Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-12 / 20. szám

Magányos lesz a szülő, ha kirepül a „fészekalja". S a magánya sokszor olyan meddő, akár a sivatag. Ritka az olyan idős ember, aki ha szárnyra bocsátotta gyermekeit, unokáit, még hasznossá tudja és akarja tenni magát. Bisztrói Júlia tíz gyermeket nevelt fel, s méltán megérdemelné a pihenést, de ő olyan fiatalos tűzzel és lendülettel dolgozik még a köz érdekében, akárcsak a nála fél évszázaddal fiatalabbak.

A gyepes udvaron pihés kiskacsák tipegtek az etetővályúhoz, a gazdasszonyuk finom eledelt szórt eléjük, s közben hangosan számolt; tizenöt... tizenhat ... no, együtt vagytok mindannyian, — mondta elégedetten.

Juliska néni Mafovcén (Mátyócon) a baromfiudvarban tett-vett, de közben a kiskapura tekintgetett, jön-e már haza a fia az állami gazdaságból, a legkisebbik, aki még a mama védőszárnyai alatt maradt.

Juliska néni ma hatvannyolc éves. Édesapja a falu pásztora volt, kilenc testvére volt neki is. Tizenkilenc éves volt, amikor édesapja meghalt, ő pedig szolgálni ment Veiké Kapusanyba

(Nagykaposra) egy orvoscsaládhoz. Ott ismerkedett meg férjével, aki már 1922 óta aktív tagja volt a kommunista pártnak. összeházasodtak és hazamentek a szülői házba, ahol férje mesterségét folytatta, nyáron pedig napszámosmunkót vállaltak. Mindketten kapcsolatot teremtettek az ottani munkásokkal, szegényparasztokkal és kommunistákkal. A kicsiny és szegényes, egy szobakonyhás lakásban Juliska néni tizenhat gyermeket szült, s ebből tízet fel is nevelt. Kor szerint így következnek: Erzsiké, Margit, Juliska, Boriska, János, Pali, Laci, Giziké, Mariska és Karcsi. A legkisebb még csak kilenchónapos volt, amikor meghalt az édesapjuk. Juliska néni így emlékszik vissza erre a nehéz időszakra;

— Akkoriban még karácsonykor sem került kalács az asztalra. Nagygazdáknál kapáltam, hogy legalább tejet tudjak szerezni a gyerekeknek. A nagyobbak, a hét-nyolcévesek már segítettek a krumpliszedésnél, meg libát őriztek, kévét kötöttek, kalászt gyűjtöttek, így dolgoztunk meg a mindennapi betevő falatért.

1948-ban én is tagja lettem a kommunista pártnak, négy évvel később pedig megválasztottak a hnb képviselőjének.

Juliska néni mögött egy olyan munkában gazdag élet áll, hogy érdemes felsorolni mindazokat a tisztségeket, amelyeket az ötvenes évektől kezdve betöltött. Akkor választották meg a helyi nőszervezet elnökének, ugyanakkor elnöke a Jednota fogyasztási szövetkezetnek is. Hat évig vezette a falu pártszervezetét, és hosszú évekig volt tagja a járási pártbizottság plénumának. Tizenöt évig töltötte be a népbírói tisztséget is. Segített az efsz megalapításánál. A mai napig is elnöke a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek, s véleménye szerint, a pártban végzett munkája után ez a legfontosabb tisztsége.

— Büszkék vagyunk ü falu nőszervezetére. Negyven tagja van, minden hónapban összegyűlünk, hogy megbeszéljük a teendőket. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a gyermeknevelést, gyakran részt veszek az iskola szülői értekezletein, beszélgetek a pedagógusokkal. Sok gondot fordítunk a falu tisztaságára és rendezettségére. A szervezet tagjai, akik az állami gazdaság földjein és az állattenyésztésben dolgoznak, önkéntes kötelezettségvállalásokat tettek, amelyeket mindig példásan teljesítettek, különösen a tej- és tojásbeadásban. Részt veszek a járási bizottság gyűlésein Is, ahol gyakran kikérik véleményemet vitás ügyekben és örömmel segítek, amennyire tapasztalatomból és tudásomból telik.

Bisztrói Juliska néni életének egyik legnagyobb élménye az a kitüntetéssorozat volt, amelyet 71-ben és ebben az évben kapott. Az első a CSKP 50. évfordulójának emlékérme volt, a második a Februári Győzelem 25. évfordulójának emlékérme, most márciusban pedig Bratislavában személyesen vette át a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnökétől, Litvajová elvtársnőtől harcban, küzdelemben töltött munkásságáért az arany emlékérmet.

Juliska nénit szereti és becsüli az egész falu. S otthon, családi körben, amikor összejönnek a gyermekei és tizenhét unokája, könnyes szemmel, de boldogan emlékszik vissza életének azokra a pillanataira, amelyek sok-sok munkát, küzdelmet, de megannyi örömet és dicsőséget hoztak neki. S ma már nemcsak ünnepekkor kerül sütemény az asztalra.

KŐSZEGI ZSUZSA

INDEN HÉTEN

EGYTANACs

Régi szekrényünket is újjá varázsolhatjuk. Előzőleg fessük át a bútort ízlésünknek megfelelő színűre. Majd az ajtaját, felső részét, akár oldalait is vonjuk be tapétával. Papírüzleteinkben különféle minőségben és színösszeállításban kapható. Az ügyesebbek népi motívumokat is festhetnek a szekrényre.

Szemünk

fénye

A szoptatás

Az anyatej pótolhatatlan a csecsemő számára. Védőanyagai megvédik őt bizonyos fertőző betegségektől, pl. a kanyarótól, ha az anya már átesett rajta, tehát ha az anyának magának is van már védettsége. Az anyatej olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek hozzásegítik a csecsemőt, hogy a betegséget könnyebben vészelje át, így kevésbé súlyosan zajlanak le, kevesebb szövődménnyel járnak.

A szopós csecsemő jobban el

van látva vitaminokkal, mint a mesterségesen táplált. S már maga az a tény, hogy a gyermek szopik, nagy jelentőségű, elsősorban azért, mert ha a gyermek mellből szopja a tejet, jobban megemészti, mintha üvegből kapná, a szopott tej teljesen tiszta — steril, megfelelő hőfokú, friss. S ezenkívül szoptatás közben szoros, szerető kapcsolat fejlődik ki a gyermek és az anya között, s ez a kapcsolat későbbi viszonyuk alapjává válik és nagymértékben elősegíti a>gyermek sokoldalú fejlődését. Így a

szoptatás nemcsak a táplálás legmegfelelőbb módja, hanem a csecsemő értelmi, érzelmi fejlődésének is alapja.

Hogyan szopik a jól szopó és hogyan a rosszul szopó csecsemő? A jól szopó csecsemő mellre téve erőteljesen szív. Kezdetben, ha az emlőben bőven van tej, rendszerint minden szívás után nyel is. A szopás végén, amikor már kevés a tej, nehezebben, két-három szívásból gyűlik csak össze annyi tej, hogy egyet nyeljen. A jól szopó csecsemő az egész szopás alatt egyenletesen, kitartóan, erőteljesen szopik. Néha abbahagyja a szopást, pihen közben, sokszor a szemét is lehunyja. Ilyenkor úgy tűnik, mintha elaludt volna, de nem alszik, csak pihen. Ez V2—1 percig tart, utána újból erőteljesen szopik tovább.

A rosszul szopó csecsemő gyengén szív, dudlizik, a mellen elalszik. De amikor leveszik a mellről, felébred, sírni kezd. Az, hogy a csecsemő egyenletesen, erőteljesen szopik-e vagy sem, függ az anya tejének mennyiségétől, a csecsemő erőbeli állapotától és attól, hogyan szoktattuk.