Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-19 / 15-16. szám
tek. Tehát őszinték voltak hozzám. Tanácsot vártak tőlem. Én velük tanácskozva tanultam meg, szűrtem le okos tapasztalataik tanulságát és arra építettem. Ehhez a gyakorlattá vált elvhez ragaszkodom ma is. Ügy is mondhatom, ez a vesszőparipám. Keresem azokat a szálakat, amelyek egymáshoz köthetik egy munkahelyen belül az embereket, amelyek által a munkahelyük gazdáinak érzik magukat. Sokat töprengek ezen, ha a jövőre gondolok. A nagyobb gazdasági egységeken belül is meg kell majd találni ennek a módját. Tudom, hogy ez a legnehezebb. Talán szükség van hozzá ösztönös női figyelmességre is, de igaz emberséggel minden vezető úgy dolgozhat az emberekkel, hogy azok személyisége, egyénisége ne sikkadjon el a nagy termelési részlegek sok-sok alkalmazottja tömegében, hanem kiteljesedjen. Minden ember emberi figyelmet és tiszteletet érdemel. A gépek lassan leveszik rólunk a munka nehezét, kell, hogy legyen erőnk tehát törődni az emberekkel A LEGSZEBB Közismert, hogy a csehországi szövetkezetekben kevés volt a fiatal. Valamit tenni kellett. Igérhetek-e olyan anyagi jövedelmet, amiért itthon maradnak, mikor a gyárak annyiféle gondoskodást biztosítanak a kitűnő kereseti lehetőségeken kívül is? Politikailag érvelhetek, el is fogadják, hogy szükség van fiatalokra. Az én lányom is elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát, itthon maradt. Most zootechnikus. De ez még kevés! Születésétől kezdve éreznie kell az embernek, hogy törődünk vele. Ebből indultam ki. Tehát a névadókon ajándékot adunk a szülőknek. Egyesített szövetkezetünk tagságának három ötosztályos iskolába járnak a gyermekei. A legjobb ötödikes tanulók minden iskolaév végén könyvjutalmat kapnak a szövetkezettől. Ha mezőgazdasági szakiskolába mennek a gyerekek, és jól tanulnak, arcképük felkerül a dicsőségtáblánkra. A kiskatonáinknak minden karácsonykor kétszáz korona zsebpénzt és könyvet küldünk, ha születésnapjuk van, száz koronát és könyvet. Jó érzés, ha megállítanak a szülők, hogy írt ám a gyerek, örült a könyvnek, meg a pénznek... Vagy ha ilyenkor, nőnapkor bekopogtatnak a kicsinyek, nagyobbak és hozzák a virágot. Olyan kedves meglepetés volt az idén, a férfiak készítették elő a nőnapi ünnepséget, el nem árulták volna előre, milyen lesz! A szocialista munkabrigádok vezetőit, nőtagjait, mindannyiunkat virággal, ajándékkal köszöntöttek. Háromszázhatvanan dolgozunk ugyanis nők a szövetkezetben. Aztán amit elmond magáról, az inkább csodálatot vált ki bennem, mint megdöbbenést. Kilenc éve él ilyen „fordított“ életet. 1967-ben, amikor Samorínban (Somorján) felépítették a családi házat, az ottani pékségbe került munkásnőként a sütemények készítéséhez. A munka ebben az üzemben úgy van beütemezve, hogy nappal készül a kenyér, éjjel pedig a péksütemény. Azóta Szántó Erzsébet naponta este tízkor kezdi a munkát és reggel hatkor, esetleg ha valami fennakadás van, később fejezi be. Hazafelé bevásárol, elkészíti a gyerekeknek a reggelit, és ha kiürül a lakás, lefekszik. Amíg a gyerekek az iskolában vannak, alszik. (Ha csak közben fel nem keltik, mint mi is tettük!...) Ebédet nem főz, a gyerekek az iskolában esznek. Délután, takarít, mos, vasal, vacsorát készít és ellenőrzi a gyerekek leckéjét. Ha sürgős elintéznivaló nem akad, félnyolckor még két órára ledől egy kicsit. Tízre munkába megy, s másnap kezdődik minden elölről. Vannak persze kivételes napok is. Ilyenkor a délelőtti alvás helyett képviselői tevékenységének tesz eleget, gyűlésre megy, a szociális bizottság tagjaként az üzleteket ellenőrzi, vagy idős embereket látogat. A délutánt nem szívesen áldozza fel; az a gyerekeké! Tizennégy éves kislánya és tizenhárom éves fia ma már ugyan nem igényel különösebb gondoskodást, de szereti tudni mit csinálnak, hol vannak. Jó érzés együtt lenni velük, be-bekukkantani a szobába, ahol a leckét írják, vagy közösen rendbe tenni az udvart, kertet, lakást. A gyerekek sokat segítenek. A jó munkabeosztás teszi lehetővé, hogy a családon kívül társadalmi munkára, önművelésre is jut ideje. Csak az igazi kikapcsolódásra, a szórakozásra Én szívem szerint legbüszkébb még mindig a Gagarin brigádra vagyok. Tizenhat tagja van ma is — ebből csak egy férfi, ök érik el a legmagasabb tejtermelési átlagot, hasznosságban is ez a brigád éri el a legjobb eredményeket. A mechanizációs részlegen a férjem vezetésével dolgozik egy szocialista munkabrigád. Van egy Jo2ka Jabűrková nevét viselő szocialista brigádunk is... Most már termelünk, dolgozunk olyan szinten, hogy a XV. kongresszus tiszteletére brigádjaink a dolgozók politikai-eszmei nevelésének elmélyítését, közéleti tevékenységének fokozását vállalhatták. Kár, hogy édesapám nem érhette meg ezeket az időket, amikor már örülhetünk a munkánk eredményének, amikor már büszkélkedhetünk azzal, hogy az álmaink valóra válnak... Fiatalon lettem kommunista. Az országépítés első éveiben ez' azt jelentette, hogy szinte erőnk felett küzdöttünk, dolgoztunk. Mindig azt mondogatta, attól féltett, nem bí-Véra DoCkalová a szocialista munkabrigid legjobb dolgozói körében rod majd, hiszen iskoláid sincsenek, meg lány vagy... Most, amikor részt vehetek a CSKP XV. kongresszusának tanácskozásán, úgy szeretném, ha láthatná, hogy kibírtam, hogy sikerült! Tovább tanultam, és nő létemre is volt elég erőm. Mert — természetesen a pártmunkában is egyre igényesebb feladatokkal bíztak meg. Tagja vagyok a CSKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottságának. De azért a három unokám számára is jut időm Szavai mögött búzaszemek peregnek, mozdulatában kévegyűjtő nyarak emléke lebben, szemében májusi esőt váró pillantás bujkál. Egyidős a jövőt tervező lelkesedéssel, az érdemeivel, tegnapot sem felejtő tapasztalataival, korunkkal. Maradjon sokáig ilyen fiatal! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET nem futja belőle. A televízió esti műsorát csak ritkán látja, mert nem érdemes leülni egy filmet, vagy színdarabot megnézni, ha a közepén úgy is ott kell hagynia. Színház-, mozilátogatás? Erre azzal ad feleletet,, hogy amióta itt dolgozik, a szabadságán kívül egy órát sem hiányzott a munkából... Pedig náluk nagyon gyakori a kimaradás, a munkahely változtatása. Ezen nem is csodálkozik. Amikor oda került, két hétig 6 is azt gondolta, ezt nem lehet sokáig kibírni. Azóta kilenc év telt el. Mi adott ehhez erőt? — Az akarat, az a tudat, hogy kommunista vagyok, nekem példával kell elöljárnom. S úgy érzem, ez eddig sikerült is. A munkatársak szívesen jönnek hozzám gondjaikkal, panaszaikkal, amiben tudok, segítek. Választóim is szeretnek és becsülnek. Ezt érzem, amikor az utcán végigmegyek, mindenkinek van egy kedves szava hozzám. Persze ezt én is viszonzom. A lényeg az, hogy mindig megtaláljuk az emberekhez vezető utat, tudjuk kitárni szívük ajtaját, s igazságosak legyünk. Én mindig erre törekszem ... Tizennyolc éves korától párttag. Idén tölti be a harmincharmadik életévét. Tavaly jó munkájáért megkapta a „Példás dolgozó“ kitüntetést. Ott volt a járási pártkonferencián, ahol kerületi küldöttnek választották meg. Szlovákia Kommunista Pártja országos kongresszusán is küldöttként vesz részt! Kaphat ennél nagyobb elismerést? Nem. Ennek tudatában is van és tudja mi mindenre kötelezi ez őt. Hármas szerepben kell helytállnia. A munkahelyen, a társadalmi munkában és otthon. Nem könnyű feladat. A munkahelyen átszervezések előtt állnak; a napokban kezd üzemelni a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) új péküzem, ahová összpontosítják a járás csaknem összes pékségét. Ide kerül 6 is — és aminek nagyon örül, vége lesz az állandó éjszakai műszaknak! De új, igényesebb feladatokkal kell megbirkózniuk. Mint képviselőre is komoly gondok megoldása vár. Anyai szerepben pedig két serdülő korban levő gyerek nevelése a vizsgatétel. Egyik feladat sem könnyű, ö mégis nagy optimizmussal vállalja. Munkája mind a három szerepkörben jól gyümölcsözhet, ha azt szeretettel, akarattal és kitartással végzi. — Ügy gondolom, tíz körömmel védi majd a pékek „becsületét“, mégis megkérdem; mi az oka annak, hogy sokszor rossz a kenyér minősége és a fogyasztók jogosan szidják készítőjüket?, — Védem őket, de igyekszem ebben is igazságos lenni. A kenyér rossz minősége sokszor nem a pékek hibája, mert a gyenge minőségű üstből, a félig romlott élesztőből nem lehet jó kenyeret sütni. És sajnos ilyesmi is előfordul. Persze sok függ a dolgozók hozzáállásától is; néha elég öt perccel tovább a sütőben hagyni a kenyeret, ahhoz, hogy jó minőségű legyen. Vagy fordítva. Hogy Mákmadzag, papír, fadarab, esetleg más szemét ne kerüljön a kenyérbe, az is a dolgozóktól függ. Ezen a téren még sok a javítani való. Sokat várunk az új üzemtől, a korszerű gépektől, de az emberek nevelésében, a munkaviszonyuk javításában nem adjuk fel a harcot. S ebben a legjobb segítőeszköz a példamutatás. Én is ezt választottam. H. ZSEBIK SAROLTA 7
