Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-28 / 52. szám
Ahogy oz opálos reggelből nem tudhatom, hogy milyen lesz az egész nap, ugyanúgy nem tudhatom, hogy milyen lesz a következő esztendő. De azért mindannyian tervezgetünk reggelenként, és az új esztendő hajnalán. Számot vetünk sorsunkkal, tetteinkkel, a történtekkel és tervezgetünk. Valami nagyot, újat szeretnék tenni: megvalósítani a vágyakat, az álmokat. Az egyszerű emberek okosan, tárgyilagosan mérlegelik az elmúlt esztendő eseményeit, mert tudják, hogy az elért eredmények alapozzák meg a jövőt, csak arra építhetnek, amiért eddig megküzdöttek. Többektől megkérdeztük: — Mit tart a legszebb tettének, legnagyobb élményének az elmúlt esztendőben? A válaszok bizonyítják, hogy ha különféle munkahelyeken dolgozunk, ha különfélék vagyunk is, közös vonásunk a tárgyilagos mérlegelés. Hoffmann Imréné, a galántai Druiba kávéház pincérnője csak egy pillanatig gondolkodott, máris mosolyogva válaszolt: „Június 26-án férjhez roméves. Boldogok vagyunk, hogy így sikerült. Van mór kislányunk is, kisfiúnk is. Párban vannak.“ A kapott válaszok után még szerény fantáziával is el lehet képzelni, hogy ki mit vár a következő esztendőtől, ki, mire készül, de mégis megkérdeztük: — Mit várnak az új esztendőtől? A józan tervezés jellemző a válaszokra : Hoffman Imréné villámgyorsan felelt: „Egy kisbabát. Az elsőnél még nem számít, hogy fiú, vagy lány. Csak legyen." TERVEK - VAGYAKALMOK Szerkesztik az olvasók Rendszeres olvasója vagyok a Nő-nek. Ha pár perc időm akad, lapozgatom, nézegetem. Mindenről mond egy kicsit, hangulatos, színes, szórakoztató. Az ünnepi — szilveszteri számban szeretnék hires emberekről olvasni. Érdekelne, hogy kis emberek mit tartanak a legnagyobb élményüknek az 1970-es évben? Kiss Júlia, Nagyrftegyer mentem. Kell ennél nagyobb élmény? A legszebb volt az életemben. Nem sokkal később lakást kaptunk. Gyönyörű: tágas, háromszobás. Hamarosan be is rendezkedtünk." Prágai Zsuzsa és Halupka Mária, kürti lányok, a mezőgazdasági gépjavító üzem munkásnői egymás szavába vágva mesélték: „A nyáron elmentünk a gombaszögi dal- és táncünnepélyre ... Felejthetetlen volt a Juventus-együttes fellépése... De nagyszerű volt, hogy Brnóba is eljutottunk.. . öt hétig voltunk ott szakmai továbbképző iskolában. Es ez nagyon jó dolog a további munkánkban is." Kubis Ferdinánd kereskedelmi dolgozó kissé tétován nézett reánk, de aztán magabiztosan válaszolt: „Kineveztek főnökhelyettesnek. Ez a mi szakmánkban, — drogérista vagyok, — és az én koromban, hisz csak tizenkilenc múltam, gondolom: szép teljesítmény." Bakó Istvánná, szakácsnő, kérdésünkre szívesen, szinte lelkesedve felelt: „Nagy álmunk teljesült az elmúlt esztendőben. Február harmadikán kisfiúnk született, Pityuka. Első gyermekünk kisleány, Ivette, ű már há-Prágai Zsuzsa és Halupka Mária: „Két kedves barátnőnk van ... Dobrovodszky Júlia és Szilvási Erzsébet... Mielőtt Julika férjhez menne, szeretnénk négyesben elmenni egy szép kirándulásra ... Még sátort is vinnénk magunkkal ... Jó lenne valahol Dobsina környékén táborozni. A keresetünket hasznos és szép dolgokra fordítani." Kubis Ferdinártd valami nagyon komoly dologra készül, ezért nem árulta el tervét, inkább tréfával ütötte el kérdésünket: „Százezer koronát nyerni a Sportkán, autót venni, az lenne jó!" Bakó Istvánná válaszát már többször is átgondolhatta előzőleg, mert nagyon határozottan felelt: „Szövetkezeti lakást, mert most elég szűkös viszonyok között, a szüléinknél lakunk." Az emberek nem várják készületlenül az új esztendőt. Eleinte ötletszerűen gondolkodnak saját sorsuk, jövőjük fölött, de aztán mind makacsabbul, mind határozottabban ragaszkodnak elképzeléseikhez. Es szívesen dolgoznak megvalósításukért. Benyák Mária Vidéki BjQl Ща Ahol tud, segít Arty Anna Perbenyiknek talán legismertebb lakosa. 