulattak a hiú macska rovására. Néha odáig me­részkedtek, hogy hirtelen lecsaptak a vízre, lelzavarozva Nyau-Nyau be­cses képmását, aztán „Nyau-Nyau nem is szép! Nyau-Nyau ostoba" — kiáltással nekiiramodtak a levegő­égnek, amit nagyon helyesen tettek, mert ha a mancsaiba kapja, össze­morzsolja őket. így azonban csak tehetetlenül toporzékolt és prüszkölt a magasan keringő szitakötők felé. SZILÁGYI DOMOKOS Egyszer aztán Nyau-Nyau nem to­porzékolt, nem fújt, csak nagyon­­nagyon bölcs képet vágott, s ha a szitakötők nincsenek olyan maga­san, bizonyára észreveszik, s meg­rémülnek. Mert Nyau-Nyau csak a legrikább esetben vágott bölcs ké­pet, amikor kitervelt valami gono­szát. De a szitakötők magasan száll­tak, s már meg is feledkeztek a kicsúfolt macskáról. Egy kilógó, különc kis sugaracskát akartak visszaróncigálni a napsugárkévébe. Annyira belemerültek fontos munká­jukba, hogy észre sem vették, amint Nyau-Nyau alattomosan megbújt a tavacskát övező sásban. Amikor si­került jobb belátásra bírniuk a nap­sugárkát, s visszaterelték - legalább százezer - testvérkéi közé, letele­pedtek a sásra, hogy kipihenjék magukat.- Micsoda különc kis teremtés, alig született meg, s már a maga útját járja - mondogatták. - De hol van Nyau-Nyau? Sehol sem lát­ni. Csak nem sértődött meg igazán? - kérdezgették egymástól. Ám ekkor zsupsz, Nyau-Nyau hatalmas ugrás­sal feldobta magát egyenesen a szitakötők közé, és zsupsz és zsupsz, újra meg újra közéjük ugrott, s ütötte, kaszabolta a megrémült szitakötők hadát. Bizony, nem egy­nek elnyomoritotta a szárnyát, s szét is morzsolt néhányat. Erre nem szá­mítottak, s úgy megrémültek a kis szitakötők, hogy nekiiramodtak a messzeségnek, s vissza sem tértek többé. Szomorú és elhagyatott lett ettől a naptól a tavacska. - Nincse­nek többé szárnyas virágaim, jaj, nincsenek többé virágaim! - sóhaj­­tozta, és szürkére fakult bánatában. A rét virágai becsukták s nem nyi­tották ki többé kelyhüket, Így gyá­szolták elbújdosott szárnyas testvér­kéiket. A méhek, dongók és min­denféle rovarok egy darabig könyö­rögve zsongtak köröttük, majd ők is elrepültek más rétekre, más me­zőkre. A felhők látva a szomorú, sivár tópartot, nem úsztak többé föléje, csap a Nap perzselt egyre kérlelhetetlenebből. Végül minden kiégett, nem maradt egyetlen fűszál sem, az egerek térdig porban han­­cúroztak a pusztaságban, de nem voltak boldogok. Annál elégedettebb volt Nyau- Nyau. - Most már nemcsak szép vagyok, hanem hős is. Bátor, ret­tenthetetlen hős, aki még az orosz­lánnal is szembeszáll — mondogat­ta. Persze az oroszlánról csak any­­nyit tudott, hogy nagyon erős és félelmetes, és eddig senki állatfia le nem győzte: Mert annak idején, amikor Nyau anyuka oktatgatta, nem figyelt oda. A szépségén kívül semmi más nem érdekelte. így fogal­ma sem volt arról, milyen botorsá­got fecseg, amikor azzal henceg, hogy szembe mer szállni az orosz­lánnal. Az egerek egyszerűen kine­vették. Egyenesen a szeme közé ne­vettek. Mert félni aztán nem féltek tőle. - Ó - sóhajtotta bágyadtan, többször is napjában — mit ér a di­csőség, ha nincs aki méltassa. Csak ez a szedett-vedett népség, ezek a semmirekellő egerek, akikkel még a mancsom sem piszkitom be, csak ezek nyüzsögnek széles e agy ré­ten. S egyszerre vágyakozva gondolt a zajos szitakötőkre, méhekre, ma­darakra. De leges-leginkább a macskatársakra. — Na, jól van - gondolta dühösen úgy a harmadik napon, amikor egyetlen önkéntes csodálója sem bukkant fel a látha­táron —, ha ti nem jöttök, majd megyek én. Megyek és megkereslek benneteket? Majd akkor nézhettek! Reszkethettek! Leborulhattok a lá­bam elé kegyelemért esedezve! Na! - fújt, prüszkölt, nekiiramodva a vi­lágnak. (Folytatjuk) Láncos-lobogós, ez a makk kopogós, hazafut a mókus, ha az ég zokogás. Ázik a tölgy is, fürdik a völgy is, halkan muzsikál künn az esővíz. Ősz szele zümmög Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,, aluhatnál, falevél, hogyha leszállnál. Aluhatsz, falevél, betakar a tél, reggel a kacagás az egekig ér. Eső :®[o)®(o]D(o](o) A technikai érdeklődésű fiatalok figyelmét e számunkban az amatőr rádiózásra szeret­nénk felhívni. A tájékoztatást Kosa Árpád­tól, a rádióamatőrök dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási tanácsának titkárától kaptuk. — Tizenkét éves korban kezdünk ismerked­ni iskolában a fizika alapjaival. A fizikában igen sok az olyan alkalom, amikor a techni­kával közelebbi kapcsolatot keresők gyakor­lati ismeretekre tehetnek szert. Az amatőr rádiózás sok fiút, leányt vonz, legalábbis já­rásunkban ezt tapasztaljuk. Megyeren (Calo­­vo), Somorján (Samorín), Alistálban (Hrobo­novo) és járásunk székhelyén is jó nevű cso­portok működnek, nem egy versenyzőnk or­szágos, sőt nemzetközi amatőr rádiós körök­ben is ismert. A kezdőknek azt javasoljuk, hogy jelent­kezzenek pionírszervezetünk szakkörébe (ha nincs alakítsanak ilyet), amelynek védnöke a Honvédelmi Szövetség (Zvázarm) járási tanácsa. Az iskola padjaiból kinőtt érdeklő­dők egyenesen a Honvédelmi Szövetség rádió­amatőr klubjaihoz forduljanak. Az első lépés: a morzejelek megtanulása. Ezt követően .társasjátékokban vesznek részt, ún. „róka­vadászatokon“, vagyis kb. 3 km-es körzetben, adás-vevés közben gyakorolhatnak, fejleszt­hetik készségüket. A sikeres játékosokból versenyzők, egyre bonyolultabb feladatok megoldói lehetnek. Saját vevőkészüléket cyk az szerezhet be, aki sikeresen elvégezte* a rádióamatőr-tanfolyamot; a szervezet azon­ban mindig biztosítja a szükséges készüléke­ket tagjainak. — ma —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom