Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-17 / 25. szám

OMASZTA ARPADNÉ, Sa­morín (Somorja). Két gyer­mek édesanyja, a Samoríni Mezőgazdasági Iskola alkal­mazottja. Régi, hűséges tu­dósítónk, lapterjesztőnk. Most először kedvezett ne­ki a szerencse. Megérde­melten, hiszen segítségével sok helyre eljutott már a Nö. Mint lapunk régi olva­sója, elsősorban á képes riportokat és az irodalmat szereti. De ugyanúgy a jó recepteket, háztartási taná­csokat, hiszen 6 maga is jó gazdasszony hírében áll... DINGHA JENÖNÉ, Calovo (Nagy megy er). A nagymegyeri efsz-ben dolgozik. Munka után hazatérve kezébe veszi lapunkat, és sorjában mindent elolvas. Nagyon szereti a rejtvényeket, csaknem mindegyiket megfejti. Máskor is volt már szerencséje. Lám aki játszik, az nyer! HUSZAR ETEL, Réca (Ré­té). Munka közben, a galán­­tai járási nemzeti bizottság szervezési osztályán találtuk meg, hogy gratuláljunk a nyereményhez. Lakhelyén, Récán (Rété) a nőszövetség helyi szervezetének elnöknő­je, és járási elnökségi tag. így hát jól ismeri lapunkat, régi hűséges olvasója és ter­jesztője a NÖ-nek. HAJTMAN BÉLANÉ, Stú­­róvo-Nana (Párkánynána). Régi olvasónk, levelezőnk, lapterjesztőnk. Versenyeink­ben többször is részt vett, és ezúttal is szerencséje volt a sorsolásban. Ügy érzem, — mondta beszélgetésünk során, az ajándék nemcsak nagy öröm és meglepetés, hanem egyben kötelezettség is, to­vábbi munkára ösztönöz. BÁLLÁ LASZLÖNÉ a Velky Horeä-i (Nagygéres) posta kézbesítője, s egyben lapunk régi olvasója és aktív terjesztője. Jó munkájáért „Elő­fizető szerző“ versenyünkben karórát kapott. — Asszonyaink nagyon szeretik a Nő-t, alig várják, hogy széthord­jam. A kézimunkát, divatot közösen meg is beszéljük. Nagy az érdeklő­dés a receptek iránt is. Sajnos erre a vidékre kevés Szakácskönyvet küldtek és a Barátnő-bői is több példányra lenne szükség, de a posta­­hivatalunk csupán negyedévenként fogad el megrendeléseket. (Szerkesztőségünk megjegyzése: Megrendeléseket bármikor küldhet­nek címünkre.) VÖRÖS ILONA, Blaiov (Balázs­­fa). A Nőszövetség helyi szerveze­tének elnöknője. így hát saját be­vallása szerint kötelességének is tartja, hogy lapunknak újabb és újabb előfizetőket szerezzen. Az ajándéknak ter­mészetesen örült, de csakhamar a szervezetük prob­­„BaTnin.iimniir.,,. lémáira, munka­sikereire terelő­dött a szó. Ho­gyan segítsünk asszonytársaink­nak a társadalmi munkában, ha évek óta egy he­lyiséget nem tu­dunk nekik ki­harcolni?!, mond­ta. Ez most a ba­­lázsfai asszonyok legnagyobb gond­ja ... CSEPREGI ERNÖNÉ, Kamenín (Kéménd). — Több mint húsz éve ok­tatja, neveli a legkiseb­beket a kéméndi kilenc­éves alapiskolában. La­punkat kb. 15 éve ismeri és olvassa. Azért szere­ti, mert „az emberekhez közelálló problémákat vet fel, vagyis a hétköz­napokról szól“. Lelkes néprajzgyűjtő. Sokat fá­radozik azért, hogy a híres kéméndi népvise­let maradványait össze­­gyűjtsék és megmentsék az utókor számára. KOSZIBA MARIA, Tvrdoáovce (Tardos­­kedd). Érettségi előtt álló diáklány, a Nővé Zámky-i (Érsekúj­vár) gimnázium ta­nulója. Régi olvasója lapunknak, különö­sen a divatot és az orvosi tanácsokat szereti, de mindent elolvas. Édesapja postás, így hát a lap­terjesztési verseny díja igazság szerint közös díj az édes­apával. ZÚZA GYÖRGY, Komárno (Komárom). — Köszönőleveléből idézünk: „A komáromi ha­jógyárban dolgozom 1947 óta, jelenleg mint nyugdíjas, az üzemi őrség tagjaként. így aztán bőven van időm olvasgatni, rejtvénye­ket megfejteni. Még sakkozok is ... A nyert ajándéknak igen megörültem. Az idén Ma­gyarországra készülünk nyaralni, nagy hasz­nát vesszük majd a szép utazótáskának ... NOVACSEK ERNÖNÉ, Dunajská Streda (Dunaszerdahely). Éppen az unokájával szórakozott, amikor felkerestük. Nagyon megörült a szerencsének, hiszen eddig csak álmodott arról, hogy egyszer az ő nevét is kihúzzák a szerencsekerékből. ПРШ IRENA ROHÁCOVA Щ0 lü NKJMN_SiO Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszká Pétervárott, 1894-ben egy illegális marxista kör farsangvasárnapi gyűlésén találkozott két fiatal ember életútja, amely már többé sohasem vált ketté. Vlagyimir lljics Uljanov és Nagyezsda Konsztantyinovna Krupská kapcsolatuknak új elemei révén bővítették ki azoknak az ember­pároknak a körét, akiknek nevét feljegyezte a történelem. Közös életük vezérfonala odaadásuk volt a marxista forradalmi eszméi, a szocializmus és a haladás ügye iránt. Nagyezsda Krupszká Leninnek élettársa és egy­ben munkatársa, segítőtársa és elvtársa volt. Ta­núsítja ezt nemcsak az ő élete és életműve, ha­nem az az életmű is, amelyet a hozzá legköze­lebb álló ember hagyott az utókorra. Életét annak a jelszónak a jegyében élte le, amelyet 1900 táján fogalmazott meg: „A nő csak a munkás­­osztály ügyéért vívott harcban, a férfi oldalán, találja meg asszonyi boldogságának és asszonyi szabadságának kulcsát!“ 1869 február 26-án született Pétervárott egy haladó szellemű katonatiszt (később hivatalnok) családjában. Az apa nézetei miatt — amelyek veszélyesen közel álltak az orosz földalatti forra­­dalmisághoz — állandóan összeütközésben állt a fennálló társadalmi renddel. Emiatt aztán a család gyakran változtatta lakóhelyét, egyik vá­rosból a másikba hurcolkodtak, sőt egy ideig Lengyelországban Is éltek. Végül kikötöttek Péter­várott. Nagyezsda már a családi körben meg­ismerkedett nemcsak az akkori Oroszország tár­sadalmi, politikai és nemzetiségi ellentéteivel, ha­nem olyan emberekkel is, akik ezeket az ellen­téteket az ország haladása és a dolgozó töme­gek érdekében fel akarták számolni. Ezek az él­mények mély nyomot hagytak benne, s ezek vezet­ték el a forradalmi mozgalomhoz is. Nagyezsda tizennégy éves gimnazista korában, az apa halála után magára maradt édesanyjá­val. Segített a háztartásban, s ahogy tudott, még keresetre is szert tett, különórákat adott vagy másolt. A fiatal lány a gondok ellenére is kitű­nően tanult, élénken érdeklődött az irodalom és a művészetek iránt. Tanítónő szeretett volna len­ni, szerette volna az emberi haladást szolgálni, és vidékre vágyott. Nemcsak a kenyérkereset vá­gya lebegett a szeme előtt, hanem az életben is meg akarta találni a helyét. A marxizmussal az 1889—1890-es években ismerkedett meg közelebbről. A marxizmus klasz­­szikusainak olvasása közben egymás után vetette el azokat a világmegváltó eszméket, amelyeket eddig elfogadott. Jó néhány év után bevallotta, hogy a „Tőke" olvasása közben úgy érezte, mint­ha „életelixírt inna". Ekkor került fokozatosan összeköttetésbe az illegalitásban működő diák- és munkás marxista körökkel, ahol aztán Vlagyi­mir Tljiccsel is megismerkedett. Nagyezsda Krupszká rövidesen elérte áhított életcélját — tanítónő lett egy esti munkásiskolá­ban. Itt nemcsak 6 tanított — ő is tanult a diák­jaitól. Itt jutott közel az orosz munkáshoz, a munkásosztályhoz, problémáikat lassanként a magáévá tette. Diákjai csakhamar megérezték, hogy fiatal tanítónőjük kinek a pártján áll. Hittek neki. Nagyezsda pedig, amit tőlük kapott, fel­használta illegális, agitációs munkájában, ame­lyet napról napra mélyebb meggyőződéssel vég­zett. A pétervári marxista körök Lenin megérkezése után fokozatosan egyesültek, de ezzel egyidejű­leg megkezdődött bizonyos fokú belső integrálás is megindult bennük. Lenin előadásokat tartott a marxista körökben, brossúrákat és röpcédulákat írt, szervezte a föld alatti mozgalmat. Amikor Lenin és Krupszká megismerkedtek, a személyes rokonszenven kívül közös nézeteik, közös munká­juk is egyre szorosabban kapcsolta őket egybe. (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom