Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-04 / 18. szám
Először furcsállottuk, hogy hiába érdeklődünk szövetkezeti gondokról, tavaszi munkákról, a nagygéreslek állandóan erre terelik a szót. Csak aztán, amikor láttuk, hogyan várakoznak az édesanyák síró gyermekkel karjukon az autóbuszra, milyen nehézkesen és félve száll fel egy idős bácsi, hogy fájós kezén kötést cseréltessen Királyhelmecen — megértettük, hogy ez a kívülálló számára jelentéktelenek tűnő probléma mennyi idegességet, fáradságot és kellemetlenséget okoz annak, akit közvetlenül érint. Miről van szó? Annakidején, amikor Nagygéres orvosi rendelőt és orvost kapott, három község örült. Őrös és Kisgéres lakosai is Ide jártak kisebbnagyobb bajaikkal, gyógyszer-receptért, injekcióra, s csak bonyolultabb, hosszadalmasabb kivizsgálásra, speciális kezelésre kellett messzebbre utazniuk. Amikor Királyhelmecen átadták rendeltetésének az új egészségügyi központot, fontos és régen szükséges Intézményt kapott a környék. A nagygéresiek mégsem sokáig örülhettek ennek. Mert igaz, hogy nem kellett Nagykaposra, Terebesre vagy éppen Kassára vinni a kórházi kezelésre szoruló betegeket, szakorvosi ellátást Is biztosít a helmed kórház — de ezzel hozzák összefüggésbe, hogy körzeti orvosukat elvitték tőlük, szerintük biztosan azért, mert kellett az egészségügyi központba. — Azóta még injekcióra is Királyhelmecre kell behordanunk a gyerekeket, a lázas betegek — hacsak nem olyan súlyos az eset, hogy mentőkocsi jön érte — szintén kénytelenek autóbusszal oda utazni. Számítsák ki, menynyi időveszteség, mennyi buszköltség, ha valaki tizenkét Injekciót kap, s ezért naponta — például Őrösből 12, Nagygéresből 8 kilométert utazik naponta oda-vissza. — Királyhelmecen — aki ott járt, tudja — nincs buszmegálló. Nem hogy helyiség, még csak eső ellen védő tető sincs. Emberek tömege várakozik naponta szélben, fagyban, napsütésben az autóbuszok Indulására. Egyetlen helyiség, amelyben valamelyes fogyasztás ellenében a legkisebbekkel megpihenhetnek az édesanyák, a cukrászda. Ez azonban — a két-három asztalkával, néhány székkel még a legnagyobb jóindulat mellett sem arra való, hogy betegek, utasok várakozzanak benne. Nem ORVOSLÁSKERESÉS — Ilyen fiatal korban orvosra még nincs szüksége az embernek ... Szórakozás, munka van bőven, tehát jól érzem magam itthon... — Hám Klárika a MISZ-klub terveiről, könyvekről, filmekről beszélt, meg arról, hogy nem kívánkozik el Nagygéresről. betegügyben jó ez sem a betegeknek, sem az egészségeseknek. A nagygéresi orvosi rendelő közben üresen áll. A falu 1450 lakosa, őrösiek és kisgéresiek várják, hogy újra kinyíljon az ajtaja, hogy újra közelebb tudhassák magukhoz az egészségügyi gondoskodást. Sajnos, eddig még feleletre is hiába várnak. Mert hiába szólaltak fel a Vöröskereszt-szervezet járási konferenciáján, hiába kérdezték Királyhelmecen, Terebesen — nem válaszoltak kérdésükre, meddig lesz ez így, vagy hogy kinek jó ez? Valóban csak a helmed kórház orvoshiánya az oka? Vagy nincs orvos, aki hajlandó lenne a nagygéresi betegeket helyben gyógyítani? Esetleg valamilyen furcsa intézkedés szülte ezt az egészségesnek nem mondható helyzetet? Mi sem tudjuk... A nagygéresiekkel együtt várjuk rá a választ — és főleg — a megoldástl Irta és fényképezte: Harasztiné M. E. Házasságok krónikája Legelső alkalomkor nagyon izgult, talán még jobban, mint azok, aki előtte álltak, bár előzőleg már elleste, hogyan is zajlik le egy-egy házasságkötés. Most, hét év után már nyoma sincs arcán a lámpaláznak, ha ilyen ünnepélyes alkalomra kerül sor a szapi Nemzeti Bizottságon, ahol Vörös Piroska mint anyákönyvvezetőnö dolgozik. Amikor a HNB elnöke megjelenik, bemutatja neki a Nagy Istvánná a szapi szövetkezeiben dolgozik, mint bérelszámoló. Hölgye József, aki közel harmincöt évvel ezelőtt „kelt" közös útra a feleségével. házasulandó feleket, akik házasságot kötnek. Utána bejegyzi őket az anyakönyvbe s ezzel hivatalos kötelességének eleget is tett. Az ő munkája ezzel befejeződött. Azok számára azonban, akik az ünneplőbe öltözött menet élén elvonulnak, most kezdődik minden. Hogy könnyű, vagy nehéz lesz életüknek az a fejezete, amelyet most kezdtek, azt előre nem lehet tudni. Az azonban tény, hogy jobb körülmények között „kelnek" közös útra most a fiatalok, mint a 25—30 évvel ezelőttiek. Piroskával fellapozzuk a régi anyakönyveket. Am a tiszteletes úr szálkás, de tökéletesen olvasható betűivel bejegyzett adatokból csak azt tudhatjuk meg, ki és mikor kötött házasságot. Hölgye József és neje például 1925- ben, A házaspárt otthon találjuk. Vajon ők milyen körülmények között házasodtak össze közel harmincöt évvel ezelőtt? József bácsi kérdésünkre válaszolva visszatér a múltba, vele jóban, rosszban kitartó élete párja az asztal sarkánál ülve figyeli, mit kell még hozzátenni ahhoz, amit az ura mondott. De nemcsak szóban, tettekben is mindig segített a férjének, csak Így bírták azt a harcot, amit a „mindennapi" előteremtéséért kellett vivniok. Hölgye József cipészmester volt. Akkoriban nem lehetett megélni ebből a szakmából, családot alapítani, mert a talpalás vajmi keveset hozott a konyhára. — Ezért amikor megnősültem, öt hold földet vettem húszezer korona kölcsönre. Ezen annyi gabona termett, hogy egész évben volt lisztje a családnak, takarmány az állatoknak. — Milyen körülmények között laktak? Anyámnak kétszobás háza volt. Az egyik szobába mi költöztünk be a feleségemmel. Nagyon örültünk, hogy külön szobánk volt. Akkoriban ugyanit úgy kezdtek közös életet a fiatalok, hogy még egy ágyat tettek be az öregek szobájának a sarkába. Építkezni? Arra senki még csak nem is gondolhatott. Az első köztársaságban csak két ház épült a faluban. A 652 lakosú Szopnak a húszas évekhez viszonyítva csak tizenhárommal több Csicsay Ignác, HNB-elnök.