Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-24 / 4. szám
KULTURÁLIS Ctt* ÉVFORDULÓK Sztyepan Petrovics Scsipacsov kétszeres állami díjas szovjetorosz költő 75 évvel ezelőtt, 1899-ben született. Fiatal éveit a Vörös Hadsereg soraiban töltötte. Első verseskötete, a „Századok sírdombjain", 1923-ban jelent meg, de benne még kevés az eredetiség. Az évek múlásával azonban a fiatal költő hangja egyre izmosodott és ma egy eredeti műfajnak, a Kral miniatűrnek legtehetségesebb művelője a szovjet irodalomban. Többnyire rövid költeményei a forma nemes egyszerűségével és komoly mondanivalójukkal hatnak. A kicsiben, jelentéktelennek látszóban is meg tud ragadni valamit, ami több, ami nagyobb. Ám munkássága nem korlátozódik csak kedves miniatűrjeire, néhány hosszabb lélegzetű költeményével, így a Leninről írt poémával, a Zalka Mátéhoz írt és hasonló nagy versével is beírta magát a szovjet költészetbe. Scsipacsov 1941—42-ben egy frontújságot szerkesztett. A háború ével alatt a front különböző szakaszain tartózkodott. A harcok veszedelmei közt éppoly keményen megállta a helyét, mint a békés építés napjaiban. A nemes emberi érzések lírikusát hetvenötödik születésnapja alkalmából alábbi versével köszöntjük: NYÍRFÁCSKA Majdnem csupasz. Eső súlyától földig hajol és egyedül, némán vergődik, míg a zápor az ablak előtt kimerül. Téli tej, áthatolhatatlan, a hóvihar vállába kap s bízva a végső diadalban rázza a fehér karokat. De törékeny szépsége ellen elveszti vad rohamait. . . Akihez hű e tiszta jellem, még nincs itt az a harmadik. Vas István fordítása RENDEZVÉNY A stúrovói (párkónynónai) könyvtár olvasótábora egyre nő. Nemcsak a bő könyvválaszték, de a rendezvények is vonzzák a lakosságot, azonkívül aktuális kiállítások is formálják a látogatók ízlését. Az olvosókkal rendezett társaskörök közül meglepő eredményt hozott a decemberi beszélgetés. Hat—tizenöt év közötti, cigány származású gyermekek érdeklődését igyekeztek felkelteni az olvasás iránt. Beszélgetés közben felragyogtak a szemek, főleg, amikor kézbe kapták a szép, új könyveket. Az ötletes rendezvényen szót kaptak a gyerekek is, mégpedig olyan formában, hogy aki el tudott mondani egy elolvasott mesét, jutalomképpen színes ceruzát nyert. Aki pedig a kapott könyvből folyékonyan olvasott, egy-egy kifestőt nyert. A gyermekek közül kilenc beiratkozott az olvasók közé. Azóta rendszeresen cserélik és tisztán hozzák vissza a könyveket, mert a könyvek megőrzéséről és tisztántartásáról Is szó esett. A nagy érdeklődés azt bizonyítja, hogy érdemes volt megrendezni a cigányfiatalok olvasókörét. A párkónynánai könyvtár dolgozói minden második héten megrendezik ezt a népnevelő akciót. Elmondhatjuk, hogy Bitter Margit, a könyvtár igazgatónője és munkatársai a nehezebb utat választva terjesztik a kultúrát. Hajtman Béláné A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA Thury Zsuzsa: A bécsi országút. Izgalmas témához nyúl az írónő, amikor a második világháborút megelőző kort és a háború idején a fasizmus embertelenségét vetíti az olvasó elé. A hű korrajzban az értelmiségiek magatartását festi meg remek jellem- és helyzetábrázoló erővel, mindezt a személyes élményekből fakadó erős szubjektivizmussal. A nagyon olvasmányos regény érdekes azoknak is, akik átélték ezt a kort és a fiataloknak Is. (bér) hogy nem elég egy férfi számára, ha jó családapa, igazságos és szigorú, hogy nem értette meg: Isten nem teremtett különböző osztályokat, s az értelem és a szorgalom egy hajítófát sem ér, ha az ember a pöcegödörben van, a pöcegödör fenekén; és nem látta át, hogy ő sohasem volt a pöcegödör fenekén, mások meg igen, hogy ő inkább volt adós, mint hitelező. Egy ember, aki egy helyben maradt, miközben a világ előrevágtatott: emberséges, de nem méltányos könyörületes, de nem megértő, nagylelkű, de nem testvéries. Talpig férfi, egy pátriárka az acélkorban. Ha négy évszázaddal előbb él, talán tökéletes lett volna. Nem ítélem el. Nem mentem fel. Bár igazi bírái azok a sáros parasztok lehettek volna, akiket jóltartott, de nem értett meg. Anyám felmentette. Felmentette volna, ha megkorbácsolja is. Habozott volna, amikor — talán öthat alkalommal — részegen jött haza. Nem volt az ital rabja. Paraszt volt valójában ő is, mértékletes, józan, mint a többi parasztember. A bort szerette, de mértékkel, a tömény szeszt nem ismerte. Tudjuk, hogy megy az ilyesmi, a társaság kedvéért, a gondok miatt iszik az ember, vagy egyszerűen iszik, mert tavasz van, és a kemény kérget áttörték az első hajtások. Tény, hogy nagy néha nem állt ellen a kísértésnek. Minden hétfőn és csütörtökön a piacra ment, Novarába, szekéren. Volt egy poroszkánk, nem volt a bérlők között egynek se olyan lova, amelyet le ne hagyott volna az úton. Félt a cigányoktól, őrült félelemmel, félt a kunyhóiktól, a sátraiktól, talán a szaguk miatt; fújtatott és ágaskodott; kétszer is megbokrosodott, mikor még fiatal volt, először, mikor apámmal volt a parádéskocsis és a tejesember is, mindhármójukat a sáncpartra repítette, kettőjüknek csontja törött; másodszor meg kiborította apámat és Luigi bátyámat, szerencsére súlyosabb következmény nélkül. Az évek múltával aztán lecsendesedett, és kezes lett, mint a bárány, és jóindulatú, mint az öszvér. Aznap a hőség és a bor megtette a Ki az igazi barát ? Két ember ment az úton. Egyszer csak előbukkan egy medve. Az egyik otthagyta a barátját, és gyorsan felmászott egy fára. Örült, hogy elbújhatott. A másiknak erre már nem volt ideje, ezért a földre vetette magát, és úgy tett, mintha halott lenne. Amikor a medve odaért, körülszuszogta a fekvő embert, és továbbment. A barát lemászott a fáról, és megkérdezte útitársát: — Mit súgott a füledbe a medve? — Hogy máskor ne válasszak olyan barátot, aki a bajban cserbenhagy! — felelte a másik. Aesopus után SIKERES VETÉLKEDŐ (Levelezőink tollából) Jól sikerült Fuőík-vetélkedőt rendeztek a lamorínl (somorjai) kilencéves alapiskola tanulói. A nyolcadikosok és kilencedikesek, pontosabban a Szovjetunió Fiatal Barátainak köre rendezte a vetélkedőt a Fucík-év kapcsán. A kör tagjai hat külön csoportban készülődtek a versenyre. Feladataik sokrétűek és érdekesek voltak. Július Fuííknak az életével, műveivel kellett megismerkedniük és kortárs-írók Fuéíkról írt műveivel, továbbá képes albumot készítettek. Ilyen előkészületek után került sor a vetélkedő megrendezésére, amelyen több vendég is megjelent. A győztesek a nyolcadik C osztály tanulói lettek. A jól végzett munkát siker koronázta, és a CSSZBSZ járási vezetősége, a Városi Népkönyvtár és az iskola szülői tanácsa értékes díjakkal jutalmazta a legjobban szereplő pionírokat. Bartalsky Ilona, Samorin (Somorja) Játsszunk együttl Egyszerű játék, kisebb gyerekek is könnyen elkészíthetik. Oyufaskatulya, gyufaszálak és dugók kellenek hozzá. E néhány kép alapján további figurákat Is kitalálhattok. Jó szórakozástI © A lapunk 51—52. számában közölt rejtvény nyertesei: Danko Ferenc, Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely), Győri Nándor, Trstice (Nádszeg), Havetta Attila, Kolárovo (Guta). / ZU is r magáét, úgyhogy apám édesdeden elaludt a bakon. Pinella, a ló, végigkocogott az úton, mintha mi sem történt volna, a gyeplő a farát verdeste, aztán szépen befordult a ház elé, mint máskor. Apám nem mozdult. Anyám az ablaknál ült, meglátta apámat, ahogy kalap nélkül, lecsuklott fejjel ül, térdén az ostor, a gyeplő elengedve, és rögtön a legrosszabbra gondolt. Nem sikoltott. Egy szökkenéssel kint termett, egy ugrással mellette volt. A szag ébresztette rá a valóságra, a szégyentől és a haragtól vérvörös lety az arca, durván megrázta apámat. Nem akart felébredni: talán az útról álmodott, dús gabonamezőkről. Anyám megint megrázta a karjánál fog. va, mire apám kinyitotta egyik szemét, aztán a másikat, zavaros fény csillogott bennük. Vidám és kitárulkozó volt, átölelte anyám derekát, ö visszahúzódott, mintha a lábára tapostak volna: — Várj csak, hadd segítsek — mondta —, támaszkodj róm. — Apám legyintett, felkelt, megtántorodott, körülnézett, mintha a kapukban álldogáló szomszédasszonyokat hívná tanúnak, és kijelentette: — Mit akarsz? Azt hiszed, hogy részeg vagyok? Nincs szükségem senkire. — Fél lábbal lelépett a hágcsóra, elvesztette az egyensúlyát, és elterült a kaviccsal felszórt úton. Szegény mamai Semmiféle megaláztatás nem lehetett volna súlyosabb számára: az ő férje, a gyermekei apja, a ház tisztelt és teljhatalmú ura, a gazdal Ha elvonszolhatta volna az Illetéktelen tekintetek elől, ha elsüllyeszthette volna, megtette volna habozás nélkül. Megfogta a karját, és a nyaka köré fonta, így próbálta talpra állítani, de nem volt mit tenni, a nagy, élettelen test súlyosabb volt az ólomnál, és erőtlenül, tehetetlenül nyaklott ide-oda. Muszáj volt odahívni valakit az istállóból. Anyám maga ment oda, emelt fejjel, és ez rosszabb volt, mintha a vérpadra ment volna, Ezekben az esetekben apám, aki olyan mogorva és szűkszavú volt, vidám és fecsegő lett, ér érthetetlen szükségét érezte, hogy emberek között legyen, és mindenféle dolgokról meséljen, még a legbizalmasabbakról is. (folytatjuk)-
