Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-14 / 50-51. szám

LJ

édec érdekes falu. Érdekes, mert a múltban két vármegyéhez tartozott. A falu közepén végigfutó patak volt a határ Nyitra és Bars vármegyék között. A patak bontotta a falut két részre: Nyitralédecre és Barslédecre. Érdekes azért is, mert Lédec neve ismerősen cseng az emberek fülében, a falu nevéhez fűződő, közszájon forgó legenda miatt. A lédeci létravivés szájhagyománya szerint a lédeciek az uraságtól kocsiutat kértek az erdőben. A szűk markú uraság azonban sokallta az út szélességét és meghagyta a lédeci atyafiaknak, hogy csak olyan széles gyalogutat vághatnak ki az erdőben, hogy egy létrát a vállukon vihessenek rajta. Az atyafiak agya elég sebesen forgott ahhoz, hogy az uraság fösvénysége miatt túljárjanak az eszén. A mércének kijelölt létrát nem hosszában, hanem szélességében vitték az erdőn keresztül, és ahol fa állta a létra útját, annak nem kegyelmeztek.

A lédeciek ugyan már nem hordják keresztben a létrát, de ötletességben ma sincs hiány a faluban.

Régi panasza és bánata nemzetiségűnknek, hogy kulturális intézményeink szinte alig vannak. Értékeink, kincseink fogynak és elvesznek anélkül, hogy megmentenénk könnyen megmenthető legjavukat. A néprajzi tárgyi kultúra talán éppen a legnagyobb veszélyben forgó értékünk. Jó néhány próbálkozás és küzdés vált eredménytelenné annak ellenére, hogy a legnemesebb célkitűzések vezették. Eddig még csak két (?) néprajzi kiállítás késztette bámulatra a laikusokat és elismerő nyilatkozatra a hazai és magyarországi, néprajzzal foglalkozó szakembereket. Két kiállítás: A zoboralji Csiffáron és a Garam menti Kéménden. Hatalmas munka a kezdeményezők és szervezők részéről, s az eredmény: a kiállítást bezárták, az öszszegyűjtött meseszép anyag pedig eltűnt a csodálkozó szemek elől. Továbbllyen lehetett néhány évtizeddel ezelőtt a fonó

ra is viták, és kérelmek következtek a szervezkedő, néprajzkedvelő emberek részéről, — eredmény pedig nincs, mert mindig volt egy ügyesen fogalmazott visszautasító válasz ...

Éppen most, amikor mindenki árra vár, hogy létesítsenek egy központi néprajzi múzeumot, amely nemzetiségünk néprajzi anyagát gyűjtené össze, és rendszerezné, akkor jöttek az ötletes lédeciek, és megalakították falumúzeumukat.

Lédecen, ebben a szomorúszép őszben megnyílt a falumúzeum. A régi iskolát és a tanítói lakást alakították át erre a célra. A tanítói lakás, istálló és az udvar jó lehetőséget kínált a falumúzeum létrehozására. A tanítói lakás a régi parasztépítkezés jegyét viseli magán. Eredetileg nyitott kéményű konyhából nyílt az „első szoba" és a „hátsó szoba". A tanítói lakást skanzenszerűen rendezték be, tehát a használati tárgyakat és bútorokat élethűen és nem tárlatszerűen állították helyükre. (Az udvaron még elférne egy gémeskút, néhány kopjafa stb.) Az iskola épületében helyezték el a falumúzeum kiállítási anyagát, szőtteseket, ruhákat, agyagedényeket és szerszámokat.

Juhász Ferenc szerint addig él az ember, míg élnek az éneklő, hímző, festő asszonyok, a mítoszteremtő emberek. A múzeumban összegyűjtött szerszámok és szőttesek a mítoszteremtő erő termékei, a sivár élet díszítői, szebbek a régi és a mostani valóságnál. A virágok és motívumok formáin és színein kalandozó szem a mesék világát látja.

Zoboralja magyarlakta falvai a moldvai csángókhoz hasonlóan, szigetet alkotnak az idegen nyelvterületen. A lédeci falumúzeummal, jobban mondva annak megfelelő kibővítésével, még csak egy tájegység értékeit tudjuk majd megőrizni és megóvni.

A lédeciek nagy és komoly munkál végeztek. Néhány hét alatt gyűjtöttek

Népi kerámiakorsók

NÉPRAJZI MÚZEUM tf lWl

Ledeci lányok

Fekete feher díszítésű hímzett ruhák

(A szerző felvételei)

össze annyi anyagot, hogy a múzeumot berendezhessék. Fazekas Mátyás CSEMADOK titkár, Budai János és Jókai Mária pedagógusok mellett meg kell még említenünk a Mester és a Varga házaspárt, Fazekas Jánost, Dobek Istvánnét Pozsonyból és Barát Istvánt.

A lelkesedés óriási erő és megfizethetetlen érték az emberekben. A lédeci múzeumot az anyagi támogatás hiányában a lelkesedés teremtette meg. Csakhogy a lelkesedés bármennyire nagy érték, és bármennyire is erős, — múlandó. A lédeciek anyagi támogatást kértek, de eddig még ígéreten és tanácson kívül semmit nem kaptak. S bármennyire örül mindenki a faluban a múzeumnak — joggal büszkélkednek —, de egy ilyen komoly és értékes létesítmény szereteten kívül pénzt is igényel, — állami támogatást.

Az emlékek pusztulnak, a civilizáció szétmorzsol minden ősiszép néprajzi emléket. Nemzetiségünk kultúrájának szerves tartozékai népművészeti emlékei. Ma még nem sokan ismerik Lédecet, csak a neve cseng ismerősen a monda jóvoltából. Azonban egyre többen fogják látogatni páratlan szép múzeuma miatt.

A vendégkönyvben sok aláírást olvastam, láttam, öreg, keveset író emberek göcsörtös betűit, iskolás gyerekek lassan rajzolt kézjegyét. Aláírásokat Budapestről és Lédecről, Pozsonyból és Komáromból.

„Ma hagyomány nélkül élni gyökértelenséget jelent, elsodródást, megfutást és beolvadást. Ma a múlt erkölcsi öröké tanít, véd és biztat" (Fóbry Zoltán). E sorokkal, e figyelmeztetéssel és óvással kezdődik a lédeci falumúzeum emlékkönyve. A zoboraljin kívül még jó néhány kezdeményezésre volna szükség tájjellegenként, Csallóköztől Bodrogközig. GAGYOR PÉTER