Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-03 / 6. szám

OPfRAtHE i PÖRÖGNE Síit ItllTü IES SZÜLD 51 A Csehszlovák Rádió ma­gyar adásának és a Nö szerkesztőségének közös riportja MÉGIS KÉT CSALADOT LÁTOGATTUNK MEG A DUNAJSKA STREDA-I (DUNASZERDAHELY) JÁRÁSBAN, AHOL A KIS ÚJSZÜLÖTTET, a hívatlanul Érkezett parányi em­berkét SZERETET, FÉLTÉS, GONDOSKO­DÁS — KIEGYENSÚLYOZOTT CSALÁDI LÉGKOR VESZI KORUL. PEDIG MILYEN KEVÉS KELLETT VOLNA AHHOZ, HOGY SOHA MEG NE LÁSSÁK A NAPVILÁGOT? t A kis Lóránt alig múlt kéthónapos, de már olyan falánk, hogy Anyuka nem győz eleget készíteni a finom fejecskéből, szinte egy szuszra kiszippantja az üveg tartalmát. A kis legény már néhány napja dudllsttvegből táplálkozik. Nem tartotta érdemesnek a né­hány csepp anyatejért órákig „fáradozni“, így gyorsabban megtelik korgó gyomrocská­­ja. És amikor jóllakott, versenyt mosolyog a napsugárral, szemét rajtafelejti az ágyon terpeszkedő hatalmas mackón, amelyik talán tízszer is nagyobb nála, azután végigpásztáz­za a szobában levő arcokat. Igen, ez Itt Anyuka, mellette a Nagymami és itt a he­verő mellett a Dédnagymami. Milyen jó ne­kem, hogy ennyi pesztonkám van, ennyien vigyáznak rám. Ráadásul van még egy Nagy­mami ott, abban a szép, új szomszéd ház­ban ... Az ifjú házasok egyedül laknak, de mióta megvan a kicsi, mindig „befut“ valaki a szü­lők közül, megnézni a klsunokát és segíteni is valamit, ha éppen szükség van rá. — El sem tudjuk már Lórántka nélkül képzelni az életünket — mondja a fiatal, húszéves Anyuka. — Pedig először megijed­tünk, hogy túl korán érkezik... Másképpen akartuk kezdeni a fészekrakást... Már az engedélyt is megkaptam, csak az ötszáz ko-Vidéki Értünk dolgoznak A jórósl szervek nemrég értékelték a Csehszlovák Vöröskereszt alopszerveze­­teinek munkáját. A kitüntetések mellett sok elismerő szó esett a tagok sokrétű tevékenységéről, akiknek áldozatkész munkáját talán sokan nem értékelik úgy, ahogy az megilletné őket. Az ő nagyszerű igyekezetükről szálnak levele­zőink tudósításai. VANDORZASZLOT NYERTEK A Vöröskereszt catai (Csata) alap­□03 szervezete a levicei (Léva) járás egyik legtevékenyebb szervezetei közé tarto­zik. A járási értékeléskor jó munkájukért vándorzászlót kaptak. A szervezetnek 130 tagja van, akik közül tizenegy több­szörös véradót „Jansky-emlékéremmel" tüntettek ki, tíz tagot pedig.Az Áldozat­kész Érdemes Munkáért" kitüntetésben részesítettek. Danis Ferenc elvtárs, a szervezet elnöke jó szervezőmunkájáért ezüstérmet kapott. Az olapszervezet élénk tevékenységet fejt ki. Nem feledkeznek meg az után­pótlásról sem. A kilencéves alapiskolá­ban csoportot szerveztek, a közelmúló­­ban húsz új véradót nyertek meg. Leg­utóbb harminckét ingyenes véradó aján­dékozta vérét. A tagok szívesen vesznek részt a társadalmi munkában is, kirán­dulásokat szerveznek, hogy sokrétűvé tegyék működésüket. Katona Dóra AZ ELNÖK AZ ELEN Mlieíno (Tejfalu) kisközség a közel­múltban azzal szerzett hírnevet, hogy a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban első helyezést ért el az ingye­nes véradásban. Cvedler Ilona, a szer­vezet elnöke jó szervező hírében áll. Az ő érdeme is, hogy a rendszeres véradá­sokon 30—35 tag vesz részt. A legtöbb vért Halász János és Orosz Mihályné ajándékozta, de meg kell említenünk Meleg Rudolf elvtársat, a hnb elnökét is, aki elsőként jelenik meg a véradáso­kon. Meleg elvtárs segítségével meg­mentették egy asszony életét a lamoríni (Somorja) kórházban. Kocsit Rozália, képviselőnő Ml IS OTT VOLTUNK... Nagyszerű érzés részt venni egy ünne­pélyes ülésen, ohol járási viszonylatban sokszoros véradókat tüntettek ki, s főleg akkor, ha érzi az ember, hogy csak egy kicsit is közreműködött ebben az ügy­ben. Jóleső érzés volt látni a megillető­­dött arcokat, amikor átvették a kitünte­tést és elismerő oklevelet. A mi közsé­günkből, Pohronsky Ruskovról (Oroszka) Csuda! Oéza tizenkétszeres véradót tün­tették ki. Mócsaj Júlia A mi postásunk .A Nö-t eladni nem probléma. He­tente száz darabot adok el szinte órák alatt, ezért nemrégen hússzal többet kértem. Az olvasók szeretik, várják a Nö-t, és ez a postásnak Is örömet jelent. A szakácskönyvből először csak kilenc­venet kaptam, azt sem tudtam, kinek adjam, úgy elkapkodták. Annak idején abból Is emelést kértem. Jó árulni olyan lapot, amit szívesen olvasnak. Néha a kollégáktól Is kölcsön kérek, hogy eleget tegyek Ígéretemnek, mert senkinek sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom