Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-12 / 20. szám

Magányos lesz a szülő, ha kirepül a „fészekalja". S a magánya sokszor olyan meddő, akár a sivatag. Ritka az olyan idős ember, aki ha szárnyra bo­csátotta gyermekeit, unokáit, még hasz­nossá tudja és akarja tenni magát. Bisztrói Júlia tíz gyermeket nevelt fel, s méltán megérdemelné a pihenést, de ő olyan fiatalos tűzzel és lendülettel dolgozik még a köz érdekében, akár­csak a nála fél évszázaddal fiatalab­bak. A gyepes udvaron pihés kiskacsák tipegtek az etetővályúhoz, a gazdasszo­­nyuk finom eledelt szórt eléjük, s köz­ben hangosan számolt; tizenöt... tizen­hat ... no, együtt vagytok mindannyian, — mondta elégedetten. Juliska néni Mafovcén (Mátyócon) a baromfiudvarban tett-vett, de közben a kiskapura tekintgetett, jön-e már haza a fia az állami gazdaságból, a leg­kisebbik, aki még a mama védőszárnyai alatt maradt. Juliska néni ma hatvannyolc éves. Édesapja a falu pásztora volt, kilenc testvére volt neki is. Tizenkilenc éves volt, amikor édesapja meghalt, ő pedig szolgálni ment Veiké Kapusanyba (Nagykaposra) egy orvoscsaládhoz. Ott ismerkedett meg férjével, aki már 1922 óta aktív tagja volt a kommunista párt­nak. összeházasodtak és hazamentek a szülői házba, ahol férje mesterségét folytatta, nyáron pedig napszámosmun­­kót vállaltak. Mindketten kapcsolatot teremtettek az ottani munkásokkal, sze­gényparasztokkal és kommunistákkal. A kicsiny és szegényes, egy szoba­­konyhás lakásban Juliska néni tizenhat gyermeket szült, s ebből tízet fel is ne­velt. Kor szerint így következnek: Erzsiké, Margit, Juliska, Boriska, János, Pali, Laci, Giziké, Mariska és Karcsi. A leg­kisebb még csak kilenchónapos volt, amikor meghalt az édesapjuk. Juliska néni így emlékszik vissza erre a nehéz időszakra; — Akkoriban még karácsonykor sem került kalács az asztalra. Nagygazdák­nál kapáltam, hogy legalább tejet tud­jak szerezni a gyerekeknek. A nagyob­bak, a hét-nyolcévesek már segítettek a krumpliszedésnél, meg libát őriztek, kévét kötöttek, kalászt gyűjtöttek, így dolgoztunk meg a mindennapi betevő falatért. 1948-ban én is tagja lettem a kom­munista pártnak, négy évvel később pe­dig megválasztottak a hnb képviselőjé­nek. Juliska néni mögött egy olyan munká­ban gazdag élet áll, hogy érdemes fel­sorolni mindazokat a tisztségeket, ame­lyeket az ötvenes évektől kezdve be­töltött. Akkor választották meg a helyi nőszervezet elnökének, ugyanakkor el­nöke a Jednota fogyasztási szövetkezet­nek is. Hat évig vezette a falu párt­­szervezetét, és hosszú évekig volt tagja a járási pártbizottság plénumának. Ti­zenöt évig töltötte be a népbírói tiszt­séget is. Segített az efsz megalapításá­nál. A mai napig is elnöke a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek, s véleménye szerint, a pártban végzett munkája után ez a legfontosabb tiszt­sége. — Büszkék vagyunk ü falu nőszerve­zetére. Negyven tagja van, minden hó­napban összegyűlünk, hogy megbeszél­jük a teendőket. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a gyermekneve­lést, gyakran részt veszek az iskola szü­lői értekezletein, beszélgetek a peda­gógusokkal. Sok gondot fordítunk a falu tisztaságára és rendezettségére. A szervezet tagjai, akik az állami gaz­daság földjein és az állattenyésztésben dolgoznak, önkéntes kötelezettségválla­lásokat tettek, amelyeket mindig példá­san teljesítettek, különösen a tej- és tojásbeadásban. Részt veszek a járási bizottság gyűlésein Is, ahol gyakran ki­kérik véleményemet vitás ügyekben és örömmel segítek, amennyire tapasztala­tomból és tudásomból telik. Bisztrói Juliska néni életének egyik legnagyobb élménye az a kitüntetés­sorozat volt, amelyet 71-ben és ebben az évben kapott. Az első a CSKP 50. év­fordulójának emlékérme volt, a második a Februári Győzelem 25. évfordulójának emlékérme, most márciusban pedig Bra­­tislavában személyesen vette át a Szlo­vákiai Nőszövetség Központi Bizottságá­nak elnökétől, Litvajová elvtársnőtől harcban, küzdelemben töltött munkás­ságáért az arany emlékérmet. Juliska nénit szereti és becsüli az egész falu. S otthon, családi körben, amikor összejönnek a gyermekei és ti­zenhét unokája, könnyes szemmel, de boldogan emlékszik vissza életének azokra a pillanataira, amelyek sok-sok munkát, küzdelmet, de megannyi örö­met és dicsőséget hoztak neki. S ma már nemcsak ünnepekkor kerül süte­mény az asztalra. KŐSZEGI ZSUZSA INDEN HÉTEN EGYTANACs Régi szekrényünket is újjá varázsolhatjuk. Előzőleg fessük át a bútort ízlésünknek meg­felelő színűre. Majd az ajtaját, felső részét, akár oldalait is vonjuk be tapétával. Papír­üzleteinkben különféle minőségben és szín­összeállításban kapható. Az ügyesebbek né­pi motívumokat is festhetnek a szekrényre. Szemünk fénye A szoptatás Az anyatej pótolhatatlan a csecsemő számára. Védőanya­gai megvédik őt bizonyos fertőző betegségektől, pl. a ka­nyarótól, ha az anya már átesett rajta, tehát ha az anyá­nak magának is van már védettsége. Az anyatej olyan anyagokat is tartalmaz, ame­lyek hozzásegítik a csecsemőt, hogy a betegséget könnyebben vészelje át, így kevésbé súlyo­san zajlanak le, kevesebb szö­vődménnyel járnak. A szopós csecsemő jobban el van látva vitaminokkal, mint a mesterségesen táplált. S már maga az a tény, hogy a gyer­mek szopik, nagy jelentőségű, elsősorban azért, mert ha a gyermek mellből szopja a te­jet, jobban megemészti, mint­ha üvegből kapná, a szopott tej teljesen tiszta — steril, megfelelő hőfokú, friss. S ezen­kívül szoptatás közben szoros, szerető kapcsolat fejlődik ki a gyermek és az anya között, s ez a kapcsolat későbbi viszo­nyuk alapjává válik és nagy­mértékben elősegíti a>gyermek sokoldalú fejlődését. Így a szoptatás nemcsak a táplálás legmegfelelőbb módja, hanem a csecsemő értelmi, érzelmi fejlődésének is alapja. Hogyan szopik a jól szopó és hogyan a rosszul szopó csecse­mő? A jól szopó csecsemő mellre téve erőteljesen szív. Kezdetben, ha az emlőben bő­ven van tej, rendszerint min­den szívás után nyel is. A szo­pás végén, amikor már kevés a tej, nehezebben, két-három szívásból gyűlik csak össze annyi tej, hogy egyet nyeljen. A jól szopó csecsemő az egész szopás alatt egyenletesen, ki­tartóan, erőteljesen szopik. Né­ha abbahagyja a szopást, pihen közben, sokszor a szemét is le­hunyja. Ilyenkor úgy tűnik, mintha elaludt volna, de nem alszik, csak pihen. Ez V2—1 percig tart, utána újból erőtel­jesen szopik tovább. A rosszul szopó csecsemő gyengén szív, dudlizik, a mel­len elalszik. De amikor leve­szik a mellről, felébred, sírni kezd. Az, hogy a csecsemő egyenletesen, erőteljesen szo­pik-e vagy sem, függ az anya tejének mennyiségétől, a cse­csemő erőbeli állapotától és attól, hogyan szoktattuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom