Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-04 / 27. szám

Csallóköz vízgazdaságilag védett terület. Ez a felvétel azonban arról tanúskodik, hogy nem védjük eléggé az ország egyik legnagyobb ivóvízforrását. A trágyát így nem szabad raktározni.

Készülőben Bratislava szennyvíztisztító berendezése.

A csöllei (Kovinka) nagyhizlaldában folyékony állapotból szárítják a sertéstrágyát. Sajnos, nagyon drágán ...

egyharmada tisztítja kellően a vizet. Az új szennyvíztisztító berendezések pedig nagyon lassan készülnek. Tavaly a tervezett 45 helyet csak húszat helyeztek üzembe. Az erre a célra szánt 518 millió korona beruházásból csupán 456 millió koronát használtak fel. S noha ez majdnem a kétszerese az előző évinek, mégsem lehetünk elégedettek. Az építkezések lassú ütemének több oka van: a tervrajzokat nem készítik el időre, az építkezés igényes élőmunka, kevés a szakember, az anyag- és berendezés szállító vállalatok pontatlansága is elodázza a munkát. A gyárak, üzemek, lakótelepek pedig megállás nélkül ontják a szennyvizet... 1971-ben több mint százezer tonna szilárd anyag és 57 600 tonna egyéb szennyeződés került Szlovákia folyóiba. Ez a mennyiség hat év múlva már negyvenezer tonna szilárd és negyvenöt ezer tonna más szennyeződéssel szaporodott. A Kis- Duna, a Vág és Garam első és középső szakasza annyira szennyezett, hogy vize teljesen használhatatlan. Hogy ez nemzetgazdasági szempontból milyen kárt jelent, elég egy példával illusztrálni: a Kis-Duna szennyezettsége miatt Csallóközben több mint harmincezer hektárt nem tudnak öntözni.

Az ország ivó- és szennyvíz problémája legjobban Felső-Csallóközben mutatkozik meg. Hazánknak ezt a részét az ország kútjának is nevezhetnénk. Innen kapja az ivóvizet Szlovákia egyharmada és Dél- Morvaország egy része. Ez a víztartalék 8-10 milliárd köbméternyire becsülendő - Európa egyik leggazdagabb ivóvizforrása. A Dunából másodpercenként negyven köbméter víz kerül Csallóköz talajába. Bratislava és Somorja (Samorin) között 15-25 méteres mélységben, Dunaszerdahely (Dun. Streda) környékén négyszáz méternyi mélyen, majd Komáromnál (Komárno) újbál 15-25 méteres mélységben. Ez az alviz a Duna folyásával párhuzamosan napi ötvenszáz méteres sebességgel jut tovább, majd Komáromnál újból visszakerül a Dunába. Tehát az a szennyeződés, amit a Duna Bratislaváig magával

Slovnaft használt vizét - megtisztítja a vastagabb szennyrétegtől (homok, szilárd anyagok, zsiradék, olaj). A biológiai tisztításra csak az építkezés második szakaszának befejezése után - a tervek szerint 1985-ben - kerül sor, amikor a város szennyvize 95 százalékos tisztaságú lesz.

Továbbra is problémát jelentenek majd a mezőgazdasági üzemekben felgyülemlő szennyvizek és egyéb fertőző hatású folyadékok, amelyek jelenleg még a talajba kerülnek. Az állattenyésztés szakosítása ebből a szempontból még mindig megoldatlan. Mi legyen a húgylével, folyékony trágyávalT Gyakran ez koncentráltan kerül a talajba - veszélyeztetve ivóvízforrásainkat. Felső-Csallóköz több szövetkezetében a silógödrök szigeteletlenek, a fáradt olajat ott öntik ki, ahol tudják, autók, mezőgazdasági gépek tisztítása után a szennyvíz mind a talajba kerül. A műtrágyák, növényvédő vegyszerek egyre intenzivebb használata lassan szintén annyi kárt jelent, mint hasznot...

Hogyan lehetne mindezt megakadályozni? A csöllei (Rovinka) nagyhizlaldában, ahol 10 600 darab sertést tenyésztenek, a trágyát hígítják, majd folyékony állapotból szárítják. Az itt működő Dániában vásárolt berendezés egyedülálló az országban. A szakemberek annak idején úgy vélekedtek, ez a berendezés megoldja a koncentrált állattenyésztésben keletkezett szerves trágya elhelyezését. Nem oldotta meg. Ugyanis egy liter trágyalé kiszárításához 0,7 liter olaj szükséges. A trágya szárításával minden kiló hús önköltsége 1,20 koronával emelkedik. Ezt az utat nem választhatjuk, mert túl drága. Am azt megtehetjük - és szigorúan meg is kell tennünk - hogy a silógödröket úgy szigeteljük, hogy ebből a lé ne szivárogjon a talajba, az autó fáradt olaját

A tiszta víz olyan ajándéka a természetnek, amelyet nem szabad pazarolni. Sajnos az utóbbi évtizedben nemcsak nálunk, de világviszonylatban is egyre több gondot okoz a megvédése. Egyrészt a ivóvizforrások apadnak, másrészt a meglévőket fenyegeti az ipar, a mezőgazdaság, a lakótelepek szennyvizeinek egyre növekvő mennyisége.

A Szlovák Vizgazdasági Ellenőrzés dolgozói tavaly Szlovákiában 5412 szennyeződési forrást számoltak össze; ebből 3160-at a mezőgazdaságban, a többit ipari üzemekben, városokban, lakótelepeken, falvakban találták. Ez a tény - nemcsak elgondolkoztató, egyben figyelmeztető is. A szennyeződési források száma ugyanis egy év alatt 928-al növekedett. S ha ez így halad tovább, akkor néhány év múlva nemcsak az ivóvízkészletünk, hanem életkömyezetünk is veszélybe kerül.

Szlovákiában jelenleg csak 773 szennyvíztisztító berendezés működik, amely valamilyen formában csökkenti a folyókba, talajba kerülő viz szennyeződését. De még ezekről sem mondhatjuk el, hogy teljesítik küldetésüket. Többségüknek kicsi a befogadóképessége, elavult a műszaki berendezése, mindössze

hoz, s ami a főváros szennyvízcsatornáiból belekerül - Csallóköz termőföldjét károsítja.

Bratislavának nincs szennyvíztisztító berendezése. A Dunába naponta 13 ezer kg, a Kis-Dunába pedig 15 900 kilogramm szennyeződés és 12 500 kg zsiradék, olaj, kerül a főváros szennyvízcsatornáiból. Ezek után azon már nem is csodálkozhatunk, hogy ebben a folyóban évek óta nem lehet fürödni, s a belőle kifogott halak is lassan ehetetlenné válnak. Elgondolkoztató viszont, meddig marad ez nyomtalanul az ivóvizíorrásokban, a termőföldben?! Ezeknek a kérdéseknek a megoldása annyira sürgetővé vált, hogy Szlovákia kormánya már 1973-ban behatóan kezdett foglalkozni vele. 1978 július elsejével Csallóközt vizgazdálkodásilag védett területté nyilvánították, s száz olyan intézkedést érvényesítettek, mely az itt levő ivóvízkészlet megvédését szolgálja. Csakhogy ezzel még nem oldódtak meg a problémák. Valamivel javul majd a helyzet jövőre, ha üzembe helyezik Bratislava szennyvíztisztító berendezését. Az első rész átadása után a városi csatornák vizét - kivéve a

nem öntjük ki a földre, s minden olyan mellékterméket, amely szennyezné a talajt, zárt medencébe, csatornába engedjük.

Ez pedig elsősorban a vezetők kötelessége. Nem elég megfizetni a büntetést, melyet a talaj, a folyóvíz szennyezéséért kiszabnak. Ez ugyan a legegyszerűbb megoldás a vezetők lelkiismeretének megnyugtatására - de ettől még nem lesz tisztább a viz.

A szövetkezetekkel, mezőgazdasági üzemekkel szemben is szigorítani kell az ezzel kapcsolatos rendoleteket, előírásokat. Csak úgy tudjuk elérni, hogy ivóvizforrásunk teljes biztonságban legyen, ha mindnyájan vigyázunk rá.

H. ZSEBIK SAROLTA