Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-25 / 17. szám

irányzatú mezőgazdasági mesteriskolák, a kétéves szakmunkásiskolák 1958-tól pedig a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), illetve a Negymegyeri (Calovo) Mezőgazdasági Institut, mezőgazdasági műszaki iskola egy- és kétéves képzési idejű tagozatainak létrejötte. A járás gimnáziumai és egyéb szakiskolái mellett ezeknek az intézményeknek is nagy részük volt abban, hogy ma járásunkban a kerületi átlagot megközelítő főiskolát, szakközépiskolát és gimnáziumot végzett nő van.

A képzettségi és a termelési szint egymással kölcsönhatásban álló tényezők. Ahogy nőtt a képzettség, úgy emelkedett a termelés, ennek bázisán pedig egyre nagyobbak lettek a továbbtanulás lehetőségei.

Az, hogy 1978-ban járásunk mezőgazdaságában az egy hektárra eső mezőgazdasági termelés meghaladja a 18 000 koronát, a munkatermelékenység pedig a 135 000 koronát, hogy a dolgozók asztalára mezőgazdasági üzemeink minden egyhektár területre számítva 1289 kg gabonát, 355 kg zöldséget, 524 kg húst, 957 liter tejet és egyebek mellett 746 db tojást adtak, ezt a kölcsönös összefüggést mindennél meggyőzőbben tükrözik. Ebben a dolgozó nők munkája is benne van.

A tudományos szocializmus a nókérdést is a társadalom általános törvényszerűsége vei együtt vizsgálja. Lenin írja a Munkásnőkhöz intézett cikkében: „...a törvény előtti egyenlőség még nem teljes egyenlőség. Az a célunk, hogy a munkásnő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is egyenlő legyen. Ehhez szükséges, hogy a munkásnők egyre fokozottabb mértékben vegyenek részt a társadalmi intézmények igazgatásában és az állam kormányzásában. A nők az igazgatási munka során gyorsan tanulnak, és utolérik a férfiakat. Válasszanak a szovjetbe minél több munkósnőt, kommunista és pártonkívüli nőket egyaránt... (A proletariátus nem vívhatja ki a teljes szabadságot, ha nem vívja ki a nők teljes szabadságát).”

A csehszlovák kommunista mozgalom — létezése óta — nagy jelentőséget tulajdonít a nők felszabadításáért, egyenjogúságáért vívott harcnak. A társadalom egészének helyzetével együtt gazdasági, szociális és kulturális kérdésként kezelte és kezeli. Politikai feladatnak tekintette mind a hatalomért vívott harcban, mind pedig a proletárdiktatúra kivívása után. Ebben a szellemben végezte és végzi a nőpolitikával kapcsolatos feladatait a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottság is, figyelembe véve az adott időszakban kialakult feltételeket, illetve lehetőségeket Közvetlenül a felszabadulás után az egyenjogúság még csak az egyenlő politikai jogokhoz, a munkához való jog gyakorlásához a művelődésre való jog széles körű valóraváltása társult. A 15 929 produktív korban levő nő közül 12 400 nő van állandó munkaviszonyban.

Jelentős eredményeket értünk el a munka- és életkörülmények fejlesztése terén is. Ha minden üzemben nem is értékelhető kiválónak a szociális gondoskodás színvonala, de elmondható, hogy mindenütt kielégítik az alapvető szociális követelményeket. Mind az ipari üzemekber, mind a mezőgazdasági üzemekben. Egyre bővül az üzemi és gyermekétkeztetés hálózata. Sokat fejlődött a bölcsődei, óvodai és az iskolai napközi rendszer. Korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. /V kereskedelem jelentőségét és a szolgáltatások fontosságát az is igazolja, hogy a lakosság bevételei

1975-höz viszonyítva 15 százalékkal növekedtek és elérték az egymilliárd 500 millió koronát. Az életszínvonal ilyen kedvező fejlődést minden józanul gondolkodó ember elismeri és méltányolja. Persze a jól végzett munkáért kapott becsületes jutalomért mindenki jól akar vásárolni. Fokozódott a háztartások gépesítése, 1978-ban a háztartások 90 százalékában van televízió, 92 százalékában villanymosógép, 85 százalékában hűtőszekrény, 12 százaléka rendelkezik konyhai robottal, 75 százaléka porszívóval, a családok 26 százaléka személyautóval és 25 százaléka motorkerékpárral.

Az eredmények ellenére jelentős további erőfeszítésekre van szükség. Mindenekelőtt a gyermekintézmények, különösen a bölcsődék fejlesztésében. Annak ellenére, hogy 1975-től további 3 bölcsődét adtunk át rendeltetésének, még mindig nagy gondot okoz a kismamáknak gyermekeik elhelyezése. Három városunkban az új lakótelepeken a járulékos építkezések elhúzódása okoz sok bosszúságot. Őszintén meg kell mondcni, lehetőségeink és az igények még nincsenek összhangban, ezek 33,8 százaléka az anyagi termelésben.

