Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-27 / 43. szám
TÁTRAI SZÍNJÁTÉK Ha szikrázóan napfényes időben, — amikor hófoltok is fehérlenek a csúcsokon, — kiállunk a poprádi vasútállomás elé gyönyörködni, úgy érezzük, hogy az egész táj itt lélegzik a közelünkben, akár meg is simogathatnánk, A Magas-Tátra karéjának minden csúcsa a lilásszürke és a mélyzöld mesés árnyalatában pompázik, míg távolabb a Bélaihavasok emelkednek sárgásfehéren a felhők közé. Poprád lapályáról nagyszerűen látszik az a határvonal, ahol a mezőgazdasági terület elválik az erdős zónától és az örökzöld fenyvesek között felvillannak a fürdő- és üdülőtelepek fehér foltjai. Amikor ködfüggöny csúszik a lakott övezetre, a látvány még igézetesebb: fehérrel erezett kékesszürke csúcsok ragyognak a verőfényben, alattuk fellegek úsznak, még alább pedig a szántóföldek zöldje-barnája teszi teljessé ezt a „tátrai színjátékot“. A Tátra magas gerince felfogja az északi, a „lengyel szelet“, s ezért a déli lejtők éghajlata üdülésre nagyon alkalmas. A száraz, ritka levegőjű Magas-Tátrában, ahol a napfény ibolyántúli sugarakban rendkívül gazdag, hányán nyerték már vissza megtört egészségüket?! Szanatóriumaiban nemcsak a tüdő és a légutak betegségeit gyógyítják, hanem az anyagcsere- és szívzavarok, pajzsmirigy-, ideg- és bőrbetegségek gyógyítására is jó hatású a tátrai napfény és levegő. A gyógyuláshoz, felüdüléshez nyújt segítő kezet az egész környezet, a tátrai vendéglátó szolgálat, a természet és az emberi kéz alkotta sok látni- s csodálnivaló, egyszóval minden, ami az idelátogatót örömmel tölti el. A Magas-Tátra az utolsó kőkorszakban kapta mai formáját, lényegében azóta nem változott. A glecscserek kiterjedt morénákat — kőgörgetegeket — hoztak létre a jégkorszakban, s noha ma egyetlen gleccser sincs már a Tátrában, a szabad sziklafelületek elárulják a jégárak nyomait. A morénák lekerültek a Tátra lábáig, ahol már föld, moha és sokszor virágerdő födi őket, de helyenként olyan lazán, hogy alattunk dong a talaj. Vigyázzunk séta közben, lábunk bele ne csússzék a láthatatlan morénakövek közé. De induljunk el tátrai kőrútunkra a Csorba-tótól (Strbské Pleso), amely a Tátra legmagasabban fekvő üdülőhelye. A közelmúltban lezajlott egyik nemzetközi síversenyre itt épült fel a Tátra különleges, hipermodern stílusú szállodája. A tó mellett síugrósánc, hosszú lesiklópálya és sífelvonó is van. A Csorbatótól öt kilométerre levő Poprádi-tó mellett egy cirbolyafenyő-ligetben találjuk azt a jelképes temetőt, amelyet a Tátra és más magas hegységek áldozatainak emlékére emeltek. Mert az óriáshegység nemcsak szép, veszélyes is. Ha nem ismerjük alaposabban, nagyobb túrára ne induljunk el egyedül. Kisebb csoportot a hegyi szolgálat tagjai szívesen kalauzolnak. Magányos turistaként válasszuk inkább a villamosvasutat, amely elvisz egészen Tátralomnicra (Tatranská Lomnica) és tapasztalt „vezetőnek“ számít, hiszen ez évben ünnepli hetvenedik születésnapját. Villamosvasúttal az első megállónk Felsőhági (Vyáné Hágy), itt van Európa egyik legnagyobb tüdőbeteg-szanatóriuma. Felsőhági pontosan a Gerlachfalvi-csúcs alatt fekszik. Innen délre Alsóhágit (Nizné Hágy) és Stólát (Stóla) közelíthetjük meg az országút mentén. Stóla külön nevezetessége: sok megmaradt régi faháza s részben még élő népviselete. Az elmúlt években ebből a faluból kerültek ki a legjobb hegyivezetők. A legtöbb napfényt Tátraszéplak (Tatranská Polianka) kapja. Talán azért alapította éppen itt a Basedow-kór híres tudósa, a szepességi Guhr Mihály doktor a pajzsmirigybántalmakban szenvedők szanatóriumát. Itt kezeltette magát Ady Endre, Tóth Árpád és a cseh kommunista költő, Jifí Wolker is, akinek emlékműve áll Tátraszéplakon. Sok szép üdülőhely övezte út mentén fut be velünk a villamosvasút a Füredekre. Füred ugyanis négy van: Ö-, Üj-, Alsó- és Felső (Stary, Novy-, Dolny- és Horny Smokovec). Legrégibb közülük Stary Smokovec a Magas-Tátra idegenforgalmi, közigazgatási, szellemi és gazdasági központja; számos konferencia színhelye, ahol sok nagyszálló, szanatórium, penzió, magánvilla, étterem és üzletház várja a vendégeket. Fogaskerekű indul innen a Tarajkára (Hrebienok), menetideje 15 perc, emelkedése 250 méter. Innen ágaznak el a környékbeli turistautak. A Tarajka alatt van a Bílik-menedékház, tqvább haladva a Magisztrális úton elérjük a Zerge-menedékházat (Chata Kamzík). S ha már a zergét említettük, hadd mondjuk el, hogy a turisták közül sokan megcsodálják, milyen kecsesen ugrándoznak szikláról sziklára, mint lent, a települések körüli parkokban a mókusok fáról fára. Akinek jó napja van, a megszelídült mókus a tenyeréből eszi meg a felkínált mogyorót. Micsoda örömet jelent ez a kiránduló gyerekeknek — nem kell külön hangsúlyozni. A Nálepka kapitányról elnevezett turistaháznál találkozik a Nagytarpatak (Vefky studeny potok) és a 18 Kistarpatak (Maly studeny potok) sebesen hömpölygő vize. A tarpataki zuhatagok között legszebb az Öriásvízesés. A hatalmas zúgásától visszhangos völgyeket több híd íveli át, a hídon állva napsütésben szivárványszerű vízpermet hull ránk. A Magisztrális út innen folytatódik a Kőpataki-tóhoz (Skalnaté pleso) állandó emelkedéssel. De ide úgy is eljuthatunk, hogy villamossal megyünk Ötátrafüredről Tátralomnicra és innen függővasúttal közelítjük meg a tavat illetve a Lomnicicsúcsot, amely a Magas-Tátra második nagy üdülőközpontja fölött pompázik teljes szépségében. Tatranská Lomnica valamikor pásztorfalucska volt, amelyet a középkorban pestis pusztított ki. Ma az egész forgalmas település hatalmas, gondozott íenyvesparkban van. Itt székel a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága, a TANAP és múzeuma is. Lomnicnak állandó népművészeti kiállítása, fedett uszodája és strandfürdője is van. Tatránská Lomnicán van a villamosvasút végállomása. Innen tehát csak autóval vagy autóbusszal érdemes továbbmenni a Bélai-Tátra (Belanské Tatry) felé. A tátrai körúton hamar elérjük Madárházát (Tatranské Matliare), a klimatikus üdülőtelepet. Kiindulópont az 1545 m magasságban csillogó Zöld-tóhoz (Zelené pleso), amelyet csodálatos sziklavilág övez. Ezer méteres sziklafalak között húzódik meg a smaragzöld színű tavacska, fölötte a sziklák között nyáron is hógolyózhatunk. Itt találjuk — megannyi felhőbe szökő csúcs között — a Karbunkulus-tornyot (Jastrabia veía) számtalan monda szülőjét, ihletőjét. Sok kincskereső bolyongott itt valamikor, de karbunkulus, smaragd és arany helyett csak rezet találtak. Az egyik sziklaoldal ma is a Rézpadok nevet viseli. Egy vadászházból fejlődött üdülőteleppé a Késmárki-itató (Kezmarské Zlaby) tanulóifjúságunk népszerű kirándulóhelye. A körúton utána elérjük Barlangligetet (Tatranská Kotlina). A Bélai-havasok lejtőjénél fekszik. Itt bújik meg a hegy gyomrában a Bélai-cseppkőbarlang (Belanská jaskyóa), melyet 1881-ben fedezett fel egy medvét kereső vadásztársaság. A barlang két egymásba nyíló sziklahasadék, hossza több mint három kilométer, de nem minden szakasza járható. Villanyvillágítás mellett gyönyörködhetünk a csillogó cseppkövekben. A tátrai körút kelet felől kerüli meg a havasokat. Itt érünk el tátrai utunk egyik legérdekesebb pontjához, a maga nemében egyedülálló Zdiar faluhoz. A Szepesi-Magúra nyugati lejtőjén épült szétszórt település a legfestóibbek egyike, amilyent egyáltalán láthatunk. Néprajz, népművészet, népviselet, népi építkezés gazdag központja ez a hely, ahol a falu egyik asszonya, Anna Vaveróáková — önszorgalomból helyi múzeumot létesített. Az országúiról végigláthatunk a hat kilométer hosszú és három kilométer széles, tipikus hegyi szórványtelepülésen, a hegynek támaszkodó falun, s a ragyogó napsütésben úgy érezzük, mintha mesevilágban járnánk. A színes, festett, kémény, kert és kerítés nélküli „pázsitra pottyantott“ házacskák, — nyáron a zöld füvön, télen a fehér hótakarón — szertegurított hímestojásokra hasonlítanak. Elválaszthatatlan hozzátartozói egy csodálatos tátrai színjátéknak azon a területen, ahol a Bélaihavasok tizennégy méter hosszú fehérlő mészkőhegysége zárja le a Magas-Tátra kékesszürke gránit tömegét. A történelem azt jegyezte fel, hogy a középkortól kezdve itt vezetett az egyik legforgalmasabb kereskedelmi út az Alföld és a Keleti-tenger között. Erre szállították Hegyalja borát, az alföldi búzát, ezen az úton bonyolódott le a forgalom a Szepesség felé, sűrűn használt útvonala volt ez a szabadságharc katonáinak, a forradalmi eszmék terjesztőinek a negyvennyolcas szabadságharctól egészen a második világháború befejezéséig. Sok küzdelmet megért ez a táj. de a mai békés, szorgos munkáról tanúskodó vidék mit sem árul el a harcokból, legfeljebb néhány várromot, ódon kastélyt látunk feltűnni a múlt emlékeként, s a hősök tiszteletére állított emlékművek parancsolón vigyázzák a lüktető élet nyugalmát. A mai statisztikai adatok azt tükrözik, hogy az itt élő dolgozók kezdeményezése, munkaszeretete, a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítésében nyer igazolást, megváltoztatja a vidék arculatát, magasra emeli az életszínvonal mércéjét, megteremti a növekvő anyagi-szellemi igények kielégítésének feltételeit. Kelet-Szlovókio metropolisa, Kassa (Kosice) Szlovákia második legnagyobb városa, igen szép fekvésű, műemlékek-BARANGOLAS ben gazdag, ősi település. Hazánk legszebb városainak egyike. Itt alakult meg 1945 áprilisában a Szlovák Nemzeti Tanács és a volt vármegyeház erkélyéről hirdették ki az új kormányprogramot. A Hernód lapályában fekszik, de nyugat és észak felől mór ezer méternél magasabb hegyek koszorúzzák. A Szlovák- Érchegység (Slovenské Rudohorie) szinte a város kapuinál ér véget. Ez a földrajzi tény nemcsak a város évszázados forgalmi helyzetét, hanem a város klímáját is meghatározza. „Itt mindig fúj a szél“ — mondják, s ez igaz is, mert a kárpáti klíma itt csap össze az alföldivel. A város Kelet-Szlovákia legfontosabb forgalmi csomópontja, nagy jelentőségű ipari központ. 1948 után kezdődött itt is a szocialista építés ideje. Ma modern mognezitfeldolgozó-gyár, építőipari, járműipari vállalat, konzervgyár, élelmiszergyár, tejfeldolgozó-üzem működik a városban. De jelentőségében valamennyit felülmúlja a hatalmas Kelet-Szlovákiai Vasmű, egyike Európa legnagyobb acélműveinek. A sok milliárdos beruházás keretében természetesen korszerű lakótelepek, szolgáltató üzemek, kulturális létesítmények is épültek mellé. Műemlékei közül hadd említsük meg legalább a Dómot, illetve a püspöki katedrálist, a közép-európai csúcsíves építészet legszebb alkotásainak egyikét. De ha ide jövünk, ne elégedjünk meg ennyivel. Járjuk be a belváros utcáit, ahol minden ház, minden épület történelmet lehel. Kosicétől keletre a Zemplén (Zemplín) felé vivő útvonal a Vihorlát-hegység és az Alacsony-Beszkidek (Nízke Beskydy) szépségét villantja fel előttünk. Michalovcétől alig néhány kilométerre létesült a Zemplínska Sírava, 33 km2-vel Szlovákia második legnagyobb völgyelzáró tava. A Vihorlát lábánál, 110 m tengerszint feletti magasságban fogták fel a Vihorlótról patakzó vizeket. A tó körül szépen rendezett üdülőtelep, strand, csónakázás, motoros sétahajó, sátortábor, turistaház várja a vendégeket. Északi partján, Michalovcétől egyórányi járásra újabbat találunk, a Vinnéitavat, erdőség közepén. A falu fölött láthatók Vinna, másképpen Torna várának romjai. Az Árpád-kori várat I. József
