Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-15 / 11. szám
szerre csak mégis segíteni kezd, megváltozik az előbb még kellemetlen és levert hangulat, a légkör, maga az élet. Betkának valamilyen hatodik érzéke van, ahogy a maga módján betegének a gyógyírt tálalja. Hétfő. Orvosom érdekes ember, érdekes egyéniség. Betegszobánkba úgy érkezik, akár a pedagógus, aki az osztály küszöbét átlépve, a katedrához érve, szemével csendre és figyelemre inti növendékeit. Aztán odaül az asztalhoz, előveszi, föllapozza az osztálykönyvet, s egyenként megkezdi a feleltetést. összpontosít. A pontos feleletek híve. Ha a kérdezett válasza bizonytalan, akkor újból elölről kezdi a kérdéseket. Kellő tájékozódást akar kapni: faggatja diákjait. A mindennapi tapasztalatokat összegezi, mérlegeli, dedukálja, s így állapítja meg, rendeli el a gyógykezelés további folyamatát. Pontosan tudja, kire pazarolhatja mosolyát, kivel kell szigorúan bánni — páciense válogatja — van akinek a gyengédség jelent bátorítást, van akinek a fordítottja: elesettebb lenne, könnyebben feladná a harcot, ha nem kapna biztatást. Egy este, a véletlen úgy hozta, hogy nem hivatalosan is megszólíthattam, szóval nem mint páciens az orvosát. Hellyel kínált, ő is lehuppant az egyik fotelba. Nagyon fáradt lehetett, nem is csoda, egész nap robotolt, s ekkor már este 9 felé járt az idő, és még jött az éjjeli szolgálata. — Mit csinál az orvos szabad idejében? — Elsősorban tanul, mert ha valaha azt mondták, hogy a jó pap holtig tanul, akkor ez — bar általános érvényű a ma emberére — különösen vonatkozik az orvosra. Egy orvosnak, aki hivatásának tartja foglalkozását, unos-untalan tanulnia kell. Én nagyon szeretem a pályámat, egész ifjan készültem rá. Hivatásomnak tartom, de ... de a lányomnak nyugodtabb életet kívánnék, mint napjaink orvosnőjéé. Befejező gondolatsor: A férfiak azt hiszik, hogy egyenjogúsították a nőket. Igen, jogot kaptunk arra, hogy többet dolgozzunk, mint mikor még csak a főzőkanálhoz való jogunkat ismerték el apáink, nagyapáink. A férfiak nagy része a múlt társadalmi életének sok-sok kinövését, ordító helytelenségét még mindig hol tudatosan, hol ösztönösen helyesli. Olykor nyíltan, máskor titokban. Sőt! Védelmezi! Vajon csak személyes tapasztalatok tudják őket teljesen meggyőzni? Z. NAGY IRÉN in* 7! Kinek van ,gaza Nehéz eldönteni, melyik levélírónak van igaza. Mindenki saját szemszögéből ítéli meg a dolgokat. Az én véleményem megoszlik a tanulni vágyó Székely Anna és a fizikai munkát végző Nagy Irén között. Tudom, a tanult ember látóköre sokkal szélesebb, máshogy ítélkezik, elismerik, megbecsülik tudását. Az anyagi lemaradása csak pillanatnyi probléma, az megoldódik idővel... Nagy Irénnek igaza van abban, hogy mindenki nem lehet tanult ember. Szükség van munkásokra is. De az ifjúság összetartozása, az ifjúsági szervezet elengedhetetlen dolog, mert a fiatalok ezen keresztül illeszkednek bele a társadalomba, a társadalmi munkába. Polák István, Kvetná Vitatkozni szeretek, de levelet írni nem. A vitaindító levelek azonban annyira felkeltették érdeklődésemet, hogy úgy érzem, meg kell írnom véleményemet. A levelek közül leginkább Nagy Irén munkáslánnyal értek egyet. Hogy miben? Ha valaki szülői támogatás nélkül akarja elvégezni a főiskolát, sokat kell szűkölködnie. Ám igaz az is, hogy a munkahelyen is akad rengeteg gond, probléma, és gyakran a nőknek még ennél is több, az ismeretes okok miatt... Jól érezte Nagy Irén, hogy hiányzik valami az életéből. Üres az élete. Napjai a munkáján kívül lényegében eseménytelenül telnek el. Abban ugyan igaza van, hogy munkásnőkre is szükség van. De ez még nem jelenti azt, hogy unatkoznia kell, tétlenül ülni, várni mások támogatását. Emiatt csakis a helytelen gondolkodású fiatalokban kereshető a hiba! Sípos Zsuzsa, Nagycétény Kedves M. Katalin! önnek szeretnék tanácsot adni, nagy bajában egy kicsit segíteni. Talán azért, mert én is hasonló korú fiatal vagyok (igaz viszont, hogy fiú), de még inkább azért, mert úgy érzem, hogy a három levélíró lány közül ön a leghatározatlanabb. Nagy döntés előtt áll, az nem vitás. Próbáljon meg mégis évekkel előre gondolkozni. Most még fiatal, tanuljon, azért is, mert már jóformán van mindene, bútora, sok ruhája, talán annyi megtakarított pénze is, hogy az alatt a pár év alatt, amit az iskolában töltene nem is szorulna szülei anyagi támogatására. Megéri tanulni, később lesz hálás majd azoknak, akik erre biztatták, akik ebben segítették. Nincs messze az az idő, amikor a mezőgazdaságban is csak tanult emberek dolgozhatnak, s akkor ön azzal a sok, ma még fiatal emberrel együtt, akik az általános iskola és talán a sok biztatás ellenére sem tanultak, megsínyli majd a megfelelő képzettség hiányát, örülni kellene annak, hogy a mérnök észrevette önben azt, hogy a tudását ön könnyen fejleszthetné. Ezt értékelni kell, s a saját maga érdekében felhasználni. Fogadja el a tálcán felkínált alkalmat. Dávid Nándor, Bífta Csupán 14 éves diáklány vagyok, a kilencedik osztály tanulója. Még nem nagyon tudok vitatkozni hasonló kérdésekről. De úgy érzem, Székely Annának van igaza. Mert legfontosabb az, ha az ember olyan munkát végez, amihez kedve van. A megbecsülés, a munkatársak jó viszonya egymáshoz pedig szinte nélkülözhetetlen az eredményes munkában. Füle Erzsébet, Somorja (Samorin) Foto: 2. Minócová Kedves vitázó fiatalok! Nehéz kérdések ezek, amelyekre választ vártok. A kilencéves iskola elvégzése után én sem tanultam tovább, pedig nem voltam rossz tanuló. A helyi szövetkezetbe kerültem, mert dolgozni szerettem volna. Nem is bántam meg eddig elhatározásomat. Nem gyötörnek kisebbségi érzések azokkal szemben, akik tovább tanultak. Bár ezeket az ismerőseimet csak tisztelni tudom. Ha valaki dolgozik, és munkájáért megkapja a jutalmat, a szép fizetést, ezt nem tartom harácsolásnak. Megérdemli. Néhány szót a klubról is: Szükség van rájuk, amennyiben helyesen szórakoznak ott a fiatalok. Pl. ha teadélutánokat rendeznek, esztrádműsorokat, kirándulásokat a tagok számára, és ha segítenének otthon a faluban az idénymunkák gyorsabb elvégzésében. A szövetkezet ilyen segítségért különösen hálás is lenne, és gazdagon jutalmazná a klubtagokat. Véleményem szerint tehát egyik levélírónak sincs teljes igaza. De némi igazságot mindegyik levél tükröz. Illés Mária, Aranyos (Zlatná na Ostrove) Az én véleményem az, hogy a fiatalságnak a tanuláshoz, munkához és hivatáshoz való helyes vagy helytelen viszonya főleg a neveléstől függ. A családi neveléstől elsősorban, de nagy hatása van rá az iskola, a társadalom nevelő munkájának is. Mindehhez még hozzájárulnak a fiatalnak az életből szerzett jó és rossz tapasztalatai, élményei. Ezek szerint én a vitaindító levelekben felvetett problémák helyes vagy helytelen megítélését a családi nevelés eredményének tudom be. Sajnos vannak még olyan családok, ahol egyáltalán nem törődnek a gyermek szellemi fejlődésével. A pedagógusoknak bizony nehéz jó útra terelni az ilyen fiatalokat. Sok szülőnek csak az a fontos, hogy gyermekük jó szakma megszerzésével minél előbb sok pénzhez jusson. Leginkább falun találkozunk hasonló jelenségekkel, örvendetes azonban, hogy egyre kevesebben vannak és egyre népesedik az a csoport, akik gyermekeik vágyait és képességeit figyelembe véve, a lehető legnagyobb szellemi támogatást akarják nekik nyújtani. A családra és társadalmunkra vár, hogy fiatalságunknak tanácstalanságában segítsen. Közös erővel elérhetik, hogy ifjúságunk adottságainak és érdeklődésének megfelelő műveltséget kapjon, természetesen a társadalom érdekeinek megfelelően. Dévai Ferenc, mérnök