Míg 1975-höz viszonyítva járásunkban a foglalkoztatottság 6,6 százalékkal növekedett, a nők foglalkoztatása 15 százalékkal nőtt. Ennek ellenére még mindig jelentős azon nők száma, akik csak időszakosan, főleg a mezőgazdasági csúcsmunkák idején találnak munkahelyet. A nők foglalkoztatásának aránya legnagyobb az iskolaügyben 76,3 százalék, egészségügyben 74,9 százalék, szociális gondoskodásban 99,5 százalék, pénzügyben 74,2 százalék.

A nők foglalkoztatási köre állandóan bővül, egyrészt új üzemek létesítésével, másrészt a meglevők bővítésével. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével gyökeres változás ment végbe az ott dolgozó nők életében. Korábban kétszeresen elszigetelte őket a kisparaszti gazdaság és a háztartás. Most formálóivá váltak az új paraszti osztálynak és együtt alakultak vele. Aktuális ezt kihangsúlyozni most, amikor a szocialista mezőgazdaság megalakításának harmincadik évfordulóját ünnepeljük.

A nők nagy többsége, a társadalom egészéhez hasonló módon ítéli meg a legalapvetőbb társadalmi kérdéseket. A párt politikájával egyetért, támogatja azt, dolgozik érte. A nők politikai egyetértése közéleti, politikai aktivitásuk fokozatos növekedésében fejeződik ki. Járásunk területén a nemzeti bizottságokba megválasztott képviselők 59 százalékát a munkás és efsz-tag, 30 százaléka nő, 35 százaléka fiatal. Általában, de különösen falvakon a nőbizottságok rendezvényei igen látogatottak. A Szlovákiai nőszövetség járási szervezetének 8412 tagja van. Jelenleg a párttagok 17 százaléka nő. A szakszervezetek aktivistáinak 44,7 százaléka nő. További lehetőségeket látunk az üzemi bölcsődék építésében. Jobb a helyzet az óvodák terén, az óvodás korú gyermekek 82 százaléka nyer óvodai elhelyezést, ez a szám összhangban van programunkkal, azonban itt is javítani fogjuk a jelenlegi állapotot.

Javítani valót kíván a munka és védőruha biztosítása. Ennek kedvező megoldásáért a fogyasztási cikkeket gyártó ipart és a kereskedelmet teszszük felelőssé. Ugyanis mezőgazdasági és ipari üzemeink ezek megvásárlását ma már természetesnek tekintik, csak folyamatosan legyen a piacon megfelelő választékban. Szépen fejlődik járásunk ipara is.

Az igazi kibontakozás dolgozó népünk 1948-as februári győzelme után észlelhető. A legnagyobb fejlődés az élelmiszeripari üzemeknél figyelhető meg, ahol a dunaszerdahelyi Juhocukor n. v„ a nagymegyeri Milex tejüzem, s a nyugat-szlovákiai baromfifeldolgozó üzem felépítésével és a további új üzemek telepítésével, (dunaszerdahelyi pékség), az élelmiszeripar domináns szerepet kapott. Az utóbbi években tovább fejlődött az iparosítás a gépipar területén, ahol a Tesla dunaszerdahelyi üzeme és nagymegyeri üzemrészlege, az Elektrosvit nagymegyeri és várkonyi (Vrakún) üzemei és a Nehézgépipari Üzemek dunaszerdahelyi gyárának a kiépítésére került sor. Ma már járásunk ipari termelése évi 1 milliárd 300 millió koronát tesz kL

Nagy jelentőséget tulajdonítunk az építőipar bővítésének. Az iparfejlesztés legkomolyabb feladata a soron következő években vitathatatlanul a dunai vízierőmű lesz.

Tudatában vagyunk annak, hogy azért érthettünk el ilyen eredményeket, mert kedvező politikai és társadalmi légkörben, a béke, a szociális és nemzeti biztonság feltételei között végezhettük munkánkat.

Népünk naponta meggyőződik arról, hogy kommunista pártunk programja megfelel szükségleteinknek, lehetőségeinknek, kifejezésre juttatja népünk vágyait, biztosítja a népgazdaság, a tudományok és a technika dinamikus fejlődését, az emberek élet- és szociális biztonságát, a dolgozók jólétét és boldogságát.

Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy tovább erősödött népünk szocialista hazaszeretete és internacionalista érzelme. Ez megnyilvánul abban a nagy elkötelezettségben és munkakezdeményezésben, amellyel dolgozóink a különböző évfordulókat köszöntik, további pozitív viszonyulásukban a szocialista hazához és az egész nemzetközi munkásmozgalomhoz, de különösen a Szovjetunióhoz. Ismeretes, hogy járásunkban szlovák és magyar nemzetiségű emberek élnek. Azt is tudjuk, milyen káros következményekkel jártak életünkben a nacionalista irányzatok, hogy játszottak ezek az osztólyellenesség kezére. Tudjuk, hogy a proletár és a szocialista internacionalizmus jelenti azt az alapot, amely képes egyesíteni minden erőt nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Ezért különösen nagyra értékeljük a lakosság tudatának egészséges internacionalista fejlesztését. Ebben látjuk járási szervezetünk kommunistáinak és dolgozóinak egyik legnagyobb sikerét.

MEGYERI ANDREA

Fejkendős nénik beszélgetnek a buszmegállónál.

— A legidősebb lakik itt?

— Az.

— Sokszor meglátogatja?

— Sokszor. Elég sokszor. Ha van miből hozni nekik. Mert két kézzel szórják a pénzt... A menyem mindenért csak a boltba szalad.

— Akkor már ők is városiak lettek . . .

— Azok ... Városiak.

1.

Hiába keresném az út mentén guggoló nádtetős vályogházakat, örökre eltűntek a Csallóköz szívéből. S ha itt-ott még látható is, akkor a kert végében már épül az új, a tágasabb, és farral áll a másiknak, mintha kibékíthetetlenül haragudnának.

Egy tapasztalt helyi nemzeti bizottsági e|nök mondta évekkel ezelőtt: még egy árvíz, és Csallóközben mutatóban sem találni majd régi parasztházat . .. Szerencsére nem kell már ahhoz árvíz. Somorját (Samorín), Nagymegyert (Calovo), Dunaszerdahelyt (Dunajská Streda), Nagymagyart (Zlaté Klasy), sohasem fenyegette a pusztulás, mégsem találni a régi települések nyomát sem. Hamarosan már a közelmúltét sem. Szűkebb-tágabb csatornákon fonódik egybe a falu a várossal.

— Városiak lettek? - ingerlem kérdésemmel Szögi Sebestyént, aki harmadik évtizede dolgozik a helyi nemzeti bizottságon, és elsők között kapott lakást a „városiak" között.

— Ezt mondják ránk a csenkeiek, a kismagyariak . . . Merthogy amióta emeletes társasházakat építenek Nagymagyaron, mindenki oda akar költözni. Főleg azok, akik hátat fordítottak a mezőgazdaságnak, és elmentek a „vizesekhez" dolgozni, meg inkább a fővárosba utaznak munka után... De ami igaz, az igaz: községfejlesztésünk büszkesége az új lakótelep. Százötvennégy lakásegység van benne, negyven garázzsal. Lakói többnyire fiatalok, így hirtelen csak két családot tudok megnevezni, ahol együtt él két generáció . . . De hát azért nem vagyunk még városiak ... Inkább olyan kétlakiak ... A balkonokon úgy lengenek a mosott ruhák, mint valami tágas udvaron a szárítókötélen. A gyerekek meg úgy másszák a díszfákat, mint a Kis-Duna partján a csonka füzeket, ha hajt a sípnak való vessző... És a régi szülői házban még sok helyen nő a disznó, a csirke, amivel a lakótelep éléskamrája telik meg . ..

Mondok néhány friss adatot, nem kell hozzá kommentár sem: 1960-ig Nagymagyar erősen mezőgazdasági jellegű falu volt. A kétezer hatszáz lakos közül ezer körül van a gazdaságilag aktív dolgozók száma. Ebből kétszáznyolcvanan az Agroprogresban dolgoznak, hatvan nő a Kozatex üzemrészlegében, harmincon a szolgáltatásban, húszán a helyi gazdálkodás szakmáiban. A többi pedig Bratislavában dolgozik. Nemrég a szövetkezet csenkei részlegéből jártak itt, és hetven embert felkerestek, hogy a gyümölcsösbe munkaerőt toborozzanak . . . Ebben a faluban ma minden kapható, ami a városban. Háztartási gépeket javítunk, kozmetikai szalonunk van, másnaponként gazdag piacunk ... Ki hitte volna tíz évvel ezelőtt, amikor a biciklim kereke tengelyig süppedt a sárba, ha megeredt az eső.

És megmutatom az új kérvényeket is: Nemrégiben még a falubeli legény falubeli lányt keresett, aztán ahol tágasabb volt a szülői ház, megtelepedtek. Most meg összeházasodnak, és máris szövetkezeti

Gyökeres Györgry felvételei