Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-11-19 / 47. szám
w a r n cenzus magassága 40 ár föld -vagy 500 dollár értékű vagyon az állam területén. A burzsoá választójognak nacionalista jellege is van, hiszen a nemzeteket nem tekintik egyenrangúaknak a választásokon. Az USA-ban például a nemzetiségi kisebbségekkel szemben a cenzusok széles skáláját alkalmazzák. Ahhoz, hogy néger polgárt felvegyenek a választási jegyzékbe, számos államban különleges illetéket kell fizetni. Akadályozzák a kínaiak választói tevékenységét Kaliforniában, és a még törzsekben élő indiánokét Idaho, Washington, Mississippi, valamint New Mexikóban. Az ateisták nem választhatnak Észak-Karolinában, az USA 29 államában nem engedik választani a katonákat és a tengerészeket, 18 államban pedig fennáll az alfabetizmus cenzusa, amely megköveteli, hogy a választó tudjon angolul írni-olvasni és értse az USA alkotmányának szövegét. MI A HELYZET A NŐKKEL? Egyes kapitalista országokban a nőknek máig sincs választójoguk. Például: Svájcban az 1959. évi választásokkor a férfiak elutasították a nők választójogának elismerését. A szavazásban a választók 66,2 százaléka vett részt, és 654 924-en a nők szavazati joga ellen, 323 306-an pedig a választójog elismerése mellett szavaztak. Csak 1971 februárjában sikerült a nőknek Svájcban a választójogot kivívniuk. Számos gyarmati és függő országban hasonló a helyzet, amelynek sok milliós lakossága egyáltalán nem választ. Törvényeiket a gyarmatosító ország hozza meg. A burzsoá államokban az uralkodó osztály a választások egyenlőségének elvét is megszegi. Igen rafinált módszere az ún. választási geometria, amelynek lényege, hogy a választói körzetek kialakításakor ügyelnek az egyes negyedekben lakók vagyoni helyzetére: ahol burzsujok laknak, ott kevesebb szavazatot igényelnek, mint a proletár negyedekben. 1948 előtt Angliában az volt a gyakorlat, hogy a vállalkozóknak és a főiskolai végzettséggel rendelkezőknek két szavazatra volt joguk. A felsoroltakon kívül a burzsoá államok uralkodó osztályai különféle szélhámos machinációkat is végeznek. Sok példa volt erre Franciaországban, Olaszországban és az USA-ban, ahol „holt lelkeket“ is szavaztatnak, azonkívül kétszer, háromszor is szavaztatják ugyanazt a személyt. 1951-ben Franciaországban az Állami Statisztikai Hivatal megállapította, hogy bejegyeztek 96 000 rég meghalt szavazót, 72 500 olyan személyt, akinek nem volt szavazati joga, 420 000 személyt pedig két körzetben is beírtak. Érdekes megfigyelni, milyen formát találnak ki a burzsoá államokban a választójog közvetlenségének kijátszására. Egyes államokban ugyanis nem közvetlenül választják a képviselőket, hanem választókat választanak és ezek választják meg a képviselőket. Az ilyen forma lehetővé teszi a megválasztott jelölt teljes elszigetelését a választóktól, ennek következtében a választók nem hívhatják vissza a jelöltet és nem is vonhatják felelősségre cselekedeteiért. A választójog titkosságát főleg úgy sértik meg, hogy a választások a rendőrség és katonaság jelenlétében folynak. Dél-Vietnamban például a legutóbbi választások amerikai ejtőernyősök ellenőrzése mellett mentek végbe. Angliában viszont a szavazócédulák számozottak, ami lehetővé teszi az összeszámláláskor annak megállapítását, melyik pártra vagy jelöltre adta le a választó a szavazatát. Ilyen módon tájékozódik a burzsoázia, hogy ki ellen szükséges erőszakosan fellépni, ámbár ezt a szándékát tagadja és azt állítja, hogy a cédulák számozásával a csalásokat akarja elkerülni. Nyilvánvaló, hogy a szavazócédulák számozása a dolgozó nép haladó erői ellen irányul. A politikai és katonai terror alatt végbemenő választásokon a burzsoá államokban gyakran emberéletet is követelnek a haladó gondolkodásúak soraiból. Nemegyszer megölték az ellenjelölteket, akik az elnöki vagy képviselői székre pályáztak és szóba jöhettek mint komoly versenytársak. A felsorolt példák azt tanúsítják, hogy a kapitalista társadalomban megszegik a választójog demokratikus elveit, hogy a képviseleti szervek nem a dolgozó nép tömegeinek, hanem a kizsákmányoló kisebbségnek, a burzsoáziának szószólói. Újból leszögezhetjük: a képviseleti szervek csakis a szocialista társadalomban lehetnek a nép képviselői, vagyis ott, ahol a vezető erő a munkásosztály által vezetett kommunista párt. Dr. JAROSLAV CHOVANEC, a bratislavai Komenskj*' egyetem államjogi tanszékének tanársegédje együtt jár a jövedelem növekedése is. Míg 1966-ban egy szövetkezeti dolgozó évente 11 722 koronát keresett, ez az összeg 1970-ben már 24 932 koronára nőtt. A felszabadulás után az egész járás területén az ipar csak 500 embert foglalkoztatott. Jelenleg az ipari ágazatokban 4120 munkás dolgozik. Ebből 1840 nő. A népgazdaság szempontjából legjelentősebbek a belterjes mezőgazdasági termelés gazdag nyersanyagára támaszkodó élelmiszeripari üzemek, mint például a calovói (Nagymegyer) tejüzem, valamint a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Juhocukor gyár. A DOLGOZÓK EGÉSZSÉGVÉDELME A felszabadulás előtt 9000 emberre jutott egy orvos. A nagytőke csak a lelkeket akarta gyógyítani, mert 300 emberre jutott egy pap. Még húsz évvel ezelőtt egyetlen kórház, egyetlen olyan intézmény sem volt, amely komplex orvosi egészségügyi ellátást nyújtott volna, A járás székhelyén 304 férőhelyes modern kórház épült, melynek Samorinban (Somorjo) 40 férőhelyes osztálya van, Samorinban (Somorja) és Calovon (Nagymegyer) poliklinika védi a dolgozók egészségét. Ezenkívül a járási közegészségügyi intézetnek 27 területi egészségügyi körzete és 4 orvosi központja szolgálja a dolgozókat. Az elaggott, egyedülálló emberek számára kilenc szociális otthont nyitottak 654 férőhellyel. A MÁSIK Nina Leflerovát a választók szintén jól ismerik. Különösen Samorinban (Somorja), ahol 1957 óta a gimnázium igazgatója. Murónból (Murány) jött a Csallóközbe, ahol valódi otthonra talált. Férje a Zlaté Klasy (Aranykalász) 9 éves alapiskola igazgatója. Lefler elvtársnő 1954-ben a nemzeti bizottság elnöke volt s most ismét a Nemzeti Front jelöltjeként lép fel. Amint széttekint a fiatal választók között, ismerős arcok néznek rá. Ezt is, ezt is tanítottam, íme hogy felnőttek. Miről is beszéljen nekik. Talán az iskolák fejlődéséről, hiszen még ez olyan közel áll hozzájuk. MINDENKI MŰVELŐDHET — A járásunkban a kilencéves alapiskolákba 16 600 tanuló jár, közülük 12 600 új iskolaépületben tanul. Több mint nyolcszáz pedagógus tanítja őket. Gondolják csak meg, mit jelent ez éppen itt nálunk, amikor a harmincas években a lakosság 11 százaléka írástudatlan volt. Azon kevesek közül, akik elvégezték a nyolc osztályt, csak 2,3 százalék tanulhatott tovább. S kik voltak ezek? Túlnyomórészt a jómódú emberek gyermekei. Nem úgy mint most. Az 1969— 70-es tanévben a gyermekek 32,2 százaléka folytatta középiskolában a tanulmányait. A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban egyetlen gimnáziuma volt a járásnak. Jelenleg hat általános műveltséget nyújtó iskolája van, ebhói három magyar tannyelvű. Ezenkívül von még a járásban magyar tannyelvű középfokú technikum és 1970-óta egészségügyi középiskola is. — Pereg a szó, feszülten figyelnek a hallgatók. Bizony sok érdekes dolgot lehet itt megtudni. Például, hogy az állam évente 1 millió százezer koronát fordít a tanítási segédeszközök korszerűsítésére. Továbbá 1 mlílió 200 ezer korona értékben kapnak az iskolások ingyen iskolaszereket és tankönyveket. Az iskolán kívüli nevelésben sem marad el a járás, hiszen minden második faluban modern, jól felszerelt, új kultúrház áll rendelkezésükre. A JÖVŐRE GONDOLUNK Hogyne érdekelné mindez a fiatal választókat, hiszen sokan közülük már jövőre dolgozók lesznek. És nincs kizárva, hogy az elkövetkező választáskor már mint anyák mérik fel a fejlődést. Ezért nem közömbös számukra, hogy most kikre szavaznak. Képviselőjelöltjeik biztosan megértik a fiatalok problémáit. Nemcsak hogy megértik, hanem úgy mint a múltban, segíteni is fogják azok megoldását. Ezért rájuk fognak szavazni. Elvégre a jövőjükről van szó. LÉVAV ERZSÉBET A METRÓ igazgalóhelyellese Tatjána Fjodorova régi iratai között van egy fénykép. Ragyogó napsütés, a tenger szikrázón kék, a hajó repül a vizen, rajta három fiatal lány. Boldogan nevetnek, a szél kócolja fürtjeiket. Az 1930-as években aligha volt olyan ember a Szovjetunióban, aki ne ismerte volna fel bennük a hires komszomolistákat: a távol-keleti Válja Hetagurovát, Pása Angelina traktoroslányt és Tánya Fjodorovát, a moszkvai metróépítőt. Miről voltak híresek? Mai mércével mérve tetteik esetleg nem is látszanak jelentősnek. Az egyik a Távol-Keletre ment dolgozni. A másik traktorra ült. A harmadik a földalattit építette. De ők is .ludasak" abban, hogy ma már, a 70-es években, ez egyszerű, megszokott dolog. Koruknak, fiatal országuknak igazi gyermekei voltak. A szovjet haza teremtette őket, és ők teremtették a hazát. Ha létezik az .örök fiatalság" titka, Tatjána Fjodorova biztosan ismeri. A kék szemű, szőkefürtű lány Moszkvába, a hatalmas Kaucsukgyárba került. Ez volt az első munkáskollektíva az életében. Szenvedélyesen tört előre. Mindenre akart időt szakítani: tanulásra, úszásra, síelésre, röplabdázásra. Következő lépés a vitorlázó repülő, majd az ejtőernyőiskola volt. Ekkor váratlan fordulat történt az életében. Elkezdődött a metró építése. Szokatlan szó volt ez akkor: metró. Ma már az volna a furcsa, ha nem volna. Elképzelhető Moszkva metró nélkül? A gyors kék kocsik az emberek millióit szállítják munkába és haza, színházba és vásárolni. A 30-as években mindez nem létezett. Tatjána Fjodorova mosolyogva mondja: — Rossz lehetett akkor a szerelmeseknek. Már csak miattuk is érdemes volt megépíteni a metrót. Fjodorova természetesen ott volt az első kétezer ember között, akik azt mondták: „Lesz metró Moszkvában, mégpedig a legjobb lesz a világon!" Huszonegy éves volt Tatjána, amikor a metróépítők sokezres kollektívája képviselőnek jelölte a Legfelső Tanácsba. Tizennégy esztendeig volt képviselő. A háború nehéz éveiben is az maradt. Emellett irányította a Moszkva környéki erődítési munkálatokat, gondoskodott az árván maradt gyermekekről, és közben tanult a Közlekedési Akadémián. A XVIII. pártkongresszuson 6 volt az egyik legfiatalabb küldött. 1945-ben Párizsban, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség I. kongresszusán a szovjet nők hőstetteiről és munkasikereiről, szépségükről és erejükről beszélt. Tatjána Fjodorova a Metróépítő Vállalat igazgatóhelyettese, a Szovjet-Nőbizottság tagja. Megkapta a Lenin-rendet, a Honvédő Háború érdemérmet, kétszer tüntették ki a Munka Vörös Zászló rendjével, majd a Vörös Csillag renddel és a Megbecsülés jele érdeméremmel. A változó napok mindig hoznak neki valami újat. csak egy van, ami állandó, ami meghatározza életvitelét. Ez pedig magasfokú felelősségérzete minden iránt, ami hazájában vagy a világon történik. Az „enyém" és a „mienk" fogalma az 6 életében egységes egészet alkot, magáénak érzi a közösség minden nrnmpf npbp7«popt E. Vizirenko
