Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-25 / 35. szám

SZÁMVETÉS a Vöröskereszt munkájában. Kevés az orvos, drága a gyógyszer. A tü­dővész: népbetegség... Az is elő­fordult, hogy saját ágyneműjéből varrt inget a beteg gyermekek­nek ... A vranovl járásban, Caklón tele­pedtek le. Férje a partizánok kö­zött volt, hiszen mór régóta össze­köttetésben állt a felkelés szervezői­vel, többek között Novikov szovjet főhadnaggyal. Mária Borská így emlékezik a vár­va várt napra, a harcok, remények idejére: — Kitörő örömmel fogadtuk a fel­kelést. Hittünk benne. A hegyekben, erdőkben élő partizánokban mi tar­tottuk fenn az életet. Kenyeret sü­töttünk nekik, mostuk a ruháikat, híreket vittünk nekik a családjukról. Kis batyukat cipelve jártuk az erdei ösvényeket, a falu és a hegyek kö­zött. A halál ösvényeit... Mert bár jól ismertük őket, sosem tudhattuk, melyik utunk lesz az utolsó .., Oly­kor-olykor elfogott a félelem, o szo­rongás. De az élniakarás végül is legyőzött minden halálfélelmetl Engem azóta messze vitt az élet­­utam a felkelés központjától. Gon­dolatban sokszor visszatérek oda, hiszen legendák, történetek fűződ­nek minden erdei ösvényhez, hegyi patakhoz. 1^ éhány évvel a felszabadulás TM utón végleg letelepedtek Csallóközben, Samorínban (Somor­­ján). Alkotó munkával teli napok következtek. A harc azonban nem ért véget. Harc a szebbért, a job­bért, a kulturáltabb életért. Mária Borská két évtizede dolgozik a vá­rosi nemzeti bizottságon. Munkája oroszlánrészét mégis az a sok tár­sadalmi munka képezi, amit ellen­szolgáltatás nélkül, szabad idejét feláldozva végez. Aki mögött egy negyedszázados harcos kommunista múlt áll, az nem teheti ki kezéből a munkát addig, amíg szükség van ró. De nemcsak a pártban számí­tanak segítségére, a Vöröskereszt­ben is. Leginkább pedig a járás asszonyai ismerik Mária Borskát. 1967-től a nőszövetség járási bizott­ságának, elnöke. Hivatalos fórumo­kon tolmácsolja a járás asszonyai­nak kéréseit, panaszait. Kezdettől fogva harcolt a nők egyenjogúsá­gáért, azért, hogy az anyáknak semmi sem hiányozzék felelősség­­teljes szülői hivatásuk betöltéséhez: a hosszabb anyasági szabadságért, a csecsemők és kismamák rendsze­res orvosi ellenőrzéséért, bölcsődé­kért, óvodákért. Azért, hogy az asz­­szonyoknak teremtsenek munkalehe­tőségeket, $ hogy ne csak anyagi téren éljenek jobban, hanem kultu­rális fellődésükben is tartsanak lé­pést a korral. De eljár a fiatalok kö­zé is beszélgetni, derűt, optimizmust, életszeretetet visz magával ezekre a találkozásokra. A hiteles tanú val­lomásával, az élőszó erejével eleve­níti fel a múltat, és gazdag életta­pasztalataival igyekszik, a fiatalsá­got segíteni. Mária Borská elvtársnő most hat­vanéves. Ám ez a visszapillantás csak csendes számvetés, nem egy lezárt pályafutás összegezése. Hi­szen nem gondol még nyugalomra, pihenésre: munkához, küzdelemhez szokott. Alig veszi észre az Idő mú­lását. „Az életmű addig nem lehet befejezett, amíg új feladatok várnak ránk. Tennivalónk pedig még bőven van; Veres Péter szavaival élve: Ide kell hoznunk mindent, ami szép, mindent, ami jó, ami nemes és — amit érdemei." MEGYERI ANDREA A gyors észjárású, minden iránt fogékony kislánynak nem kel­lett külön magyarázatokat adni. Ko­rán észrevette anélkül is, milyen nagy igazságtalanságok történnek körülötte. Édesapja, egy nagy gyár raktáro­sa, mindennapi becsületes munká­jával is csak nagy nehézségek árán tudta eltartani hatgyermekes, nagy családját. Az édesanya, aki minden fillér kiadást jól megfontolt, több­ször volt szomorú, mint vidám ... Mária alighogy megtanult olvas­ni, már az újságokat bújta, Minden érdekelte. A Proletárka számaira emlékszik vissza legjobban, öt-hat család vett meg egy újságot, kézről kézre adogatták és addig olvasták, míg csak el nem rongyolódott. Sze­rették ezt az újságot. Róluk szólt, nekik szólt... Mária alig volt tizenöt éves, ami­kor látta, hogy az ő szüleihez ha­sonló becsületes munkásemberek munka nélkül maradnak, nagyobb darab kenyérért, munkáért, ember­ségesebb életért tüntetnek. A sztráj­kok mély nyomot hagytak benne, elveit pedig biztos alapokra helyez­ték. Csakhamar megérezte, az ő he­lye is a sztrájkolok között van: elő­ször röplapok széthordását bízták rá, apróbb feladatot a május else­jék szervezésében. A férjhezmenés sem szorította vissza a konyhába. Elvhű bajtársa-élettársa még csak I fokozta elszántságát. Cserébe adták azt, amit adhattak egymásnak: a közös sorsvállalás lehetőségét. Ilyen hozománnyal indul útnak a fiatal házaspár. Mert Mária Borská nem kelengyét kapott hozományul a szü­lői házban. De minden kelengyénél nagyobb értéket: kitartó optimiz­must, elvhűséget, C zekután természetes Is, hogy • felgyülemlett benne a hábo­rú iránti gyűlölet, és részt vett a 2 Szlovák Nemzeti Felkelésben. Férjét katonai hivatása gyakran más vidékre szólította. Mária Bors­kának azonban nem volt nehéz al­kalmazkodni, hiszen mindenütt ugyanazt látta, tapasztalta: szegény­­? ség, nyomor, éhező, rosszul táplált gyerekek. Segíteni kell — elsősorban VARÁZSSZAVAK Már egy jó félórája megyünk autó­val, az egyik falut a másik utón hagyjuk el, de még mindig nem ér­tünk a központba. Ameddig a szem ellát és még azon is túl, ez az óriá­si nagy terület mind a Michalovce-i állami gazdasághoz tartozik. Szlová­kia legnagyobb állami gazdasága; földterülete meghaladja a 17 400 hek­tárt. Aki áttekintést akar nyerni a határban folyó munkákról, annak bi­zony még autóval is igyekeznie kell, hogy mindenhová elérjen. Az első látásra szokatlannak tű­nik ez a nagy terület. Hirtelen el sem tudjuk képzelni, hogyan is lehet ilyen óriási gazdaságot irányítani, úgy szervezni a munkát, hogy min­den zökkenőmentes legyen. Még az egy-két ezer hektáros mezőgazdasá­gi üzemekben is sokszor gondot okoz a munkaszervezés; hogyan tud­ják áttekinteni, átfogni ezt a nagy területet? Spiiák Juraj mérnök, a gazdaság igazgatóhelyettese ezen a tűnődésün­kön csak mosolyog, ök már túl van­nak a kezdeti nehézségeken, a szer­vezésben sikerült megtalálniuk a megfelelő módszereket. A gazdaság két évvel ezelőtt, 1971- ben három ÁG — a sobrancei (szob­­ránci), stráánéi (őrösi) és a Veiké LeviSte-i összevonásával alakult. Már az első év gazdasági eredményei is bebizonyították: helyes volt az egye­sítés. Az össztermelésük 20,7 száza­lékkal, a piaci termelés pedig 18 szá­zalékkal emelkedett az előző évivel szemben! Ezek olyan kézzelfogható eredmények, melyek az egyesítés he­lyességéről mindenkit meggyőznek. A szervezés úgy kívánta, hogy 13 udvarra és 25 farmra osszák fel a gazdaságot. így a nagy koncentráció keretében is lehetővé vált a jó mun­kaszervezés, a tökéletes áttekintés és a munkaerők időveszteség nélküli ki­használása. MINT A MESEBEN Ebben* a gazdaságban a nagyüze­mi termelés minden előnye megmu­tatkozott. Az állattenyésztés olyan magas fokú koncentrálását találjuk itt, hogy akár hús-, tej- és tojásgyár­nak is nevezhetnénk. A gazdaság fő termelési ága a szarvasmarha te­nyésztés; jelenleg négyezer darab a szarvasmarha állományuk, de az ötéves terv végéig még ötszázzal gyarapodik. Az évi tejtermelésük meghaladja a 8,5 millió litert, s jö­vőre, ha az egy tehén évi átlaga eléri a 2900 litert, az össztermelés is egymillió literrel több lesz az ideinél. Figyelemreméltó eredmény ez már azért is, mert az utolsó két évben a tejtermelésük 1 millió 200 ezer literrel emelkedett, s ez bizony nem csekélység. Feltétele a magas fo­kú koncentráció, a jó munkaszerve­zés és nem utolsósorban a dolgozók lelkiismeretes, odaadó és hozzáértő munkája. Itt nem idegenkednek az új technológia bevezetésétől, fontos­nak tartják a gépesítést és elkerül­hetetlennek a dolgozók szakképzett­ségének növelését. A bunkovcei farmon nem régen helyezték üzembe a 400 férőhe­lyes teljesen gépesített tehénistál­lót. Kilenc dolgozó látja el a te­heneket, közülük négy a fejőnő. Ami­kor az asszonyok először mentek be az istállóba, a csodálkozástól szóhoz sem tudtak jutni. S amikor átnézték a gépeket, félénken jegyezték meg: — Mi ehhez nem fogunk érteni... S pár nap múlva már tudták kezel­ni a gépeket, meggyőződtek mennyivel könnyebb és kevesebb így a munka, s alig győzték dicsérni: milyen sze­rencsés találmány ez az új technoló­gia, milyen nagyszerűek a gépek, 2—3 perc alatt megfejnek egy tehe­net, s elég hozzá a gombot meg­nyomni. Mint a mesében. Csakhogy itt még furfangos varázsszavakat sem kell mondani, anélkül is ömlik a habzó tej. Mária Radvánska, Pavlina Raga­­nová, Helena Koliba&ová és Leső Mária negyven év körüli asszonyok lelkesen beszélnek arról, hogy a száz tehén megfejése — ahhoz képest, hogy valamikor milyen fáradtságos volt a kézi fejés — csak játék. Ugyanígy vélekednek munkájukról a baromfitenyésztés dolgozói is. Kon­centráció nélkül lehetetlen lenne el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom