Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-10 / 41. szám
1 1. Vége a tanításnak ... 2. Nagykaposi utcakép „ ... s szemetes parkok ... az igények fejletlenségét bizonyítják ...." 3. A kulturális és művelődési központ. „ ... sokat javult a művelődési otthon és a CSEMADOK együttműködése." zánk, a központba. Ha fordítva tennék, nagyobb közönséglétszámot nyernének. A közönség passzivitásának több oka van. Sokat és joggal emlegetjük a televíziót, mely amellett, hogy fejleszti az ízlést, otthonülésre is szoktatja az embereket. Ezért egyre inkább a műkedvelésben látom a kulturális élet fejlesztésének lehetőségeit. Annak ellenére, hogy az amatőrök színvonala sosem érheti el a televízióban sugárzott műsorok javának színvonalát, tartalmaz olyan többletet, ami a televízióssal pótolhatatlan. Nem hiszem, hogy az egyszeri vendégfellépések, még ha a legmagasabb színvonalon (és áron) is importáljuk őket, helyettesíthetik az amatőrizmus társadalommozgató erejét. — A másik ok — magyarázza a közönséghiányt Micák Bertalan, a CSEMADOK elnöke — az, hogy a hiedelemmel ellentétben a háztartásban dolgozó asszonyok (és családjuk is) nehezebben mozdulnak ki otthonról. Azt hihetnénk több szabad idejük van, s lám, jobban bezárkóznak lakásaikba. Felvetődött már az az ötlet is, hogy több napos rendezvényeket (nevezzük el akár Kaposi Napoknak) kellene szerveznünk, amelyeken saját csoportjaink és meghívottak szolgáltatnák a műsort. így tán jobban megmozgatnánk városunk közönségét, hagyományt, a színházbajárás szokását teremtenénk meg. Nagykaposon színvonalas műkedvelő együttesek dolgoznak. A művelődési otthon kistermében az Amatőr Képzőművészek Klubjának második kiállítását nézhetik meg az érdeklődők. Csótó László és Ferenc György közös tárlata után most Bínó István faszobrait állították ki. A társastánccsoport kerületi győzelme után az országos versenyre készülődik, az amatőr fényképészek is kerületi győzelmet arattak. A Puhalla Margit vezette 43 tagú gyermektánccsoport a zselizi (Zeliezovce) országos fesztiválon második díjat nyert, van még kétnyelvű bábcsoport és harminctagú éneklőcsoport... Viszont több pénzre volna szükség. Az éneklőcsoportnak nincs ruhája, a művelődési és kulturális központ (hogy a környék igényeit is elláthassa) több alkalmazottal sokkal hatékonyabban működhetne. Az utóbbi évben — mondja Micák Bertalan — sokat javult a művelődési otthon és a CSEMADOK együttműködése. Remélem, ez a folyamat tovább is ebben az irányban halad. El kellene érnünk, hogy hagyományainkat jobban ápoljuk, és hogy nagyobb közönséget mozgassunk meg. Arra gondolok például a már emlegetett Kaposi Napokon túl, hogy az Erdélyi János — hagyományt is szélesebb fronton kellene ápolnunk. Hiszen Erdélyi e város szülötte! Nem csupán a Csemadoknak és a magyar tanítási nyelvű iskolának, hanem az egész városnak ünnepelnie kellene. Milyen szép jelkép volt a vajáni (Vojany) villanytelep koszorúja a szobron... és mennyire hiányoztak azok és azok virágai, akik nem jöttek. De itt nem gesztusokról, többről — élő hagyományról — van szó! Nemcsak Erdélyiről, hanem környékünk történelmi munkásmozgalmi, kulturális és néprajzi hagyományairól. Mint potenciális lehetőség, két kisváros Királyhelmec (Kráfovsky Chlmec) és Nagykapos adott, hogy összegyűjtse és a jövőbe örökítse múltunk, jelenünk értékeit. Nagykapos lélekszámban közelebb áll már a tízezerhez, mint a tizenöt évvel ezelőtti létszámhoz. Gyorsan gyarapodott. A város társadalmi és kulturális életének magasabb szinten kell folytatódnia, mint a múltban. Hiányosságait kinövi, értékeit gazdagítja. A felvetett hiányosságok és jeles eredmények nemcsak e vá- — rosra jellemzők, hanem az iparoso- .-g dás, a fejlődés gyorsított ütemének — kísérői . .. tehát bíráló, kifogást " emelő szavaink sem voltak elma- !g rasztalások, hanem tanulságok. <5 N M GÁGYOR PÉTER <