15 éve önkéntes egészségügyi nővér és 10 éve a faluban működő Vöröskereszt elnöke. Nagyon sokan veszik igénybe a segítségét. A rászorultakat első segélyben részesíti, aratás, cséplés idején kijár a mezőre és ha baleset fordul elő, segítséget nyújt. A vöröskeresztes bélyegek árának 50 százalékát kötszerekre és egyéb egészségügyi felszerelés beszerzésére fordítja. Emellett a munkája mellett nagyon sok szervezetben működik: a helyi nőszövetség vezetőségi tagja, a polgári védelmi csoport parancsnoka, a Jednota felügyelő bizottságának tagja. Arty Anna becsületesen végzi feladatait, tevékenységéről csak dicsérőleg lehet szólni, hisz nagyon kevesen vannak, akik ennyi munkát vállalnak falujuk érdekében. Kosztyu Katalin, Királyhelmec Kedves ünnepségek A Nőszövetség csatai szervezete eredményesen együttműködik a HNB polgári 6 Jóleső érzés volt látni a boldog ünnepeiteket, akik a sok gond és nehízség után nyugalomban tölthetik napjaikat szeretteik körében. Antal Anna, Csata Erzsi néni ügyekkel foglalkozó osztályával. A második félévben több sikeres akciót szerveztek közösen. November 22-én 17 újszülöttet iktattak be ünnepélyesen. Az óvodások és iskolások kedves műsorral gratuláltak a boldog mamáknak. Az EFSZ vezetősége pedig ajándékokkal kedveskedétt az édesanyáknak — szövetkezeti tagoknak. Rövidesen újra ünnepi díszt öltött a nagy terem. Ezüst, arany és gyémántlakodalmat tartottak közösen. Az ünnepeltek: öt ezüstlakodalmas, öt aranylakodalmas és egy gyémántlakodalmas pár volt. A gyémántlakodalmas Ovszák Mihály és felesége (a képen) örömmel vette át a sok kedves ajándékot. A rimaszombati kórház női osztályának egyik ajtaján olvasható ez a név: Durcsikné. О a páciensek kedves Erzsi nénije. Mindenki szereti, a betegek és munkatársai egyaránt. Staudinger főápolónő és az orvosok szerint példakép mindenki számára. Emberfeletti munkabírásával, sok jó cselekedetével érdemelte ki ezt az elismerést. Akkor volt nyugodt, ha betegeit minden este sorra megnézhette. Most, hatvannyolc éves korában távozik megszokott munkahelyéről, végre pihenni tér. Nagyon hosszú életet, boldog, békés pihenést és jó egészséget kívánunk neki! Jllésné ш__________________\Щ „Lakodalom van a ml utcánkban, férjhez ment a Horváthék leánya“... Nem is egy leánya, hanem egyszerre mind a kettő. Sőt a Horváthék fia is most nősült. Ha mór a lányok elmennek, hát hadd hozzon ő a házhoz új menyecskét. És így lett Dunaszerdahelyen, egyszerre hármas esküvő. Volt is vendég, százhúsz. De csak azért, mert több nem fért be a Centrál borozó három nagy termébe. A kíváncsiskodók csak a kapukból láthatták a három szép menyasszonyt, csinos vőlegényt. Nagy a sürgés-forgós. A vendégek jönnek-mennek, ajándékot hoznak, szólnak egy-két szót a menyasszonyhoz, vagy az örömanyához. Az asztalra halmozódik az ajándék. Paplanok, huzatok, mixer, porszívó, dísztárgyak, készletek, ki tudná felsorolni mi minden még! Van itt annyi, hogy nem fognak szűkölködni az új házasok. Az örömapa, Horváth Józsi bácsi, 62 esztendős. Csendben tesz-vesz. Nem szól senkihez. Néha rá-rápillant eladó lányaira. Ki tudja, mire gondol. Talán arra, hogy holnap már nem az övéi. Vagy arra, hogy nekik ez a lagzi ezüstlakodalom is. Éppen 25 évvel ezelőtt mohdták ki ők Is a nagy igent. De az más lagzi volt. Azt otthon tartották, kevés vendéggel, mert kicsi volt a lakás. Meg a pénztárcájuk is, sovány volt. Megesküdtek, megvacsoróztak, ittak egy kis borocskát, és reggelig daloltak. Ha ők ennyi ajándékot kaptak volna ... Akkor az volt a szokás, hogy a menyasszony megvette a vőlegény ingét, a vőlegény meg a menyasszony ruháját. Az ételt a menyasszony szülei teremtették elő, az ital meg a vőlegény gondja volt. Milyen rég Is volt! Józsi bácsi aztán elment a konzervgyárba dolgozni, és máig is ott dolgozik. Ismerik őt az egész környéken. A szavakkal ugyan fukarul bánik, de annál ügyesebb a keze. Azt mondjak, hogy Feri fia is ilyen. Derék ember, mint az apja... jól jár vele a menyecske. A szobában közben már készülődnek a menyasszonyok. A hosszú fehér ruhák pillanatok alatt feledtetik az előzmények fáradságát, az esküvő előtti álmatlan éjszakát, oz Izgatottságot. Jó is, hogy a fátyollal egy kicsit kendőzik az arcukat. Magduskának úgyis mindig könnyes a szeme. így legalább csak a vőlegény látja majd, az meg nem baj,
