Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-15 / 11. szám

Tudomány a házasság szolgálatában III.

Komoly genetikus probléma, amelyre külön föl kell hívnunk a figyelmet, a szülők magasabb életkora és az öröklődő betegségek gyakoribb volta közötti összefüggés. Az idősebb házaspárok ilyesmire egyáltalán nem számítanak, vagy ha gondolnak is rá, általában roszszul tájékozottak. Akár így van, akár úgy, ez igen gyakran okoz zavart a családi életben.

A nő nemi ivarsejtjei — a peték, a nő egész élete folyamán jelen vannak a petefészekben. Érettségüket fokozatosan a nő nemi érésének ideje alatt érik el, majd a menstruációs ciklusok alatt elhagyják a testet, ha nem termékenyülnek meg. Ebből következik, hogy egy 40 éves nő megtermékenyített petéje a nemi érés kezdetétől egészen a megtermékenyülésig ki volt téve mindazoknak a külső és belső hatásoknak, amelyekre a nő szervezetében időközben sor került. Némely tényezők, amelyeket mutagénikus faktoroknak nevezünk, kedvezőtlen, káros hatással lehetnek a nő kromoszómáiban lévő gén-anyagra, s mutációt okozhatnak. A mutagénikus faktorok — ezek lehetnek például ionizációs sugárzás, különböző vegyi anyagok, gyógyszerek, vírusok s hasonló — olyan betegségeket okozhatnak a születendő gyermeknél, amelyeknek előidézője lényegében az anya génalapjának megváltozása. A népesedési felmérések adatai szerint például a 40—44 éves anyák csecsemőinél 25-ször többször fordul elő a már korábban említett Down-féle betegség (monogolizmus), mint a 20—24 éves anyák csoportjában. Ez a számadat azonban viszonylagos, és korántsem jelenti azt, hogy az idősebb nők visszarettenjenek a gyermekszüléstől. Ugyanis ha ennek a súlyos öröklődő bajnak az össz-százalékát nézzük, akkor a 40—44 éves anyák gyermekeinél mindössze 1,9 százalékban fordul elő. Hasonló összefüggés mutatkozik az anya magasabb életkora és egyéb öröklődő betegségek aránya között is.

A gének zavara — a mutáció — a férfiaknál nem ennyire valószínű, mert a megtermékenyítő ivarsejtek, a spermák a férfi nemi aktivitásának egész időszaka alatt mindig újra termelődnek. így tehát az ondók sokkal rövidebb ideig vannak kitéve a különböző mutagénikus faktorok hatásának, mint a női peték. Ezzel szemben természetesen a férfi kromoszómáira is hatnak időszakonként káros tényezők, de ezeket még mikroszkopikusan sem lehet kimutatni. Ennek ellenére azonban súlyos öröklődő betegséget adhatnak át a magzatnak. Az idősebb férfiak utódainál például a leggyakoribbak az öröklött mozgászavarok (achondroplasia).

Ha gyermeket akarnak az idősebb házaspárok, ajánlatos fölkeresniük a genetikus tanácsadót. Ennek a tanácsadónak a szolgála-' tai díjtalanok, s a tanácsadó dolgozóit kötelezi az orvosi titoktartás. A kivizsgálás után az orvos tájékoztatja a partnereket az esetleges veszélyről, továbbá arról, hogy milyen öröklődő betegség kitörésére számíthatnak születendő gyermeküknél, s milyen mértékben. Esetleg közli a baj megelőzésének módját, vagy esetenként gyógykezelést javasol. A tájékoztatást nem egy orvos adja, nem egy orvosnak a szubjektív nézete, hanem egy komplex genetikai kivizsgálás összegezett eredménye.

Mint már korábban említettük, a tudomány mai állása lehetőséget nyújt ilyen, a múltban elkerülhetetlen sorscsapásnak tartott szerencsétlen gyermekszülések megelőzésére, esetenként a baj csökkentésére vagy éppenséggel gyógyítására.

JAN GABURA, oki. bölcsész

(Olvasóink második kérdéscsoportra beérkezett válaszaiból közlünk további részleteket.)

„Elég sok megoldásra váró feladat áll a Bognár csalód előtt. A városi nagymama kiköltöztetése Bognárékhoz kétségtelenül nagy segítséget jelentene, mivel Icának csökkennének a háztartás vezetésével járó gondjai és segítséget jelentene a gyermeknevelésben is. Mielőtt azonban közölnék tervüket a nagymamával, alaposan át kell gondolni a dolgot, tárgyilagosan kell mérlegelni a tényeket. Vajon nem lesz-e súrlódás a fiatalok és a mama között, megérti-e a mama lánya hivatásából eredő, munkaidő utáni elfoglaltságát, hozzá tud-e szokni az állandó gyermekzsivajhoz? Gondolni kell az anyós—vő viszonyból eredhető problémákra is. Nem lenne helyes az sem, ha a nagymama csak hétköznapokon tartózkodna Bognáréknál, mert az az érzése lehetne, hogy csak a szükség viszi rá a fiatalokat, hogy megtűrjék maguk között. Ha csak egy lehetőség adódik, Ildikót okvetlen óvodába kell adni, hogy megszokja a közösségi életet és szellemileg is a kívánt színvonalon fejlődjön.

Az új lakás berendezésével kapcsolatban az a nézetem, hogy nem lehet egyszerre házat építeni és be is rendezkedni. A lényeges, hogy az alapvető élet- és higiéniai szükségletek biztosítva legyenek. Természetes, hogy a Bognár család szépen berendezett, modern lakás után vágyik, amit minden bizonnyal meg is teremt magának, de addig ügyesen és ötletesen el lehet rendezni az új lakásban a régi bútorokat is.“

Antus Mihályné, Veiké Túrovce (Felsőtúr)

„Szerintem Ica édesanyját vegyék magukhoz a fiatalok, Ildikót pedig adják be a délelőttös, félnapos óvodába. Délben a nagymama járhatna érte és együtt mehetnének sétálni. A nehéz, igényesebb házi munkát ne bízzák a beteges nagymamára, de a könnyebb munkákat ne vegyék ki a kezéből, hogy ne érezze magát fölöslegesnek, tehernek.“

Dvorák Erzsébet, Samorín (Somorja)

„Bognárné feltétlenül adja óvodába a kislányát. A nagymama bármilyen szeretettel neveli unokáját, nem képes neki annyit nyújtani, mint a szakképzett óvónők, akiknek hivatásuk, hogy az

iskolába előkészítsék az apróságokat. A nagymamát magukhoz vehetik, de ne tegyék vállára a gyermeknevelés terhét. A megfáradt nagyszülőnek már több pihenésre és nyugalomra van szüksége, mint a fiatalnak, elég neki, ha a délutáni órákban veszik körül a gyerekek. Véleményem szerint egy új ház felépítése olyan anyagi megterhelést jelent a családnak, hogy nem tud mindjárt berendezést cserélni, új bútort vásárolni. De ami még az építkezéshez tartozik, feltétlenül legyen berendezve a fürdőszoba a lakásban,

A Ml CSALÁDUNK

oo

*

ez szükségesebb, mint mondjuk egy új szobabútor.“

Naár Jánosné, Sírok (Magyarország)

„Ica és Sándor sokáig töprengtek azon, mit tegyenek, de végül is úgy döntöttek, hogy Ildikót óvodába adják. Győzött Sándor érvelése, miszerint az óvodában sokkal jobban fejlődik szellemileg a gyermek, sok új verset, éneket tanul, és a kultúrházban is szerepelhet a többi aprósággal együtt a különféle rendezvényeken.

Meg azután ott van a világnézeti nevelés kérdése. Nem mintha a nagymami túlságosan idealista lenne, de nézeteivel még mindig befolyásolja gyermekeit, szelíden, jó szándékkal, és sokszor nehéz neki ellentmondani. A nagymami náluk lesz, tesz-vesz majd a ház körül annyit, amennyi neki tetszik, amennyi jólesik. Amikor együtt van a család latolgatják, hogyan rendezzék be az új

sZEMÜNK FÉNYE

Sokszor hallom panaszkodni a fiatal mamákat, hogy egy év körüli gyermekük mindig sír, ha kimennek a szobából. Ez nem rossz szokás, hanem annak a jele, hogy a gyermek okosodik és rájött, mennyire függ az édesanyjától. Ez a ragaszkodás az édesanyának néha terhes lehet, de a gyermek szempontjából előnyös. Ugyanakkor, amikor ragaszkodóbbá válik, nő benne a vágy, hogy magára hagyják, új dolgokat fedezhessen fel, ismeretlen emberekkel köthessen barátságot.

Figyeljük meg a mászó korban levő kisbabát, aki véletlenül a konyhában tartózkodik, miközben édesanyja mosogat. Egy ideig elégedetten eljátszik a kislábassal vagy fedővel. Aztán megunja a játszást' és elhatározza, felfedező útra indul. Ahogy a hónapok telnek, egyre merészebb lesz a kísérletezésben és a felfedezésben. Még mindig szüksége van a mamára, de nem olyan gyakran. Lassanként kiépíti saját függetlenségét, de bátorságát részben abból a tudatból meríti, hogy bármikor megtalálja a biztonságot az anyjánál ha szükségét érzi ennek.

Azért hangsúlyozom, hogy a függetlenség érzése a kisgyermekben egyaránt táplálkozik a biztonságérzetből és a szabadságból, mert sok szülő más irányból próbálja megközelíteni a dolgot. Úgy akarja önállóságra nevelni a gyermeket, hogy hosszú órákon keresztül egyedül hagyja