Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-19 / 21. szám

KULTURÁLIS KRÚDY GYULA (1878—1933) Különös hangvételű, egyéni stílusú regényei sajátos színt képviselnek a magyar prózairodalomban. A 40 éve elhunyt, 95 éve született író dzsentricsaládból származott. Erről a rétegről, erkölcsi, anyagi romlá­sáról ír szenvedélyes hangnemben, később líraivá változó és nosztalgikus emlékezéssé szelídülő tónus­ban, önvallomósszerűen. Hősei álomvilágban mozog­nak. Ezek a bohémek, századforduló körüli gavollé­­j rok, érzelmes kisasszonyok, költők, újságírók ábrán­jáygl) dozva, céltalanul tengetik életüket, szemlélődnek, r4W 7w*// szeretnek, éheznek, szórakoznak. Dekadenciájuk nyil­*/f vánvaló. Ugyanakkor, mikor az író lebilincselően festi le ezt a légkört, éles tórsadalomkritikót is felvillant műveiben. (A Szindbód-regények, A vörös postakocsi, Aranykéz utcai szép napok, Őszi utazások a vörös postakocsiban). Krúdy Gyula üdvözölte az 1919-es forradalmat; a bukása után emigrált. Később visszatérve, bizonyos reménytelenség, letörtség kerítette hatalmába. Később írt műveiben az ódon budai utcácskák és környezet hangulatát érzé­kelteti tündéri módon és lakóinak, a kisembereknek életét tolmácsolja. Varázs­latos légkört teremt, de a romantikus vonások mellett a realista ábrázolás is kifejezést nyer műveiben. (Asszonyságok díja, Hét bagoly, Boldogult úrfi ko­romban.) Modern írói eszközöket alkalmaz: az időrend felbontása, sok meta­forával, hasonlattal él. Mesteri stílusa, nyelvének zeneisége és költőisége teszi Krúdy prózáját — mondanivalója mellett — a maga nemében egyedülállóvá. KIÁLLÍTÁS Renato Guttuso, a Szi­cíliában született olasz festőművész bratislavai kiállítása méltán vonzza a láto­gatókat. A Lenin­­grádban, Moszkvában, sok eyrópai nagyvá­rosban, Prágában be­mutatott tárlat a mű­vész 1931 — 1971-ig terjedő alkotó idősza­káról ad képet. Guttuso szuggesztív erővel, realista ábrá­zolással, melybe némi romantikus elem is vegyül, de az impresz­szionista, kubista és expresszionista ha­gyományok felhasz­nálásával is vall, mo­dern kifejezőeszkö­zökkel múltról és fő­leg a jelenről. A ma emberéről, a bányá­szokról, a szónokló nőről, a jelenségekre reagáló tömegről. Cso­dálatos színei Itáliát, ragyogó kék égboltját napsütésben izzó har­sány színeit idézik. Emlékezetesek ma­radnak a látogató szá­mára Dante: Isteni színjátékához készí­tett illusztrációi is. — Renato Guttuso mű­vészi elkötelezettség­gel alkot. A háború idején fasisztaellenes magatartást tanúsí­tott. A béke megszi­lárdítása érdekében kifejtett tevékenysé­géért Nemzetközi Le­­nin-békedíjjal tüntet­ték ki. (bér) A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA SZEBERÉNYI ZOLTÁN: A VOX HUMANA POÉTÁJA Régen várt könyv került a kezünkbe. Szeberényi Zoltán munkája bizonnyol nagy érdeklődésre tarthat számot, mert ez az első olyan hosszabb lélegzetű tanulmány, amely a csehszlovákiai magyar költészet egyik kimagasló egyéni­ségéről szól. Ez az úttörő jellegű munka elsősorban azokat érdekli majd, akik a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti kulturális és politikai életét szeretnék tanulmányozni. Ennek a korszaknak a megismerése közben ugyanis minduntalan talál­kozunk Győry Dezső nevével, akinek „költészete és publicisztikai tevékenysége mélyen gyökerezik a magyar kisebbség társadalmi-politikai valósá­gában, a hazai táj igézetében, ... számbavétele nélkül fel sem mérhető a csehszlovákiai magyar irodalom. . . Győry Dezső a két háború közötti időszakban a legvilágosabban látó polgári-huma­nista írók egyike, a társadalmi és morális igazság kérlelhetetlen harcosa, a szellemi sötétségnek gátat vető szellem, a vox humana poétája volt". A tanulmány azonban nemcsak A kisebbségi Géniusz és az Új arcú magyarok költőjének mun­kásságával foglalkozik, hanem a sorok között ki­rajzolódik Győry emberi arculata, egyénisége is. Szeberényi Zoltán A VOX HUMANA POÉTÁJA Győry Dezső csehszlovákiai költészete Az erdő még hajnali álmát aludta. Gomba Gyöngyi kidugta pici lejét a langyos-avaros földből, és kiváncsion nézett körül, A nap is éppen akkor kelt fel, és egy vékony sugárral meg­cirógatta Gomba Gyöngyi orrocskáját. Ettől aztán Gyöngyi még nagyobbra nőtt, és egyre csodálkozóbb tekintettel nézett körül az erdőben. — Ö, be gyönyörű, de csodás itt mindenI De szeretnék még többet látni, még nagyobb lenniI — mondta, és szemlátomást nőtt, növekedett a meleg időben. Testvérkéi is kibújtak a földből, és szerényen sorakoztak Gyöngyi mellett. Egész gombacsalád nőtt azon a helyen. Am Gyöngyi nem szerette testvér­kéit. Sőt haragudott róják I — Minek bújtok itt mind utánam? Mit akartok? Úgyis én leszek a leg­nagyobb, még a napot is elfogom elő­­letek! Egészen a virágok szirmáig fo­gok nőni, velük akarok beszélgetni, és nem veletekI Szél Sanyi, — aki éppen arra járt, meghallotta ezt a hivalkodó beszédet. Mérgében gyorsan megfordult, elnyar­galt, hogy nirül vigye az erdő világá­nak ezt a rossz hirt. Gomba Gyöngyi pedig egyre növe­kedett, növekedett, már majdnem el-A tücsök Alszik már a tarka lepke, alszik a madár is, alszik már a kis méhecske, alszik a virág is. Aludjatok, tarka lepkék, madarak, virágok ... cini-cirip, cini-cirip, — majd én muzsikálok! SZÁRAZ PÁL REJTVÉNYÜNK Kedves Gyerekek 1 A képen lát­ható jelekből három argot egé­szíthettek ki. Mégpedig: egy ne­vető, egy szomorú és egyi csodál­kozó arcot. A jelek felhasználá­sával egészítsétek ki a rajzot, és küldjétek be címünkre: Nő szer­kesztősége, 601 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. érte a lila harangvirág kelyhét. Hízel­gőén mosolygott a kis harangvirágra és dicsekedni kezdett: — Kis harangvirág. Láttál te már ilyen nagy és szép gombát mint én vagyok? — Nem, még nem láttam, mert én még egészen kicsiny harangvirág va­gyok, most nyitott első kelyhem, csin­­gi-ling-ling, — szólt kedvesen a ha­rangvirág. öreg néni jött arrafelé, lassan, cso­szogva, a bokrokat hajtogatva kereste a megbúvó gombákat. Karján nagy kosár, ebbe szedte az illatos erdei terményt. Fáradt szeme felcsillant, amikor meglátta a nagyra nőtt, szép gombát: Milyen szép, hogy megörülnek majd az unokáim! Es késével kivágta Gom­ba Gyöngyit a testvérei közül. A kis gombákat nem bántotta. Volt is nagy öröm, amikor otthon a gyerekek meg­látták a nagy gombátI Megnézeget­ték, megcsodálták, aztán az öreg né­zte egy éles kést vett elő, vékony sze­letekre szelte a nagy gombát, a gye­rekek pedig cérnára ' tűzték, és kitet­ték a napra száradni... Azóta is ott szárad — ha közben meg nem ették! Farkas Rózsa Erdei bál Tücsök húzza, áll a bál. Tarka-barka karnevál. Nyuszi, mókus, őzgida, vígan járják, nincs hiba. Szitakötö-Szépike Fátyoltáncot mutat be. Pille Piri, Futrinka a gyorscsárdást aprózza. Táncolnak a virágok Sokszínű a ruhájuk, Zini-zene áll a bál — De szép ez a karnevál! BÖSZÖRMÉNYI ILONA + + L o ß é é A lapunk 17. számában közölt rejtvény megfejtése: Jó tett helyébe jót várjl Nyertesek: Győri Ida, Gém. Vés (Gö­­mörújfalu), Farkas Albert, Samorín (Somorja), Szathmáry Edit, Vel\ Kapu­­sany (Nagykapos). le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom