Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-24 / 39. szám

MUNKÁVAL — Szeretnénk, ha a nők képviselete az állam­hatalmi szervekben nemcsak szám szerint érvé­nyesülne, hanem valóban teret is adnának a nők javaslatainak, tevékenységének. Járásunkban is probléma a bölcsődék, óvodák hálózatának bőví­tése. És minél előbb nőgyógyászati klinikát is kel­lene épiteni a járási kórház mellett. — Ami a nők foglalkoztatását illeti, ezt lénye­gében nálunk megoldották. A bratislavai Tesla üzem itt építette fel fióküzemét, ahol sok fiatal nő talált munkahelyet, megfelelő higiéniai környezet­ben. A répakampány idején pedig a Juho cukor­gyárban van szükség az asszonyok dolgos kezére. Járásunkban is sok fiatal járul majd a válasz­tási urnákhoz. Számukra beszélgetéseket szerve­zünk, amely októberben Samorinban (Somorján) csúcsosodik ki egy nagy központi találkozón. A Nemzeti Front járási bizottságának dolgozói az elhangzottakat teljes mértékben támogatják, s így vélekednek: — Ami a női egyenjogúságot illeti, járásunk­ban is van még ezen a téren tennivaló. Reméljük, hogy közös munkával sikerül majd az elkövetkező időszakban a felvetett problémákat megoldani. K. Zs. tért haza. A mindennapi munka mellett a család minden gondját vállalni kellett Róza néninek. Nagy teher ez egy asszonynak. De ahogy nőttek a gyerekek, egyre több idejét áldozhatta a közösségnek, a íalujának. Olyan tisztségeket vállalt, amiért nem járt anyagi honorárium, a tömegek bizalma volt csak érte a fizetség. Róza néni volt az első asszony a faluban, aki az ötvenes évek elején, a szövetkezet megalakításakor, merészen és bizakodóan né­zett a jövőbe. Tizenöt asszonytársával lépett be a szövetkezetbe, és mint a növénytermesz­tési csoport vezetője kezdte meg munkáját. 1955-től a helyi nemzeti bizottság alkalma­zottja lett, előbb elnöke, majd hat éven át a titkár tisztségét töltötte be. Nőszövetségi körökben is jól ismerik Ora­­vecz elvársnőt. Megalakulása óta tagja volt a 2ivenának, a nőbizottságnak évekig járási elnöknője. Hosszú éveken keresztül a járási plénum és több éven át a központi bizottsá­gának tagja volt. Ezenkívül egész sor más tisztséget is betölt mindmáig. Elnöke a Jed­­nota ellenőrző bizottságának. Lelkesedéssel beszél erről a munkaköréről is. — Gyakran benézek az üzleteinkbe, szere­tem, ha minden rendben van. A mi falunk­ban nincs is rendetlen, piszkos elárusítóhely, vagy egyéni céloknak megfelelő nyitvatartási idő. Most legutóbb az üzletek környékét is rendbetettük, betonutat építtettünk. A kocsma udvarában pedig a táncolni szerető fiatalok­nak lebetonoztunk egy darabot. Oravecz Róza néni 1952-től képviselő. Az idén ismét újrajelölte a Nőszövetség járási bizottsága. Nyugdíjas kora ellenére is számí­tanak segítségére, munkájára, derűlátó, tevé­keny, sosem csüggedő — mindenkit lelkesítő lényére. Róza néni azt tartja, nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani. Ezért nem félt még most sem ilyen gondot vállalni, amikor sokan helyében már a nyugalmat, a pihenést választanák, örül neki, hogy így bíznak benne, hogy szükség van rá. — Sok mindent elintéztem én már a falu­nak. Emlékszem, nemzeti bizottságunknak ki­harcoltam egy új teherautót abban az időben, amikor mások már régit sem kaptak... De magánügyekben is lehet segíteni. Az el­múlt télen egy idős, beteges asszonyt látogat­tam meg, és megdöbbenve láttam, hogy tél közepén, hideg szobában üldögél. Naponta üzent a szénért, de nem hozták. Két nap múlva már pattogott a tűz a kályhájában ... A legnehezebb a családok magánéletébe be­avatkozni. De ha a gyerekek érdekében tesz­­szük, kötelességünk a segítség. Akkor is segí­tenék amiben tudok, ha nem lennék képvise­lő Ilyennek ismerjük és szeretjük Oravecz elv­társnőt, a következetes kommunistát, szó­kimondó asszonyt, falubelijei köztiszteletét élvező Róza nénit. D. A. Szeretek másokon segíteni Az idei választásokon nagy súlyt helyez­nek arra, hogy az ifjúságot fiatalok kép­viseljék. Dunajská Stredán a SZISZ járási titkársága hét képviselőjelöltet javasolt, ezek közül az egyik Olláry Irma huszonkét éves, hrobonovói (Alistál) kislány. Munka­helyén, a Járási Katonai Parancsnokságon (Okresná vojenská správa) találtuk. — Érettségi után mint adminisztratív erő itt helyezkedtem el. Szeretem munkakörö­met, ezt a katonás munkafegyelmet. Főnö­köm, Tűmasovic alezredes elvtárs, akire tisztelettel tekintek, bármilyen problémá­ban szívesen segít, sokat tanulhatok tőle. Amikor megtudtam, hogy képviselőnek jelöltek, kicsit meglepődtem, de őszintén megörültem, hogy bizalommal vannak irán­tam. Nagyon szeretem az embereket, és szeretek másokon segíteni. Otthon mind­járt be is jelentettem szüleimnek, akik nem ellenzik, hiszen mindig mondják: ha ez a lány egyszer valamit a fejébe vesz, addig jár utána, míg el nem intézi. Úgy érzem, ha az emberek megkérnek valamire, azért teszik, mert megbíznak bennem, és nem szeretném, ha csalódnának. Falunkban a SZISZ helyi szervezetének titkárnője vagyok, ahol jelenleg szervezési munkát végzünk. Van klubunk, csak az a baj, hogy éppen szombaton, vasárnap, amikor mindannyian otthon vagyunk, fél nyolcig lehetünk együtt, mert akkor kezdő­dik a filmvetítés, ami zavarja a rendezvé­nyeinket. Zenekarunk közkedvelt, még a környező falvakban is jó hírneve van; a já­rási táncdalfesztivál elődöntőjét is nálunk rendeztük. Fiataljaink szeretik a kultúrát. Elhatároztuk, hogy télen betanulunk egy vígjátékot, népdalversenyt, író-olvasó talál­kozót szervezünk. Szeretnénk, ha munkánk­ban, terveink megvalósításában segítené­nek a helyi pedagógusok. A SZISZ járási vezetősége társasutazást szervez a Szovjet­unióba, melyre többen utazunk. A körzetem falvaiban is segíteni szeretnék a fiatalok­nak, úgy mint saját falumban. A CSEMA­­DOK helyi és járási vezetőségének tagja vagyok, így még közelebbről ismerem a kulturális munka népnevelő értékét. Nagyon helyesnek tartom, hogy fiatalo­kat is választanak a népképviseleti szer­vekbe. Mert az ifjúság problémáit mi éljük, az idősebbek mellett tapasztalatokat szer­zünk. A SZISZ járási szervezete behatóan foglalkozik a képviselőjelöltek feladataival. A közelmúltban a járásbíróságról egy jo­gásznő ismertette a választás feladatait. Munkahelyemen gyakran elbeszélgetünk főnökömmel erről, aki szintén képviselő. Falunkban lakik Écsy Tiborné, járási kép­viselő, aki a CSKP XIV. kongresszusán is részt vett, tőle is sok tanácsot kaphatok a képviselő feladatórói. Ezenkívül olvasom a napi sajtót, amiből szintén ismerkedem a mindennapi élet problémáival. Bennem megvan az akarat, minden téren szeretnék segíteni az idősebbeknek éppen úgy, mint a fiataloknak. így szeretném kép­viselői feladatomat végezni, ha megválasz­tanak — fejezi be a beszélgetést az ambiciózus ifjú képviselőjelölt. Kőszegi Zsuzsa Л mi falunkban H marad — Legjobb lesz, ha az iskolába mennek és ott ke­resik a tanító nénit. De azért nézzék meg a házát is, egyedül építette. Olyan az, hogy biztosan a mi falunk­ban marad élete végéig ... I — így irányítottak ben­nünket útba Topol'níkyn (Nyárasd), amikor Esztergályos Gabriella tanítónőt, ez esetben képviselőjelöltet keres­tük. Mindenki tudja, hogy milyen büszke vagyok rá Pedagógus kollégáim és a HNB munkatársainak ön­zetlen segítségével épült föl a lakásom. Hálás vagyok a segítségért, nem tudom, hogy fogom viszonozni nekik. Nagyszerű dolog az ilyen összefogás, mindenképpen követésre méltó példa. Azt gondolom, azért cserébe már előlegezett is valamit Esztergályos Gabriella munkatársainak, falujának. Efelől próbálom faggatni — Tizenhárom éve tanítom a legkisebbeket a betű­vetésre, számolásra, de a helyes viselkedésre, kéz­mosásra is. Ismerem a falut és szeretem. Természetesnek vesz mindent, amit csinál. A HNB polgári ügyeket intéző bizottságának elnöke, bőven akad tennivalója. Nemcsak a szokásos polgári eskü­vők, névadó ünnepségek szervezésében vesz részt, aktív szervező tagja a nyárasdi asszonyok ismert „rózsa­akciójának" is. A nyugdíjasokról sem feledkeznek meg. Évente egyszer ugyancsak meghitt ünnepséget rendez­nek számukra is. A tanító néni a nőszövetség helyi szervezetének munkájából is kiveszi mindig a részét. Érthető hát, hogy a nőszövetség járási bizottságán már régebben felfigyeltek munkájára, és számítanak segít­ségére. Ezért is került a neve a képviselőjelöltek listájára. — A jelölés most már valóság. Milyen érzés az emberek előlegezett bizalma? — Talán meglepő a válasz: nem éppen jó. Nem tettem semmi különöset eddig. Most a bizalom sokkal többre kötelez, ezért izgat a kérdés: alkalmas leszek-e, megbirkózom-e a feladatokkal? Mindenesetre igyek­szem majd kapcsolatot teremteni olyan képviselőkkel, akiknek már van tapasztalatuk, hogy a jót, a haszno­sat „ellessem" tőlük. Az ember azt hinné, egy lánynak sok a szabad ideje. Pedig nem egészen így van. Esztergályos Gab­riella tanító néni órák után szülői látogatást tesz, ebé­det főz idős szüleinek. Az új lakásban is van még tennivalója. Kívülről be kell vakolni, belülről meg csi­nosítani kell. Régi tányérokat, kanosokat, edényeket gyűjt. Hobby? Talán az, talán csak sajnálja a szép régiségeket, hogy a padlásokon tönkre mennek. Mint a CSEMADOK járási elnökségének tagja, a kulturális munkából is kiveszi a részét. Várja, hogy elkészüljön a faluban a szép, új művelődési ház, majd újra fellendítik a színjátszást, az irodalmi kör munkáját. A tehetséges versmondókkal is foglalkozik. Esztergályos Gabriellát először jelölik HNB-képviselő­­nek. Ezután sem kell mást tenni, csak hasonló lelke­sedéssel, lelkiismerettel végeznie a munkáját. Ezért előlegezi választókörzete a bizalmat, amelyre — tervbe vett tennivalói szerint igyekszik rászolgálni. M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom