Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-07 / 23. szám
KULTURÁLIS ÉVFORDULÓ Százhetvenöt éve született Honoré de Balzac (1799—1850), a múlt század egyik legnagyobb realista írója. Jómódú polgárfiúként került vidékről Párizsba, ahol tanulmányait folytatta. Hányatott életet élt. Kiadóvállalattal és nyomdával próbálkozott, de belebukott vállalkozásaiba, hatalmas adósságokba keveredett. Kezdetben álnéven írt regényeket, de ezekkel nem ért el sikert. Nagylélegzetű művén, az Emberi Színjátékon húsz évig dolgozott. Egész életén át megfeszített erővel, napi tizennégy órán ót dolgozott, hogy adósságaitól megszabaduljon. Témáját környezetéből merítette. Életszerűen ábrázolta a párizsi viszonyokat. Bírálólag, nézetileg elkülönülve írt arról a rétegről, amellyel érintkezett, az arisztokráciáról, a pénz- és hatalomvágyókról. És általában ostorozta a társadalmi visszásságokat. Kitűnő jellemábrázoló volt. Művei: Goriot apó, Betti néni, Elveszett illúziók, Huhogok, A szamórbőr, Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága, Parasztok stb. RENDEZVÉNYEK Május örömtelin felpezsdítette a kulturális életet is, az érdeklődők valóban válogathattak az értékes rendezvények között. Joggal nagyszabásúnak minősíthetjük a Csallóközi Kulturális Napokat, amelyet immár hetedszer rendezett meg a Dunajská Stredo-i (dunaszerdahelyi) JNB Művelődésügyi Szakosztálya, a Járási Népművelési Központ, együttműködve a kulturális és tömegszervezetekkel. A dús programban, amely Dunaszerdahelyen kívül Calovón (Nagymegyeren),'Sulanyban (Sülyben), Ohradyban (Kürtön), Samorínban (Somorján), Horná Potőnban (Felsőpatonyban), Topofovecen (Nyárodon), Stvrtok na Ostrovén (Csallóközcsütörtökön), Topol’níkyn (Nyárasdon) és Trhové Myton (Vásárúton) zajlott — számos együttes szerepelt sikeresen. A MATESZ előadása, a Kis Duna táncegyüttes fellépése, irodalmi színpadok és színjátszó csoportok szereplése, a bábcsoportok szemléje, költők találkozója és szakmai szeminárium, népi tánc alkotóverseny, folklórest, magyarországi vendégművészek fellépése és más rendezvények tették változatossá, tarkává a 6-tól 12-ike közötti napokat. A csallóköziek kulturális tevékenysége példamutató. A másik felfigyeltető esemény a roznavai (rozsnyói) rendezvény, a Mogyai Munkásénekkarok Fesztiválja, amelyet az SZNF 30. és a rozsnyói Munkásdalárda megalakulásának 110. évfordulója alkalmából rendeztek a CSEMADOK KB, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa, a rozsnyói városi és járási szervek. Hat énekkar szerepelt május 9. alkalmából, régi és új mozgalmi dalok, hagyományt ápoló népdalok és népdalfeldolgozások zengtek a veteránokból és lelkes fiatalokból álló énekkarok műsorában. (bér) Van diktatúra, és van bestiális diktatúra, ez bestiális diktatúra volt. Későn vettem észre, hogy kint rekedtem a San Luca környékén, a fasiszták gyűrűjén kívül, akik a városközpontban mozogtak, ahol a mi házunk is volt. Megpróbálni átvágni magam ezen a gyűrűn, ez a legkockázatosabb, legesztelenebb vállalkozás lenne ezekkel a pofákkal, ezekkel a szemekkel szemben, és holtbiztos, tűrhetetlen erőszaknak tenném ki magam: le a kalappal, üdvözöld a lobogótl Nem. Még ha a kórházban végzem, akkor sem. Elbújjak? Hová? Bekéredzkedhettem volna egy barátomhoz, de ez eszembe se jutott. Másrészről viszont az utcán sem vagyok biztonságban. Végül is, mindent mérlegelve, úgy gondoltam, hogy a tüntetés csak nem fog egész éjszaka tartani, és amikor megláttam a Coccia színház ny'tott kapuit, befordultam. Egy óra hosszat tartott, talán kettőig is, mikor az előadás véget ért, már rég elütötte az egy órát is.