Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-31 / 35. szám
De sokan őrzik a hagyományokat. Modernül öltözködnek, de egy-egy alkalommal szívesen felöltik magukra a régi viseletét. Megcsodálom Péntek Miklós Csapa — a ragadványnevek gyakoriak náluk — Annuska lányát, meg Korpos Anna Fércé gyöngyös pártáját. A paraszting és váll, a gyöngyös selyembojt, meg a muszuly, vagyis szoknya, külön csodálat tárgyát képezi. A muszulyt még akkor hordták az asszonyok, amikor lovon jártak — így szól a magyarázat. A cifra, háromkötéses kötény következik, no meg a kézbe való kendő. A fényes csizma kiegészíti a díszes öltözéket, de a mellet díszítő gyolcsing — pántlikáról sem szabad megfeledkezni, meg a kalárisról, a nyakba való gyöngyről. Így már akármelyik fiú megnézheti a lányt! A kapuk után kinyíltak a szívek és magyaros vendégszeretettel vártak az asszonyok. Reggel éta sült a híres erdélyi kürtöskalács, meg a többi finomság. Azután koccintásra emelkedtek a poharak és az asszonyok rázendítettek különösen szép dalaikra. De nehezen szakítottuk félbe, még annál is nehezebben vallottuk be, hová készülünk még a késő délutáni órákban. — Hát persze, Bikáira! — Oda nem is érdemes menni, annak még útja sincs — hangzott kórusban a csúfondáros megjegyzés. Eláruljam? Már előzőleg megtudtam, vetélkedés folyik a két falu közt már régóta. Féltékenyek egymásra. Annál jobban hajtott a kíváncsiság. Így egyik kedves vendéglátó falutól búcsút véve, a másik felé robogtunk. A tartományi székhelytől, Bánffyhunyadtól, azaz Huedintől nem messze búvik meg a dombok hajlatában a 880 lakosú Magyarbikal, egy másik kalotaszegi falu. Valóban nem dicsekedhet fölfelé tekergő köves, kavicsos, keskeny útjával, amely a külvilággal összeköti. Bármennyire isten háta mögötti helynek tűnik első pillanatra, egykettőre kiderül, Bikái is ugyancsak virulórésze a rohamosan fejlődő Romániának. A faluban haladnak a korral és amellett élő a hagyomány is. Ez a kis falu az elmúlt évtizedekben 50 tanítót adott a népnek. Ma minden család 2—3 lapot járat, olvasnak, művelődnek, őrzik dalaikat, szokásaikat és természetesen a nők kézimunkáznak. Ujjaik nyomán piros-fekete-zöld vagy kék színnel — nem keverten — varrt szívgyönyörködtető minták születnek. De nevüket országos viszonylatban népművészeti együttesük tette ismertté. Balladákat adnak elő, szokásaikat elevenítik fel, dalolnak. Színjátszó csoportjuk egyfelvonásokkal is szerepel. A népművészeti együttesben képviselve van az egész falu, mesemondó, nótázó idős asszonyoktól kezdve Hunyadra bejáró gimnazista fiatalokig. A csoport irányítója a fáradhatatlan tanítónő, Naszódi Irén. Velük él, dalol, táncol határtalan lelkesedéssel. Férje is pedagógus. Lakásuk egy kis népművészeti múzeum, ahol az Erdélyben együtt élő népek, a románok és szászok népművészeti remekei szépen megférnek saját népének készítményeivel. A bikali együttest hétszer tüntették ki. Bukarestben, az országos vetélkedőn több ízben az első, illetve második helyezést érte el. Naszódi Irén különdíjat is nyert kiváló alakításáért. Kulturális tevékenysége, népszerűsége miatt képviselővé választották. A vendégek iránti figyelmességből az éjszakába nyúló órákban is ízelítőt adnak műsorukból. A vendégszeretet sem marad el a kőrösfőieké mögött. Bikái 13. században épült ősi kis templomának megtekintésére már csak éjfél tájban kerül sor. És a búcsú pillanata itt is elérkezik, lelkesítő, ösztönző élménysorozat után. Tovább visz az utunk, át a Királyhágón, ahonnan némi túlzással fél Erdélyt belátni — utunk legközelebbi célja Nagyvárad, e gyors ütemben fejlesztett, iparosított város. Kalotaszeggel ismerkedve, újabb képet nyertünk arról, milyen sokszínű összetevőkből — táj- és népegységekből olvad össze az az országos közösség, amely a Román Népköztársaság erőteljes fejlődését biztosítja. BERTHÁNÉ S. ILONA Tatjána Doronyina és Marina Vlady a moszkvai filmfesztiválon Mim. iNIUONOS Tatjána milliomos! Figyeljük csak a számokat: Egy év alatt 22 és fél millió ... Négy hónap alatt 18 millió ... Két hónap alatt 19 és fél millió Ennyi nézője volt — sorrendben — Tatjána Doronyina három filmjének, amelynek cípe: „Idősebb nővér", „Három topolyafa" és „Még egyszer a szerelemről". A Szovjetunióban kasszasikernek számít az a film, amelynek legalább 17 és fél millió nézője van. A „Szovjetszkij Ekran" című folyóirat minden évben megszavaztatja olvasóit: kit tartanak első számú kedvencüknek a külföldi és a szovjet sztárok közül? A válaszok: 1967- ben Sophia Loren és Tatjána Doronyina . .. 1968- ban Anouk Aimée és Tatjána Doronyina . Csigaháton haladt az idő A leningrádi 261. számú iskola szőke diáklánya — szülei és tanárai legnagyobb kétségbeesésére — mindenbe belekapott, mindent egyszerre akart felhabzsolni: tanult franciául, eljárt művészi tornára és szavalókörbe, tagja volt az énakkamak és a biológiaszakkörnek, sőt, rendszeresen eljárt a lövész-kör edzéseire is ... Csak egy valamiről soha nem beszélt: a színpadról I — A félelem adott bátorságot és erőt: féltem, hogy soha nem tudom elérni remegve és titkon őrzött álmomat. A nyolcadik osztály elvégzése után „szerencsét próbáltam“ a Moszkvai Akadémiai Művész Színház stúdiójában, de a stúdió elvégzése után újra vissza kellett ülnöm az iskolapadba, mert még kiskorú voltam, s nem volt zsebemben az érettségi bizonyítvány. Soha ilyen hosszú két évet! Úgy éreztem: csigaháton halad az idő Ici-picit a szerelemről A Múzsa nem tűri a hiúságot ben? Tatjana Doronyina — akit arcbéli és szerepbéli hasonlósága miatt gyakran neveznek „szovjet Simone Signoret“-nek is, elsősorban színpadi színésznőnek tartja magát. Néhány évvel ezelőtt még makacsul visszautasította a filmrendezőket, mondván: — Az én igazi szerelmem a színház! — Talán nem szereti a filmet, mint múfajt?- Ellenkezőleg! — válaszolta. A film gyermekkorom ritka örömei közé tartozott, s ma is elfog a kislánykori boldog érzés, ha belépek egy moziba. Mielőtt filmezni kezdtem, több mint húsz nagy színházi főszerepet játszottam el. Először meg akartam vetni a lábamat a világot jelentő deszkákon, s csak aztán engedtem a film csábításának, mert úgy éreztem: a filmezéshez kell ez a komoly, művész! előiskola. A három kirobbanó filmsiker után Tatjána, a „milliomos" ismét visszatért szerelméhez, a színházhoz. Társulatával Japánban járt, majd előadóesteket tartott Marina Cvetajeva és Anna Ahmatova szovjet költőnők verseiből. — A férjem, Eduard Radzinszkij, a színház dramaturgja. Az 6 darabjának megfilmesítéséből született a „Még egyszer a szerelemről" című film. Most ismét a férjem darabját próbálom a Művész Színházban. A címe: „Icipicit a szerelemről“. Mire törekszik a művészeté— Mint minden művész: az elérhetetlen tökéletességre ... — ön szerint mi a boldogság? ■ A harmónia ...- Mi a legkedvesebb időtöltése? — Imádok járkálni idegen városokban ... — Szeret fürödni a népszerűségben? — Puskin okos ember volt. Azt mondta: „A múzsa szolgálata nem tűri a hiúságot!“ A népszerűség jó dolog, de egy határon túl szinte elviselhetetlen. — Mit szól ahhoz, hogy sexbombaként emlegetik? — Semmit!... Ha látom az utcán hatalmasra' felnagyított fényképemet, legszívesebben porszemmé zsugorodnék össze, anynyira zavar. Bosszant, ha észreveszem, hogy a nők utánozzák a sztárok frizuráját, ruháját, hanghordozását, szokásait. Becsülöm azt az embert, aki mindig csak önmaga akar maradni, s nem majmol senkit — semmit!... Van azonban másfajta, igazabb népszerűség is. A „Három topolyafa“ banálison egyszerű és igaz történet volt egy Moszkvába utazó, vidám kedvű, de szeretet nélkül élő fiatal parasztasszonyról, Nyuráról és egy csupaszív taxisofőrről, aki boldoggá tudná tenni az asszonyt... A bemutató után több bőröndre való levelet kaptam. Voltak, akik felháborodva számonkérték rajtam Nyura és a sofőr történetének boldog beteljesülését, s voltak, akik leírták életük egyszerű líráját, csendes szomorúságát, az elszalasztott boldogság emlékét... Somos Agnes OLVASÓINK NYÁRI OLIMPIÁJA utazzunk együtt Ingyenes külföldi utazást, értékes tárgyi jutalmat nyerhet, aki bekapcsolódik nagy nyári rejtvényversenyünkbe, amelynek sorsolására meghívjuk a legjobban „felelő“, hibátlanul válaszoló olvasókat. Még nem késő — aki eddig habozott, még mindig jelentkezhet. Igaz, hogy első kérdéseinket már közöltük, de állandó előfizetőink hétről hétre megőrzik lapunk példányszámait, így csak vissza kell lapozniuk a Nő 27-ik számáig, amikor első „versenyanyagainkat" közöltük. Kérdéseinkre a helyes választ beküldhetik folyamatosan is, ahogyan lapunkban megjelennek, de az sem baj, ha több országra vonatkozó kérdésre — természetesen a megfelelő szelvénnyel ellátva — egyszerre küldik be a választ. Nagyon megkönnyítik szerkesztőségünk munkáját, ha a kérdések megjelenése után egy héttel mái válaszolnak is. A nagydíj sorsolásába csak azok kerülnek be, akik minden országra vonatkozó kérdésre válaszolnak, azonban versenyezhetnek a tárgyi jutalom elnyeréséért egy-egy országra vonatkozó kérdésekben is. Rejtvényversenyünk következő öt kérdése: w (Német Demokratikus Köztársaság) I. kérdéscsoport 1. A vegyi termodinamika egyetlen NDK-beli professzornőjének neve 2. A „Fekete szivattyú" vegyiművek melyik város közelében épült? 3. A Nemzetközi Lenin-békedijjal kitüntetett német szocialista írónő neve? 4. 1955-től 1968-ig hány százalékkal növekedett az NDK- ban a munkaviszonyban levő nők száma? 5. Melyik városban, hol van az NDK gigantikus hajó-Z„!>f .".--— - í--------------*
