Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-24 / 4. szám
Az utóbbi néhány év alatt gombamódra szaporodtak a toronyházak a csallóközi kisvárosban, Samorínban (Somorján). Az új lakótelep még ugyancsak épülőfélben van, de egyre több lakótömbbe költözhetnek be a lakásra váró családok. Még alig lehet sár nélkül eljutni a bejáratokig a rendezetlen, befejezetlen útépítés miatt, de a lépcsőházakban már kigyulladt a villany, az ablakokra már függönyök kerültek... Néhány nap alatt már az is természetes, hogy az M blokkban is laknak ... A város újévi ajándéka volt ez a legújabb kilencemeletes épület. A véletlen folytán alkalmam van naponta látni a hazatérő új lakókat. Többnyire fiatal házasok, egykét kisgyermekkel. Nagyszerű újévi ajándék egy szövetkezeti lakás, gondolom olykor-olykor, megoldódott ezeknek a családoknak minden gondja ... De ahogy „ismeretséget“ kötünk, beszélgetünk, változik bennem a kép a képzelt nyugalomról, boldogságról. Mert legtöbbjüknek közös gondjuk van: ha megvan a lakás, be is kell azt rendezni. Ízlésesen, kényelmesen, úgy, hogy a munkából hazatérő férjnek, feleségnek, a gyerekeknek jó érzés legyen otthonukba hazatérni. Az, hogy a fiatal házasok minél előbb ki tudják alakítani saját otthonukat, nemcsak magánérdek. Államunk is nagy segítséget nyújt ebben. Ám akárhogy latolgatjuk is, egy bizonyos: a mai fiatalasszonyok többségének szakképesítése van, szeretik hivatásukat, és mondjuk meg azt is őszintén: ha két kereső van a háznál, az életszínvonaluk is magasabbra emelkedik. Két kereső?! Az ám, de mihez kezdjen égy olyan fiatalasszony, aki szívesen dolgozna, de nem tudja óvodában elhelyezni kisgyermekét. Mert ennek a lakótömbnek a lakói között több ilyen család van jelenleg. Mostani családi körünk új ismerőse is: Zalabai Teréz, két gyermek édesanyja. S a teljesség kedvéért tegyük még hozzá azt is: a férje éppen tényleges katonai szolgálatát tölti. Egy évet ugyan, de ilyen körülmények között az is hosszú idő. Az új lakás valóban szép és kényelmes. De még eltelik néhány év, hogy „igazi“ otthonná varázsolják, amíg úgy berendezik, hogy a család minden tagjának igényét kielégíti. Ezért mindkettőjüknek dolgozni kell. Meg aztán Tériké sem azért szerzett egészségügyi szakképesitést, hogy azt papír formájában a kötényzsebében hordozza. Hanem azért, mert vonzalmat érzett ehhez a hivatáshoz és szeretné folytatni. Enikő egyébként nagyon szeretne óvodába járni. Bármilyen sokat mesél otthon az édesanyja, ötletes játékokat is készít szabad idejében, mégiscsak hiányzik az óvoda, a közösség. Ügy hírlik, az új év elején megoldódik ez a kérdés is: bővül az óvoda. Nemcsak Zalabaiék örülnek ennek, hanem velük együtt sok fiatal házaspár. — ma — ✓ probléma nagyon is közérdekű. Az „uniformizálódós" kifejezéssel pedig pontosan fején találta a szöget! Valóban ez a fő jellemzője annak a „megengedhetjük magunknak" felfogásnak, amely manapság sajnálatosan elharapózott nemcsak falvainkban, de a kispolgári felfogású városi lakosok között is. Ha meggondoljuk — az élet nem azon múlik, hogy kinek milyen szőnyege vagy dísztárgya van a lakásában, mivel azonban igen sok embert megszáll a „szerzés ördöge" — és sokan, ha másért nem, hát azért akarnak még feltűnőbb szőnyeget és még több kristályt, hogy a szomszédjuk megpukkadjon — akkor már szomorú társadalmi tünetről van szó, amely ellen harcolnunk kell. Márpedig az ilyen kilengések és „ízlésficamok" ellen a mi lapunkban csak akkor tudunk eredményesen harcolni, ha az olvasóinktól olyan segítségben részesülünk, mint az ön levelé is. Lapunkban és mellékletében, a Barátnőben már nemegyszer közöltünk lakáskultúrával foglalkozó cikkeket. Meggyőződésünk, hogy ezek nem hatástalanok. Ugyanígy nagy visszhangja volt az „Ügyes kezek" versenyünknek és az azt követő kiállításnak. Ezen az úton akarunk továbbhaladni és az idén az „ügyes kezek" verseny felújításával a magasabb követelményeknek megfelelően befolyásolni a lakások, otthonok berendezését, díszítését. Tudatosítanunk kell, hogy nem minden ízléses és értékes csak azért, mert „kézimunka"! A versenyben résztvevőknek tehát arra kell törekedniük, hogy kifinomult ízléssel, nemes nyersanyagok felhasználásával tegyék valóban értékessé a házilag, egyéni ötletekből született használati- és dísztárgyakat. Nagyon sok lehetőséget nyújtanak a fából és vasból készíthető tárgyak, de vigyázzunk, hogy a hatást ne rontsuk el a nemes anyag giccses mázolásával, lakkozásával. A faragásokat, kovácsoltvas elemeket ott és olyan formában használjuk fel, ahol van funkciójuk és hatásuk. így tudunk „uniformizálódás" nélküli, egyéni környezetet kialakítani, amely megment bennünket a méltatlan, ízléstelen vetélkedéstől. L. GALY OLGA SZEMÜNK FÉNYE Mikor, milyen cipőt ad/unk a kisgyermekre? — teszik fel gyakran- a kérdést a kismamák. Ha a lakás és padló megfelelően meleg, nagyon jó, ha sokat jár mezítláb a gyermek, mert Így erősödnek a talpizmai. Nyáron hagyjuk a gyermeket a szabadban is minél többet mezítláb járni. Soha ne hagyjuk a kicsit puha, kötött cipőkben vagy papucsokban járkálni a lakásban. Olyan cipőt válasszunk, amely tartja a gyermek lábát. Legyen elég nagy, hogy a lábujj kényelmesen helyezkedjen el benne. Persze annyira ne legyen nagy, hogy kilépjen belőle a gyerek. A zokni se legyen szűk. A kisgyerek hihetetlenül gyorsan, sokszor két hónap alatt kinövi a cipőjét. Ezért jó, ha a mama minden 2—3 hétben megtapogatja a cipőben a gyermek lábát, hogy jó-e még. Felhúzás után a cipőben annyi üres helynek kell maradnia elöl, hogy amikor felállítjuk a gyereket és megnyomjuk elöl a cipő orrát, a hüvelykujjunk körmének a fele még elférjen a gyermek lábujja előtt. Nem jó, ha úgy nézzük meg a cipőt, hogy a gyerek közben ül, mert a láblej olyankor nem tölti ki anynyira a cipőt, mint amikor áll. Természetesen a cipő széliében is kényelmes, bő legyen. A kisgyermeknek legjobb a bőrtalpú cipő, de az orvosok nem ellenzik a gumi- vagy műanyag talpú használatát sem, ha a gyermek lába nem izzad benne. Nem tartják azonban helyesnek a gyermek két és fél, hároméves koráig a félcipő használatát. A gyermeknek ebben az időben még annyira gyenge a lába, hogy a magas szárú cipő, vagyis az egészcipö sokkal jobban tartja a lábát járás és állás közben, mint a félcipő. MINDEN HÉTEN EGY TANÁCS Takarításunkat megkönnyíti ez a „Busy" elnevezésű habszivacs kefe, melyet radiátor, kárpitozott bútorok, fotelok, szőnyeg, tapéta, valamint csempe tisztítására használhatunk. ... Azonkívül felhasználhatjuk még személyautónk mosására is. A víz hőmérséklete ne haladja túl a 45" Celsiust. Minden drogériában beszerezhető, ára 12.— Kcs. I Bfti 1 s
