Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-24 / 9. szám

— És ennek már vége? — Csak az együttélésnek. A fiam ugyanis megnősült és a szülőváro­somban, Samorínban (Somorja) tele­pedett le, ahol a Felvásárló Üzem gépkocsivezetője. A felesége ugyanott laboráns. A boldogságunk azonban hiánytalan, mert van mór egy kis unokánk is, a 3 éves Rolandka — ő a mi „mindenünk“... — Gyakran van együtt a család? — Két-három hetenként, legfeljebb havonta ők jönnek, vagy mi me­gyünk. A kis Rolandot jól nevelik, szépen fejlődik. És mivel már szövet­kezeti lakásuk is van a fiaméknak, igazán elmondhatom, nincs semmi problémánk. — Ezt ritkán hallja az ember. Tényleg semmi felhő sincs a család egén? — Az egyetlen a beteg édesanyám, aki Somorján él a testvéremékkel. Neki szegénynek nehéz sorsa volt. 35 éves korában elhagyta őt az apám hét gyerekkel. És a mama dolgozott ránk, kézimunkából, hímzésből tar­tott el minket. Ragaszkodott hozzá, hogy valamennyien legalább négy polgári középiskolát végezzünk. Én ennek köszönhetem, hogy mint hiva­talnoknő kezdhettem a pályámat. A MATESZ-nél 14 éve dolgo­­zom. Vonzott a színházi légkör — magam is műkedvelő színjátszó voltam —, és amikor Fellegi István Kuchórné Lukács Rózsi volt igazgató felkínálta a titkárnői munkakört, inkább elvállaltam, mint másutt a nagyobb fizetéssel járó ad­minisztrálást. — A színház mostani, 25 éves jubi­leuma alkalmából kitüntetést is ka­pott, igaz? — Igen, a „Lelkiismeretes és sike­res munkáért“ adta Komárno (Ko­márom) Városi Nemzeti Bizottsága. Örülök neki, bár igazán nem ezért dolgozom. Tagja vagyok a Városi Nőszervezet plénumának, a Városi Nemzeti Bizottság szociális (CO), és a polgári ügyeket intéző bizottságá­nak. Azelőtt sokat dolgoztam a szak­­szervezetben is, évekig a Szlovák Szakszervezeti Tanács tagja voltam. — És a férje? Nem neheztel a sok funkcióért? — A férjem nagyon jó ember. Még a hobby-jaival is a környezete javát szolgálja: szenvedélyesen fúr-farag, ő készítette a szép modern konyha­bútorunkat is. Azonkívül, férfias hi­vatásával kissé ellentmondásos kedv­telésből — nagyon szeret gobelint hímezni. Körülnézek a meghitt, kényelme­sen berendezett lakásban, amelyből valóban csak az éppen szolgálatban A család szemefénye: Rolandka levő férj, no meg pillanatnyilag Ró­­zsika egészsége hiányzik. Remélhető­leg mindkettő hamarosan vissza­tér... Azt mindenesetre megállapíthat­tam, hogy Kuchafné Lukács Rózsi­nak nincs szüksége széles kötényre — nyíltan a világ szeme elé állhat csa­ládi életével, tiszta emberségével. g o. „Jardo" — a jó férj, jó apa és büszke nagyapa ZENIÜNK FÉNYE Sir a csecsemő. A fiatal anya szeretne se­gíteni, de nem tudja, mit kell tennie. Nagyon fontos, hogy sem az újszülöttnél, se később ne tartsuk természetesnek, ha a gyermek sir. Hogy segíthessünk, tudnunk kell, miért is szokott sírni az egészséges csecsemő. Sir, ha nagy a zaj, a nyugtalanság körülötte, sír, ha fázik, sír, ha melege van. Ha a csecsemő fázik, sápadt lesz az arca, a szájaszéle kissé elkékül, keze, lába jéghideg lesz. Ha melege van, nagyon nyugtalan, fészkelődik, kipirul, a feje alja izzad, bőrén kiütések jelenhetnek meg. Ez olyankor fordul elő, ha a fütött szobában vagy nyári melegben túlságosan felöltöztetik. Nagy hőségben hűvös, szellős helyen tartsuk a csecsemőt, kabátot, sapkát ne adjuk már az újszülöttre se. Télen ne fűtsük túlságosan a szobát (20 — 22 foknál ne legyen több). Akkor is sir a csecsemő, ha szomjas. Né­hány kanál tea után megnyugszik. Ne tíz­percenként kínáljuk, hanem legfeljebb ötször­­hatszor naponta. Sír a baba, ha éhes, kevés neki az anya­tej, pótolni kell. Sír, mert fáj a hasa, ha szelek bántják. A szopós gyermeknél ez gyakori tünet. Né­hány kanál világos kamilla- vagy kömény­magos tea megnyugtatja. Az újszülött nem szokott még a világos­sághoz, akkor is elsírja magát, ha bántja a nappali fény, mert szereti a félhomályt. A napfény vagy a lámpafény mindig fejtető felől vagy oldalról érje a csecsemőt. Sir a baba, ha kényelmetlenül fekszik és nem tud szabadon mozogni, ha nyomja a ru­ha, szorítja valami, vagy karja és lába van kényelmetlen helyzetben, ha kinyújtott láb­bal pólyázták be és nem tud rugdalózni. Az újszülöttnek, csecsemőnek sokat kell mo­zognia, mert akkor fejlődik jól. A csecsemő általában ritkán sir amiatt, hogy vizes. Ez csak akkor kényelmetlen ne­ki, ha átázott és fázik vagy ha csípi a vize­let. A csecsemő élete első heteiben általában 10—15 percenként vizel, tehát bármikor bontják ki, mindig vizes. Sőt minél többször bontogatják, annál többször nedves, s így nemcsak hogy sok pelenka fogy, de a gyer­mek fölöslegesen lehűl és könnyen megfázik. És végül az újszülött akkor sír, ha fáj valamije, vagy ha beteg. Ha nem tudjuk megállapítani a gyakran ismétlődő vagy hu­zamosan tartó sírás okát, kérjünk tanácsot az orvostól. (folytatjuk) •l A NO KÉRDEZ ff a fogász válaszol K. Jánosné írja szerkesztősé­günkhöz címzett levelében, hogy már régebben gyomorbántalmai vannak, és orvosa azt tanácsolta, hiányzó fogai helyett csináltas­son fogsort, mert a darabos, rosz­­szul rágott étel túlzott megterhe­lést jelent a gyomornak, a belek­nek és ez okozza panaszait. Olva­sónk eleget tett a felhívásnak s most mégis csalódott: — Azt hittem, ha elkészül a műfogso­rom, minden problémám meg­oldódik, de azt tapasztalom, hogy a műfogsor viselése rengeteg kel­lemetlenséggel jár. Már egy hete viselem és még úgy sem tudok rágni vele, mint azelőtt fogak nél­kül, fáj tőle az Ínyem, állandó hányingerem van és úgy nyála­som tőle, mint egy kisbaba. Mit tegyek? — Gyakran fordulnak fogorvo­saikhoz ilyen problémákkal a tü­relmetlen betegek. Alig csukódik be mögöttük a rendelő ajtaja, azonnal enni akarnának az új fogsorral, és ez természetesen nem sikerül. Aki sokáig fogatlan volt, az -ne akarjon új fogaival rögtön ropogós kenyérhéjat fo­gyasztani, hanem fogadja meg az orvos tanácsát és óvatosan tanuljon meg ismét rágni. Ne ve­szítsük el a türelmünket, ha ez nehezen megy. — Miért nyomja a foghúst az új protézis? — A foghiány pótlása a fogsor szájba helyezésével még nem fe­jeződött be, mert a fogsor, amely az állcsontokat boritó lágy ré­szekre fekszik, sok esetben érzé­kennyé, sőt sebessé teheti a fog­húst. Rágás következtében ugyan­is a műfogsor kemény anyaga a szintén kemény csont felszínéhez szorítja, illetve nyomja a nyálka­hártyát és ez természetesen fáj­dalmat okoz. Ilyenkor vissza kell menni a fogorvoshoz és az igazit a fogsoron. Mielőtt azonban a fogászt felkerestük, legalább 4— 6 óráig legyen a fogsor a szánk­ban, mert csak igy válik láthatóvá a foghúson a feltörés helye. — Okozhat-e hányingert a pro­tézis? — A szervezet minden, számá­ra idegen, szokatlan anyagot igyekszik eltávolítani magából. A szájba helyezett új fogsor is ilyen szokatlan, idegen anyag a szer­vezetben. Ettől az idegen testtől öklendezéssel, hányingerrel, eset­leg hányással próbál megszaba­dulni. Az öklendezés és a hány­inger azonban a műfogsor meg­szokásával teljesen megszűnik. Hányingert okozhat azonban még a protézis lemezének helytelen szerkesztéséből eredő hiba is, a műfogsor lazasága és hasonlók is. Ezért ha úgy látjuk, hogy a hányinger a megszokással sem szűnik, forduljunk tanácsért orvo­sunkhoz, aki esetleg a fogsor ki­javításával megszünteti a pana­szokat. — Mi az oka a fokozott nyál­folyásnak a műfogsor viselésekor? — A nyálképződés egyike a szervezet önműködő védekezésé­nek. A fokozottan képződő nyál a műfogat, a szájba került idegen testet akarja felhígítani, kimosni, azaz eltávolítani. Ezt tapasztal­hatjuk akkor is, ha például ho­mokszemcsék kerülnek a szá­junkba; nagy mennyiségben kép­ződött nyálunk szinte kimossa azt a szájunkból. Ez a panasz is a megszokással szűnik meg, helyre billen a nyálképződés egyensúlya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom