Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
FORTUNA, ÓH... Mennyi ember vórja hét végén о szerencse mosolyát a Sportka, a Sazko vagy a Motes formájában. Szinte megbűvölve nézik a tv képernyőjét, hallgatják a rádió jelentését és hét elején kíváncsian böngészik a napilapok sportrovatát. Persze ezt nogy fejtörések előzik meg. Az emberek általában szeretnek játszani, s különösen olyan formában, amely nyereménnyel is kecsegtet. Ennek voltam szemlélője a minap Brotlslavóban a SLAVIA-UK Testnevelési Egyesület nyeremény-szelvény gyűjtőhelyén. A kis helyiségben emberek tolongtak. Sokan közülük akkor vásárolták a különböző szelvényeket, és a sarokba húzódva, elmerültek a „helyes" kitöltés variációiban. A levegőben azonban olyan különleges feszültség vibrált, mint az életbevágó vizsgákon szokott. Aki elkészült, az átvevő pult előtt kígyózó sorba lépett, és szeméből már a bizakodás fénye sugárzott. Az elválasztó ablakok mögött ütemesen koppantak a bélyegzők, három alkalmazott szedte a szelvényeket, begyakorlott gyors mozdulatokkal, majd a hátsó asztaloknál öten ellenőrizték a beadott szelvények tömkelegét, melyeket egyenesen a prágai gyűjtóközpontba továbbítanak. Oly csalóka volt ez a „csendélet", hogy engem is magával ragadott. Gondoltam, én Is megpróbálom e különös szertartással járó „Játékosdit". Végül 1$ besorakoztam és Éva Vlková ablakához kerültem. Persze közben orra is kíváncsi voltam, hogy a pult másik oldalán levők hogyan néznek a szerencsét hajszoló felnőttekre. Már az utolsók között voltam, így Vlková asszony röviden véleményt nyilvánított: — Egy éve dolgozom a nyereményszelvényekkel és én Is minden héten □ bizakodók között vagyok. Eddig csupán negyedik díjat nyertem о Sportkán. 20,00 órakor fejezzük be a szelvények átvételét. Legforgalmasabb napunk □ péntek, a napi bevétel sokszor eléri a százezer koronát. Vannak olyan játékosok, akik hetven darab szelvénnyel próbálják a főnyereményt megnyerni. Nemrégen két fiatal lány három Sportkoszelvénnyel kétszázezer koronát nyert, Mikor jelentkeztek a nyereményért, még mindig kételkedtek szerencséjükben. — Az év utolsó heteiben egyre növekszik a játékosok száma, az emberek mintha az á év utolsó napjaitól várnák Fortuna mosolyát, őszintén szólva, én is örülnék, ha legalább egy tízezres értékű mosolyt felém küldene — mondja miközben rányomja a bélyegzőt oz én szelvényemre is Vlková asszony. Hát ha ő is, én miért ne reménykedhetnék? Kőszegi Zsuzsc INTERJÚ A MERIDIÁNON Belgrád — Budapest — Bratislava Praha — Berlin — Sassnitz, nemzetközi gyorsvonat érkezik a második vágányra ... Tizenkét perc múlva indul tovább ... Az egyik kocsiból egyenruhás nő lép a peronra. Odvözli szolgálatba lépő kollégáit és figyelmét máris az utasok kötik le. — Kérem, ez a vonot megy Prágába? — kérdezi egy bácsi magyarul. S a kalauznő magyarul válaszol. — Dééínbe utazom, melyik kocslbo szánhatok? — érdeklődik cseh nyelven egy szőke asszony. — Mikor érkezünk Berlinbe? — kérdi a fiatal német házaspár, — a válaszok pontosan fogalmazva, kedvesen hangzanak. Alibeta Dvorská, a bratislavai vasútállomás dolgozója a ml kérdéseinkre Is szívélyesen válaszolt: — Hat éve vagyok a vasút alkalmazottja. A nemzetközi vonatokon a Bratislava—Praha útszakaszon három éve kezelem a jegyeket. Négy kocsi utasai tartoznak hozzám, — mondja, de tekintetével az utasok felszállását, s közben a szolgálati röpke utasításokat Is figyeli. Magabiztosság, öntudat árad szeméből, külső megjelenése rendszeretetről tanúskodik. — Ezen a vanolon különböző nemzetiségű emberek utaznak. Szlovák anyanyelvemen kívül beszélek magyarul, oroszul, és németül is értek. Leginkább a Meridián gyorsvonaton teljesítek szolgálatot férjemmel együtt, akinek vonatkísérői beosztása van. Ejfél után érkezünk az ország fővárosába és reggel a Balt-Orient (Berlin—Bukarest) nemzetközi gyorsvonaton vesszük át a szolgálatot Bratislavóig. Ezután szabad nap következik, melyet otthonomban, Nővé Zámky-ban (Érsekújvár) töltök. Különben a család élete Bratislavához kötődik, a munkahelyünk itt van. Tizennyolc éves Szergej fiam az Iparművészeti középiskola növendéke, éppen ezért szeretnénk, ha állandó lakhelyünk is itt lenne — árulja el kívánságát, s így folytatja: — Munkámat nagyon szeretem, mivel színes, változatos. Nagy éberség kell hozzá, az is igaz — néha bonyolult esetekkel is találkozom. A közelmúltban például egy héttagú jugoszláv család csak három jegyet váltott. Jól kell ismernünk az előírásokat. A vonaton is, mint minden munkahelyen, fegyelmet kell tartani. Ezenkívül férjem szigorú parancsnok, nem tűri a legcsekélyebb rendellenességet sem, viszont otthon én veszem ót a parancsnoki tisztet — teszi hozzá mosolyogva. LOPOTT PERCEK A FODRÁSZNŐVEL Este nyolckor bezárják a fodrászszalont. Azaz: csak beteszik az ajtót, mert a már bent levő vendégeket nem lehet kitessékelni. Zsigmond Marika fodrásznő — ha délutános — bizony nagyon későn érkezik haza Samorínból (Somorja) Dobraholf-ra (Dobrogaz). Nemrég még arról álmodott, hogy óvónő lesz. Aztán másképp történt. Fodrásztanuló lett belőle, tavaly szerezte meg a segédlevelet. Azóta már részt vett egy fodrászversenyen, ahol a megtisztelő hatodik helyen végzett — A hajviseletben Is hódít a divat. Honnan tanulják a legújabb frizurakreációkat? — A fodrászversenyekről, a szak- és divatlapokból, a tv-ből, az utcáról. A fodrásznő szeme minden „fejen" megakad. Es természetesen ml magunk Is tervezhetünk valami újat, eredetit.,. Ez a szakmában izgalmas dolog lehet — Nem is annyira a megtervezés, inkább a kivitelezés. Ezek izgalmas, egyben derűs percek Is. Ilyesmit nem lehet a vendég „fején" kipróbálni. Szabad időnkben egymáson kísérletezünk. (Ezért aztán a fodrásznő akarva — nem akarva élő reklámja a munkájának.) — Milyen vendéget szeret? — A visszatérő, állandó vendéget. Mert már ismerem a kívánságát, az igényét, hajának minőségét.- Hiszen akkor ez rutinmunka? Ilyen nincs. Két teljesen egyforma „fej” nem létezik. Milyen vendéget nem szeret? — Olyan nincs. Csak az kellemetlen egy kicsit, ha a vendég nem tudja, hogy mit akar. Csak azt tudja, hogy nagyon szép akar lenni. Vogy a másik véglet: ha merészen elhatározza, hogy hajvágás, festés, frizuraváltoztatás lesz, — s a végén megdöbben: ez neki nem úgy áll, mint a divatlapban látta. Persze, azért ha tehetjük, segítünk, közbeszólunk ... Hány frizurát csinál meg egy nap? — Ez nagyon változó. így, ünnepek előtt nagy a hajrá. Megállás nélkül dolgozunk. (Ml is lopott percekben beszélgettünk!) Elküldeni senkit sem lehet. Ilyenkor inkább még többszörösen varázsolunk. Főleg azoknak az asszonyoknak, okik ritkán, csak az ünnep kedvéért térnek be hozzánk. így aztán az otthonok, a családok meleg ünnepi varázsában nekünk is részünk vanl — ma
