Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-31 / 44. szám

■•yV.. (mi tudjuk azt is: neun a szó s a tárgy a lé ott van bennünk valaki aki

1. Bondor György a Duslo energetikai és vízgazdálkodá kodási üzemrészlegének osztályvezetője. A Galántai (C Nyelvű Középiskolában érettségizett. Az Energetikai Tanir. oklevelet. Legutóbbi újítási javaslata egymillió korona me latnak.

2. Kardos László a Duslo tervezési részlegének csoportv« Magyar Tanítási Nyelvű Gépipari Szakközépiskolában diplomát a Szlovák Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Kar;

3. Schuster György a Duslo rendszertervezője. Somorjá a Magyar Tanítási Nyelvű Középiskolában, Bratislavában \ Főiskola Villamosmérnöki Karát.

4. Magyar Pál Érsekújvárban (Nővé Zámky) érettségizett vű Középiskolában. A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyés diplomát. A Duslóban a műtrágyák alkalmazásával, az segítségével foglalkozik.

5. Poszpis József, a környék Józsi bácsija, a régi világ n mondja. Egy kort ábrázol, egy változás eredményeit iga örök tudatával, az odafigyelő ember látásával.

Egy nemzedék tudatformáló hagyatékát hordozza a járás. Hogyan fejleszti tovább, szélesíti hagyománnyá?

Talajkeresők

Város: például Vágsellye ipar: például a Duslo lakótelepek üzemrészlegek

háztömbök csővezetékek

lakások — otthonok irodák, laboratóriumok

családok dolgozók

Sárga és szürke füst.

Az utcán ténfergő, csatangoló gyerekek. Az úton autók. Magára hagyott gyerek ballag, néha elsírja magát. A lakótelepi ablakokban, erkélyeken szőnyeget, paplanokat, pelenkákat lenget a szél. Itt-ott emberek könyökölnek. Az utcát kémlelik. A falusi kiskaput felváltotta a városi ablak, a köszönthető, megszólítható ismerősöket senki.

— Közösség kell ahhoz, a megtalált otthon nyugalmS, hogy az embert ne nyomorítsa a lakótömbök, a panelházak ridegsége. Ehhez kevés a család. A lépcsőházban rám köszöntő arcok mögé bújt emberek idegenek. Hiányzik az emberi közösség, az alkotó viták, amik talajt teremtenek az embernek a munkahelyi gondok és a családi élet között. A Duslo kulturális napjai, a mozi, az érdeklődők kis csoportját vonzó szakköri tevékenység csak a már meglevő közösség lehetőségeit szélesítik. — Schuster György vázolja a Duslóban dolgozók művelődési és szórakozási lehetőségeit egy fejlődő kisvárosban.

Új életkörülmények, közösségek, otthonok, művelődési és szórakozási lehetőségek — emberi gondok. A feszültség nem oldódik a kulcsra zárt ajtók mögött.

A hagyományok, az éneklőcsoportok, a nőszervezet olvasómozgalma, kézimunkakörei, az iskolák és művelődési otthonok irodalmi színpadai, színtjátszócsoportjai, a népitánc-együttesek, a szakkörök, a művelődési klubok — talaj a gyökér veréshez.

Bondor Györgyöt a munkahely, a család és az alakuló közösség gondja is köti a városhoz.

— Egy generációt kell megérni ahhoz, hogy közösség alakuljon a városban. Évek építő munkája, kudarcok, újrakezdés. Távlatokban kell gondolkodni, nem legyinteni, hogy úgysem lesz ebből semmi. Ebben az értelemben lett közösségformáló a vágsellyei Vörösmarty Klub. Együtt hallgatták az előadásokat a sellyei, a vágfarkasdi (Vlcany), a deáki (Diakovce), a peredi (Tesedíkovo), a kajali (Kajal), sőt az érsekújvári (Nővé Zámky), a nyitrai (Nitra), a szerdahelyi (Dun. Streda) fiatalok, együtt .vitatkozott a munkás, pedagógus, mérnök, orvos. Népi egyetemmé fejlődött a klub, elsősorban magas színvonalú előadásaival.

— Az utolsó évadban kinőttük a klubtevékenység formáját, ezt már nem lehetett továbbvinni, továbbfejleszteni. Az új évadban más irányt vettünk. Már nemcsak előadások vannak, táncházat is tervezünk, a fiataloknak diszkót, irodalmi színpadot, ismeretterjesztő előadásokat — talán nem olyan tömeget vonzó „nevekkel”, de az értékük nem lebecsülendő: Nagyobb gondot okoz a helyiség. A kávéházat, eddigi törzshelyünket tatarozók, a Centrál szálló kistermében egyrészt kevesen férünk el, másrészt ott a lehetőség: választhatják a borozást is. Ettől függetlenül dolgozni kell,

a számlákba mélyednek, s itt-ott kidugva fejüket részvéttel sóhajtanak: „Szilvási-, Berkesi-szállítmányunk sajnos nem érkezett." Esetleg titokzatosan, cinkosan fülébe súgják a törzsvevőknek: „Majd becsomagolom."

Az aprócska vágsellyei (Sál'a) könyvesboltban bal oldalon a magyar, szemben és jobb oldalon a szlovák nyelvű irodalom. Polcon, pulton, széken, földön, pult alatt könyvhaímazok. Kedvére válogathatna mindenki — Ami a szívedet nyomja, svéd költők gyermekversei, Beney Zsuzsától a Cérnahangra, a Hol volt hol nem volt.... mesekönyvsorozat, Czóbel Béla-album, a Kubizmus, Nyelvük világa, Pap Károly novellái, Ruffy Péter publicisztikai írásai, az Európa Zsebkönyvtór darabjai- ha lenne, aki tanácsot ad, véleményt mond, a könyvhegyek összetétele havonta változhatna. És általa változhatna az emberekben is tartás, igényesség (igénytelenség), felszínesség; gondolkodásra, cselekvésre készteti az embert, ha nem a krimi vagy a humoreszk pillanatnyi oldásában temeti el soha vissza nem térőn lelkiismeretét.

Falun, városon épülő, pénzt nem sajnálva berendezett új házainkban sok az üres, vagy porcelán csecsebecsékkel díszített könyvespolc, esetleg néhány ajándékba kapott vagy kölcsönkönyv.

A

^^^^^^^^^Brelvény utolsó kocsiját választják. Ráelőkerül a kártya, egyikük a táskánégyen „ütik a blattot”. — Hol eg? — Pereden (Tesedíkovo), ott még nyitva van a kocsma. — Fölhajtunk egy sört, aztán meglátjuk. — „Az utcára a poharakat kivinni tilos!” tábla alatt letelepednek, kezükben krigli, kísérőnek fél deci vodka. Újra előkerül a kártya. Időközönként fölpiílantanak, a lányokat mustrálják. Aztán újra vonatra szállnak; kártya, dohányfüst, sör, féldeci körbe-körbe. Kikapcsolódnak, szórakoznak, töltik a szabad időt. Még hetente hazajárnak falujukba, de már egyre kevesebbet tudnak a változásokról, az emberekről, a komákról, az ángyokról, s a kocsmába se érdeklődni mennek.

A falutól már elszakadtak, a város még nem fogadta be őket. Az adott lehetőségeket nem ismerik. Könyvet sem igen olvasnak. Legfeljebb újságot.

A könyvesbolt vezetőit általában csak a haszon foglalkoztatja, az eladott könyvek mennyisége, s az ebből származó bevétel. Gergulics inasa, Móra Ferenc elbeszélésének könyvkereskedője mézeskaláccsal ajándékozta meg azokat, akik nem vettek könyvet, hogy ő mindet elolvashassa, hogy tudja, mit árul. A mai könyvkereskedők — tisztelet a kivételnek — legföljebb

du