- Hagytam, hogy elvonuljon a feketeinges áradat, aztán megindultam az ellenkező irányba, a Cavour utca felé. A Gaudenzio Ferrari utcában történt, megint vagy száz méterre a házunktól. Mikor a csoportot, nyolc-tíz fasisztát, észrevettem, már majdnem egy vonalban voltak velem, a másik oldalon. Egyikük kivált közülük, ketten követték. Maffei volt, egy volt osztálytársam. Megállt néhány lépésre tőlem, és durván rám rivallt: — Nem gondolod, hogy a magadfajtának jobb, ha otthon marad ezekben a napokban? — Miért? Nem engedte, hogy befejezzem, öszszeszorított öklével az arcomba vágott, az orrom és a járomcsont között. — A Krisztusát! — káromkodtam, a meglepetéstől szinte öntudatlanul, és egészen elkábulva az ütéstől. Mikor néhány másodperc múlva magamhoz tértem, a csoport már messze járt. Otthon, mint a másik alkalommal, Luigi bátyám várt, és mint akkor, sírva átölelt, és feltette ugyanazt a kérdést: — És most? Ez így nem mehet tovább. Nem, Luigi, nem mehet így tovább, de ez nem függ tőlem, nem függ tőlünk, ez nagyon sok, bonyolultan összefonódó tényezőtől függ, amelynek még nem elég érettek, és csak Isten a megmondhatója, mikor fognak megérni. — Csakugyan: egy háborúnak kellett jönnie. (folytatjuk) Tavaszutó, nyárelő, meggyet érlelő, mézillatú napsugár, bújj elő! Tavaszutó, nyárelő, mézet pergető, búzasárga napsugár, bújj elő! WEÖRES SÁNDOR HA A VILÁG RIGÓ LENNE На a világ rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, éjjel-nappal szépen szólna, ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne kötényembe nem is férne, kötényem is honnan volna, ha egész világ rigó volna. E héten a következő levelezőinknek küldünk jutalmat: Tóth Mária, Malá nad Hronom (Kicsind), Popluhár Etelka, Vel'ké Úl'any (Nagyfödémes), Korán István, Hrhov (Görgő), Orosz Erzsébet, Bot’any (Bottyán), Horváth Margit, Trnávka (Tárpok), Tóth József, Secovce (Gálszécs). KÁNYÁDI SÁNDOR Napsugárhívogató Tavaszutó, nyárelő, búzát érlelő, barna bőrű napsugár, bújj elő! Meggyet, búzát érlelő, bőrünk perzselő, júliusi napsugár, bújj elő! MAJTÉNYI ERIK Száz kicsi tócsa Száz kicsi tócsa szerteszéjjel: sebes nagy eső esett az éjjel. S a tündöklő nap, hogy feljebb hágott, odalent száz kis tükröt látott. S hogy belenézett mind a százba, mindben a maga képmását látta. S hogy annyit nézte, meg is unhatta, száz kicsi tükrét felszárogatta. HÍRADÓ: Az utóbbi hetekben levelek, beszámolók érkeztek hozzánk iskolákból, pionirszervezetekből. Természetesen a jubileumi ünnepségekről szóltak, és arról, melyik pionírszervezetnek hány szekfűt sikerült szereznie ... Az eddigi eredményekhez gratulálunk a krónikásoknak, levelezőinknek, s a verseny további részéhez pedig sok sikert kívánunkI REJTVÉNYÜNK! Gyuszi és Jutka túrós gombócot ebédeltek. Gyuszi hat gombóccal többet evett meg, mint Jutka. Rajzoljátok a tányérjukra, menynyi jutott egynek-egynek, ha öszszesen 16 gombóc volt! A megfejtést küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek.
