Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-16 / 29. szám

Vidéki

|%Noз

KIÉRTÉKELŐ GYŰLÉS SO MÓRJÁN

A közelmúltban tartotta meg a fednota Fogyasztási Szövetkezet a dunaszerdahelyi járás (Dun. Streda) kiértékelő gyűlését Somorján (Samorln). A kiértékelés folyamán kiderült, hogy a járás területén 1970-ben 103,5 százalékra teljesítették a kitűzött tervet A vendéglők 9,7 százalékkal, az üzletek pedig 19,2 százalékkal nagyobb bevételt értek el, mint 1969-ben. A tiszta hasion 17 327 161 Kis volt.

Ezután ismertették az 1971-es év fő gazdasági feladatait, melyek közé az áruellátás és az árukészlet megjavítása, a gyümölcs- és zöldségellátás növelése, az üzlethálózat kibővítése, újabb szolgáltatások bevezetése tartozik.

A kiértékelő gyűlésen tüntették ki a járás élen járó kereskedelmi dolgozóit.

A képen: Házi Árpád, a fednota Fogyasztási Szövetkezet dunaszerdahelyi járási szervezetének elnöke átadja az emlékérmeket.

Kép és szöveg: Kanovits György

EMLÉKTÁBLA PETŐFINEK

A CSEMADOK várgedei (Hodejov) helyi szervezetének kezdeményezésére emléktáblát lepleztek le annak az épületnek a falán, amelyben 1847-ben Petőfi Sándor tartózkodott. Az ünnepélyes leleplezés után a KAI tanítónője, Tóth Arpádné méltatta a költő munkásságát. A CSEMADOK helyi szervezetének tagjai pedig Petőfi örök értékű verseiből mondtak el néhányat.

M. E.

DAL- ÉS TÁNCÜNNEPÉLY

A CSEMADOK losonci ( Lucenec) járási bizottsága és a sóreg i (Surice) helyi szervezet együttes kezdeményezésére Sőregen is sor került a körzeti dal- és táncünnepély megrendezésére.

A közönség szórakoztatásához jelentős mértékben hozzájárultak a Budapestről érkezett vendégművészek is: Horváth István, Miklósi József, Szántai Ildikó és Lórányi Román; de nagy sikert arattak a hazai énekesek és tánccsoportok is. Mícsurda Erzsébet, Várgede (Hodejov)

ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ

A közelmúltban Sárosfára (Blatná na Ostrove) látogatott Ardamica Ferenc író Losoncról (Lulenec), hogy eleget tegyen a nőszövetség helyi szervezete és a SZISZ meghívásának. A beszélgetés folyamán az író felelevenítette élete egyegy érdekes epizódját, és beszélt a jövőre vonatkozó terveiről. A kedélyes beszélgetést megjelent könyvének, a Rokon cselédnek a dedikálása követte. Hetvenöt könyvet kellett ellátnia kézjegyével, mert ennyi fogyott el kötetéből már jóval a személyes találkozó előtt. A falu lakói szeretnék, ha nem ez lenne az utolsó találkozásuk az íróval. De ugyanakkor szeretettel fogadnák a csehszlovákiai magyar irodalom többi személyiségét is.

A sárosfaiak nevében: Andrejkovics Teréz

TIZENÖT ÉV

Brestovanská elvtársnő a csákányi (Cakany) gyermekotthon igazgatónője tizenöt éve áll az intézet élén. 1984 óta a „Példás tanító“ kitüntetés viselője. Élete szinte egybefonódott a gyermekotthonnal. Ez alatt a tizenöt év alatt sokat változott az épület is. Hiszen felépült az új mosókonyha, tornaterem, öltözők, új óvoda, s a

kertben játszóteret létesítettek. Jelenleg a régi épület átalakítása van folyamatban. Oj villanyvezetéket és központi fűtést szerelnek. Terveik között szerepel egy fedett fürdőmedence építése és egy kisebb terület fásítása.

A gyermekotthon 1958. március 1-én nyílt meg, ötven gyerekkel, 13 óvónővel. Az otthonba 3—8 év közötti gyerekek kerültek, akiknek többsége cigány származású volt. Ma sajnos már az elvált szülők gyermekeiből kerül ki a kis lakók fele. Az intézetben egész Szlovákia területéről vannak gyerekek. Jelenleg a 84 férőhelyes otthonban 72 gyerekről tizenhét pedagógus, egy orvos, és tizenhárom alkalmazott gondoskodik. Svinger István

KISGÉRESI

Olyan szorgalmas emberek lakjók a falut, hogy mindenki példát vehet róluk. A becsületességük az egész Bodrogközben híres. Mázsaszámra állhatna a házakban az arany, vagy a gyémánt, nem kellene akkor sem lakatra zárni az ajtót... Sok hasonlót mondtak még a falu lakóiról Helmecen és a környező községekben. Útközben még egy krónikához Is hozzájutottunk, (gy a falu múltját Is megismertük egy kicsit, amikorra megérkeztünk.

Kisgéres (Maly Hores) neves bortermő község Klrálynelmec (Kral'. Chlmec) közelében. Az eddigi legrégibb oklevél, amely a település nevét említi, 1214-ből való. Emberemlékezet óta bort termelnek Itt az emberek. A régi vármegyei (Zemplén vármegyéhez tartozott a község) címerekben mindig ott volt valamilyen formában a szőlőfürt. A szőlő nyitása, kapálása, kötözése, kacsolása a gazdák legfontosabb munkál voltak. Az őszi szüretre rendszerint roskadó lugasokban gyönyörködhetnek a szüretelők. Híresek is a klsgéresi szüreti napok. Az egész környékről Ide sereglenek az érdeklődők. A borgazdák a falun keresztül vonulnak fel szüreti felszereléseikkel, és a borospincék előtt nagy mulatságot csapnak.

Bár az egész Bodrogköz nagyon jó szőlőtermő vidék, egy valami mégis magára vonja a Kisgéres felé utazók figyelmét. A főút mentén egyedülálló pincesor található a falu szélén. A tufa kőzetbe vájt borospincék nagyon régiek, és gondos emberi kezek építették ki. Jelenleg mintegy háromszáz Ilyen pince található a Szárhegy lejtőjén.

A borosgazdák ma Is ezekben a pincékben érlelik zamatos boraikat. Munka után, ilyenkor nyáron a mezőről hazatérve letelepednek a bejárat előtt, az illatos pázsitra terítik asztalukat. Az ebéd, vagy éppen vacsora: szalonna, hagyma, bor. Ha több Idejük van, sütik a szalonnát nyársra tűzdelve. Régi szokás ez már, de olyan, amit az unokák Is szívesen folytatnak.

FALUNÉZÉSEN

A helyi nemzeti bizottságon Dács László elnököt kerestük. A szívélyes fogadtatás után azonnal falunéző sétára hívott bennünket.

— Látni kell a ml falunkat, beszélni kell embereinkkel, — mondja nem kis büszkeséggel, s már az épületben elkezdi a magyarázatot.

— Ez az épület lényegében a művelődési házunk, mindössze négyéves. A szó szoros értelmében a falu lakóinak második otthona. Mindössze másfél év alatt építettük föl, önsegéllyel. 15 000 brigádórát dolgoztak le a lakosok az építésénél. A kultúrterem 500 férőhelyes. Általában ki Is használjuk. Rendszeres vendégünk a Thálla színház együttese, de a körúton levő magyarországi és más kulturális csoportok Is. Ebben az épületben vannak a HNB és a szövetkezet Irodái Is, és az ifjúsági klub Is Itt kapott helyet.

A művelődési otthon mögött hosszú utcasor, új házakkal, kiépített úttal,

— Ezek a legújabbak, jóformán még a vakolat se száradt meg rajtuk. A felszabadulás óta eddig 133 új lakást építettünk, és 148-at átépítettünk. Ez egy 1449 lakost számláló faluban szép eredmény. A tavalyi év végéig 1750 folyóméter aszfalt és 400 folyóméter betonjárda építését fejeztük be. Nemcsak az utakkal törődünk ennyire, hanem a közvilágítással is.

Az egész faluban neonvilágítás van. Persze sok tennivaló akad még. A közeljövőben parkosítani szeretnénk. Egy kisebb parkot terveztünk a művelődési otthon köré, egyet meg a szövetkezet telepén. A pincesor mögött van ez Ideig az egyetlen, ún. ifjúsági parkunk, ezt Is karban kell tartani.

Az ifjúsági parkkal kapcsolatban a fiatalokra terelődik a szó. Kispapp Erzsébet, a falu SZISZ szervezetének elnöke szívesebben beszél a jövőről, pedig a múltról is érdemes említést tenni. A faluban ugyanis elsők között alakult meg a SZISZ, és hallatták is a hangjukat. Jelenleg 46 tagot számlál a szervezet.

— Nem kevés ez a szám ilyen nagy faluban?

— Nem lehet ezt állítani, tudniillik csak az itthon dolgozó fiatalok jelentkeztek a mi szervezetünkbe, a középiskolások az Iskolájuk SZISZ szervezetében működnek, nálunk csak vendégek.

— Hagyomány a színjátszás?

— Sajnos a fiataloknak egyre kevesebb a szabad idejük. Főleg az utazás, a tanulás és a szülők segítése miatt. Jó kapcsolatban vagyunk a szövetkezet vezetőségével. Az Idén Is önkéntes brigádot szerveztünk a takarmánybegyüjtéshez, amiért cserébe egy újabb kiránduláshoz biztosítanak számunkra külön autóbuszt.

A környező falvakban is sok fiatal várja már a kisgéresl gyertyái és pöttyös bálokat. Mi a lényege ennek a szép szokásnak?

— A gyertyái bálon az az érdekes, hogy villany helyett csak egy-egy gyertya ég, ez hangulatosabbá teszi a mulatságot. A pettyes bál is nagyon kedves, a lányok pettyes ruhában, a fiúk pedig pettyes nyakkendőben jelennek meg.

EGYSZERŰ ESKÜVŐ VOLT.

Á A

i A

Sok szó esett már a hagyományokról. Nem ok nélkül. Köztudott a környéken, hogy a kisgéresi emberek mindmáig sok szép régi hagyományt őriznek. Napközben szinte senkit sem lehet otthon találni, a mezőgazdasági munkák miatt. Azért megpróbálunk felderítő útra Indulni a hagyományok nyomában.

Az óvoda konyhájából finom paprikás krumpli Illata száll, ahogy belépünk. Kistáthné, a gyerekek kedves Róza nénije már évek óta készíti a legkisebbeknek a finom ebédeket. Jó szakácsnő. Tud ő még igazi kövön sült túrós- és káposztás bélest Is sütni, ami csak a kisgéresi asszonyok specialitása... A felnőttek is jól ismerik Róza néni háza táját. A faluban nincs orvos, és mint egészségügyi nővér, ő részesíti a rászorulókat elsősegélyben.

Mi azonban másért jöttünk Róza nénihez. Arra kértük, mesélje el, hogyan adta férjhez a lányát néhány héttel ezelőtt. Mert Kistóth Giziké ottjártunkkor a legifjabb menyecske volt a faluban.

— Egyszerű esküvő volt az. Úgy ment férjhez, mint a többi lány a faluban, — peregtek Róza néni szaval. A művelődési házban tartottuk a lakodalmat, mert mindenki ott tartja, amióta fölépült. Volt vagy négyszáz vendég. Ez már Itt így szokás.

No és a hozomány? A sok szép kelengye, amiről híresek a kisgéresi menyecskék.

— Azt látni kelti

Meg is néztük. Magas polcokra rakott ágyhuzatok,