Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-19 / 29. szám
A csoportvezető — helyes-e a fizetős! mérleg LAKTANYÁK otthonok ? Míg a nyugat-európai országokban 1000 lakosra évente 10—12 új lakás jut, addig nálunk az irányszám 4,6, pedig lakásépítő vállalataink a legradikálisabb módszert, a panelépítést helyezik előtérbe. A LAKÁSÍNSÉG Gyökerei mélyen a múltba nyúlnak vissza. Az Osztrák—Magyar Monarchia idejében Ausztria épített a legintezívebben, ami magával hozta a kőművesek vándorlását az osztrák országrészekbe. Az első köztársaság alatt mesterségesen alacsony szinten tartották a lakbéreket, tehát elenyésző menynyiségben voltak csak lakásépítési beruházások a kis nyereség lehetősége miatt. A második világháborúban 369 ezer lakás sérült meg, ebből körülbelül 280 000 javítatlan állapotban maradt. Valamivel javult a helyzet a német és a magyar lakosság kitoloncolása után, de az ötvenes évek rossz gazdaságpolitikája miatt a lakáshiány újra nagyobb méreteket ölt. Az 195É-ban kiadott ún. „Lakásügyi okmány" már komoly segíteni akarást bizonyít. 1970-ig 1 200 000 lakás építését tervezte. Sajnos, a terv 1962-ben a munkaerő és az anyaghiány miatt lelborult, — így 1970-ig már teljesíthetetlen. ÖSSZEKUSZÁLT MUNKASZERVEZÉS Pavol Stofko mérnök, a pozsonyi Építkezési Vállalat műszaki részlegének igazgatója szerint az építkezési vállalatok teljesíteni tudnák az ún. „lakásépítési okmány" által előirányzott tervet, ha munkájukat nem gátolná a rossz szervezés, és a segédvállalkozókkal kialakított rossz együttműködés. A megrendelők, főleg a nemzeti bizottságok beruházási részlegei rengeteg nehézséget okoznak. Nekik a lakásügy nem olyan sürgető, mint a laknivágyóknak. — További terveinkben luxuslakások építésével is foglalkozunk (pl. Pozsonyban a Váralja), de a tömeglakások néhány hiányosságát is szeretnénk kiküszöbölni (kis lakóterület, rossz lakáselosztás). Jó volna összehasonlítani a hagyományos építőanyagokból épülő lakások és a panelházak rentabilitását a belekalkulált állandó javításokkal együtt. Célunk az — fejezte be Pavol Stofko mérnök-igazgató — hogy a lakásépítés túlszárnyalja a népesedést. DOLGOZUNK, HA VAN ANYAG A tűző nap pikkelyesre cserzi a bőrt a tetőn dolgozó munkások hátán. Olyan a háztető, mint egy kohó forró szurokkal szigetelik a tetőt. — Mi nem vagyunk pozsonyiak, mi csak építünk nekik — mondják az Építészeti Vállalat tetőszigetelő csoportjának tagjai. Nagy részük bejáró. Velük telnek meg délután a Somorja, Bős, Éberhardt irányába induló autóbuszok. — Csak dolgozunk és alszunk, szórakozásra nincs idő, vacsora után újságolvasás közben már lecsukódik a szemünk — mondják. Keresetükkel sem elégedettek. — Kezdő koromban, tíz évvel ezelőtt kerestem annyit, mint most. 1800 korona kevés a családnak. Télen pedig még vékonyabb a boríték. Van, aki már felmondott közülük, de hat hónap a felmondási idő. Addig még meggondolhatja az üzem, helyes-e a fizetési mérleg ... Pedig szocialista szocialista munka efid — „csak dolso ‘zffnk meg alszunk“ munkabrigád tagjai valahányon. Amíg versenyeztek, jól kerestek — anyag is volt elég. Most már a szocialista munkabrigád kitüntető cím birtokosai — és a teljesítménybérük kisebb. UDVAR HELYETT ERKÉLY A lakók panaszai általában hasonlóak. Van, aki egy éve lakik az új házban — persze, fizeti a teljes bért — közben nem működik a lift, sem a melegvízszolgáltatás. Nem ritka eset a V2—1 éves panelházban, hogy a falak repedeznek, a lépcsőházban billeg néhány lépcső, rosszak a vízcsapok, az ajtók, ablakok nem zárnak jól. Pedig ezek a lakások ezért épültek, hogy kényelmet biztosítsanak. A játszótér, a parkosítás, az utak is csak jóval a lakások átadása után készülnek el. Így a gyerekek a játszótér és az udvar helyett a balkonra szorulnak. S az új panelházak körül porfelhőket söpör a szél.. . Az építőiparban sürgetnek a befejezetlen és a meg nem kezdett beruházások. Itt mutatkozik a legmélyebb és a legáltalánosabb szakadék a kereslet és a kínálat között. GAGYOR PÉTER Tetőszigetel6k — össze kuszáit munkaszervezés 1. A kéméndiek nagy sikert arattak az igazi lakodalmi hangulatot teremtett ; 2. A hatvanéves Tóth líus néni és évfo tizennyolc éves korukban. 3. Frissítőket áruló sátrakból volt elég tunk ilyen hosszú sort. Hiába, a „, < örömkalács című táncukkal, mellyel >k a színnadon. mégis csak néhány sátor előtt lát- i bornak nem kell cégér" — a jó yamtársai úgy járják a táncot, mint z, virslinek sem! 4. A zajos szombat este után vasárnap is megtelt a nézőtér. 2 Harangozó Teréz a „Mindenkinek van egy álma" című dalért ttt vette át a százezredik hanglemez eladása után táró aranylemezt. Poór Péter „Fekete vonat" című dalával magával ragadta az egész közönséget, együtt énekelték vele fiatalok és öregek. A második részben az Illés együttes szerepelt, s az ö sikerük sem volt kisebb ... Éjfél felé járt az idő, amikor elhangzott az utolsó énekszám. Az együttes tagjai már csomagolták hangszereiket, de a fellelkesült közönség nem tágított.- A gombaszögi völgy ilyet még nem ért meg! Húsz percig egyfolytában tartott a taps. A huszonöt-harmincezres tömeg csak nem akart távozni... Már-már kezdett veszélyessé válni a lázas lelkesedés, amíg végül is a hangszóró többszöri felszólítására a fiatalok belenyugodtak, hogy egyszer ennek is vége kell hogy legyen. Ezután a hegy aljában magas lángokba szökött a tábortűz. Idősebbek ülték körül s nótákat dúdoltak... A színpadon fiatalok táncoltak cigányzenére. A bormérö sátrak előtt tárogató kíséretében magyar nóta csendült... Azt gondolhatnánk, hogy másnap a közönség száma jóval megapadt. Ezt azonban nem tapasztaltuk. Sőt!.... Reggel újból özönlöttek az emberek minden irányból. Szlovákia legkeletibb és legnyugatibb járásaiból is találkoztunk autóbuszokkal, személygépkocsikkal. Mint egy nagy családi ünnepen, melyen összegyűlnek a rokonok, barátok, ismerősök — úgy találkoztak ttt Szlovákia magyar ajkú lakosai. A vasárnapi műsorban a népi együttesek- léptek föl. Eljött a dunaszerdahelyi, deáki, perbetei, érsekújvári, nyttrai, lévai, kéméndi, füleki, tornaiját, magyarbődi és még sok műkedvelő együttes, hogy szebbnél szebb táncukkal szórakoztassák a közönséaet. A lengyel és ukrán népi együttesek vendégszereplése a nemzetek közötti barátságot jelképezte. S aki már belefáradt a műsornézésbe, az kellemes sétát tehetett a cseppkőbarlangban, megízlelhette a halászcsárda specialitását, vagy elfogyaszthatott egy pohár bort a környező szövetkezetek saját termésű borából... Ki-ki megtalálhatta a számára legmegfelelőbb szórakozást. Nehéz lenne egy mondatban összefoglalni, miért volt ilyen nagy sikere az idei Gombaszögi dal- és táncünnepélynek. Ha babonásak lennénk, talán azt mondanánk, hogy éppen azért, mert ez volt a 13-ik. Mi a tizenhármas szám szerencsét vagy szerencsétlenséget hozó voltában nem hiszünk. Tény az, hogy nagy siker volt, amiben része volt a kitűnő műsornak, a jó időjárásnak, Gombaszög gyönyörű természeti szépségének, s főként, — hogy itt érezni lehetett a Csehszlovákiában élő magyarok őszinte összetartozását. Irta és fényképezte H. ZSEBIK SAROLTA ILYEN MÉG Képzeljünk el egy fővárost május elseje reggelén. Az állomásra egymás után érkeznek különböző irányból a zsúfolt vonatok, autóbuszok. A parkolóhelyek megtelnek autókkal, motorkerékpárokkal. Az utat elözönlik az emberek, s egy pont felé haladva, vége nincs a tömegnek. S mindez nem a fővárosban, s nem is május elsején, hanem egy közönséges szombat délután Gombaszögön! Délelőtt még morcos felhők keringtek a völgy fölött, néhány csepp esővel ijesztgették a rendezőket, akik legszívesebben őröket állítottak volna a hegyoldalra, hogy elkergessék az esőt hozó felhőket. Ám délutánra az égbolt kiderült, s a napsugár leg tisztább fényével borította be a völgyet. Néhány Órával az előadás megkezdése előtt az emberek már ott ültek a lócákon, ernyőt tartva a tűző nap elé. Előbb e kitartó várakozáson még csodálkoztam is, de később nekik adtam igazat, mert aki jó helyet, vagy egyáltalán ülőhelyet akart kapni, az bizony nem várhatott az utolsó percig. Az emberek már kora délután ellepték a völgybe vezető utat, s a jegyei árusító pénztárosoknak még NEM VOLT! annyi idejük sem maradt, hogy a forróságban egy korty vizet ihassanak. Mert a hosszú sornak nem akart vége szakadni, csak jöttek, jöttek, jöttek ... fiatalok és idősek, férfiak, nők, gyerekek egyaránt. S mikor a nap utolsó sugara is eltűnt a hegy mögött, a kőbánya fölött csodálkozva hajolt meg a hold: ennyi embernek a gombaszögi völgyben még egyszer sem köszöntött jó estét . .. Az ülőhelyet az utolsóig elfoglalták, s körös-körül egészen az erdő széléig olyan szorosan álltak az emberek, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni közöttük. A rendezőknek ugyancsak fáradságukba került, hogy megakadályozzák a színpad és az első sor közé bejutni akaró fiatalokat. S hiába volt minden igyekezet, ezt a maroknyi szabad helyet sem lehetett üresen hagyni. A lelkesedő ftatalok „áttörték* a gátat, s a földre ülve az utolsó négyzetcentimétert is elfoglalták. A színpadon fölhangzott a televízióból már jól ismert budapestt Sztrtuszegyüttes műsort nyitó énekszáma, amit hegyet rengető óriási vastaps köszöntött. Kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy a budapesti operaegyüttes az utolsó pillanatban lemondta vendégszereplését, a János vitéz rég látott előadását, de — ha nem ts a várt műfajban — a Sziriusz-együttes és a kedvelt énekesek — Kovács József, Harangozó Teréz, Poór Péter, Ambrus Kyri, Dobos Attila és a többiek — olyan nagyszerűen szórakoztatták a közönséget, hogy talán mindenki kárpótolva volt. Természetes, azért a János vitéz-t továbbra ts várjuk, ha nem is Gombaszögre, de fővárosunkba.
