Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
A főorvos úr szabadságát tölti, így helyettese Dr. Frldrlch Kasala tárta fel előttünk Józsi bácsi titkát. К Üresen tétonganak ■ szabik Amts Kiére, lunflvér: — Nem Is tudom, hol kezdjem ... ilenc évvel ezelőtt, 1960-ban adták át rendeltetésének Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen az új, korszerű, háromszáz— hatvan ágyas egészségügyi Intézetet. Hogy milyen nagy szükség volt erre a kórházra a legjobban bizonyítja az a tény, hogy a hoszpitált betegek mellett naponta 1400—1500 pácienst részesítenek ambuláns kezelésben. A mentőautók egymást váltják, hozzák-viszik a sérülteket és a járni képtelen betegeket. Az egyik kerti pádon idősebb házaspár üldögél, A feleség jobb lába térdig befásllzva, a férfi papucsban, lába közé vett botjára támaszkodik és türelmetlen tekintettel követ minden mentőkocsit. Valahány megáll a közelükben próbálna felállni, de felesége szelíden visszanyomja a padra. Nem ellenkezik, de szemében végtelen szomorúság és nyugtalanság tükrözik. Horváth Józsi bácsi hatvanöt éves nyugdíjast — tudom meg később beszélgetésünk során — hazaküldték c kórházból. — Elküldték — telik meg d szeme könnyel — de nem azért, mert meggyógyultam ... beteg vagyok én még, nagyon beteg ... a feleségem nem tud ápolni, nézze a lábót, csúnya trombózisa van ... mentővel fognak behordani injekcióra, mert másnak kellett az ágyam, pedig lenne ... — Mi lenne, Józsi bácsi? — szedném ki belőle a szót. — Gondoltam már megírom valamelyik magyar lapnak, de én nem mondhatom el... kérdezze meg tőlük, a főorvos úrtól... Az egészségügyi középkáderek hiánya miatt Intézetünk olyan katasztrofális helyzetbe került, hogy nem volt más kiút, ez év áprilisában kénytelenek voltunk a belgyógyászaton egy emeletet lezárni — mondja Dr. Kasala. — Azóta üresen tátonganak a szobák, a megvetett ágyak, a kórházi ápolásra szoruló betegek egy részét haza kell küldenünk. A kórház befogadó képessége teljes üzemeltetés mellett Is minimális, ha reálisan számítjuk, legalább hétszáz, vagyis egyszerannyl ágyra lenne szükségünk, mint eddig van, s most már lassan ötödik hónapja a meglévő ágyakat sem tudjuk kihasználni. Intézetünk kibővítésére megvan a lehetőségünk, de mit érünk el vele, ha nincs személyzetünk. Pillanatnyilag tizenkét orvosra és ami a legsürgősebb: harminchat egészségügyi nővérre lenne szükségünk. • Milyen intézkedéseket eszközöltek az egészségügyi személyzet biztosítása érdekében? — Megkíséreltünk és megmozgattunk ml már mindent, amit lehetett. Erről részletes és pontos tájékoztatást nyújthat intézetünk főnővére, aki személyesen bejárta a fél országot az ügy érdekében. * * * Anda Klára, főnővér mosolyogva érkezik, de elkomorodik, amikor megtudja miről van szó. — Nem Is tudom hol kezdjem, talán ott, hogy a mi problémánk jelen pillanatban országos probléma, ha nem is olyan nagy arányban, mint nálunk, mert a múltban, amikor az egyes egészségügyi Intézetek m ■ EGY EMELETET kellő számú egészségügyi nővérrel rendelkeztek, nálunk akkor Is kevés volt belőlük. Amíg az egészségügyi szakiskolák végzős növendékeit automatikusan az Iskolákról helyezték szét, addig megvoltunk valahogy. Akit idehelyeztek eljött, ha hosszabb Időre nem Is, legalább a kötelező két-három évre. Amióta három esztendeje ezt az Intézkedést beszüntették, siralmas helyzetben vagyunk. Ehhez még hozzájárult a január elsején bevezetett rövidített munkaidő — ami újabb huszonöt munkaerőt követelt. • Miért hagyták el munkahelyüket a nővérek? Nem tudtak megfelelő munkakörülményt biztosítani számukra? — Mindenük megvolt, úgy mint máshol — fizetés, korszerű lakás, étkezés, de szlovák vidékről való lányok voltak, itt nem volt megfelelő társaságuk, nyelvi nehézségekkel küzdöttek, hiszen a ml betegeink túl— letételünk ketttstrofélU helyzetbe került, le kellett tárnunk egy emeletet ■ betgydgyésaaton — mondja Dr. Frldrlch Kasaié. Orsolya Eve, a szeptemburbun Induló kétéves itakiikola tanulója lett, de addig is lelkiismeretesen végzi mun kiij.it. Horváth józsl boomt hd/akiildték, pedig alig éli a léhán . ..
