Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-17 / 20. szám
Ш С м /ж е М / GYEREKEK A DUNA JOBB PÁRTJÁN ÉPÜLŐ ÉGBE NYÚLÓ PANELHAZAK TÖVÉBEN EGYEMELETES LAPOS TETEJŰ ÉPÜLET BÚJIK MEG. OLYAN, MINT A TÖRPE AZ ÓRIÁSOK KOZOTT. HA AZ EMBER 'ELÉP AZ ÉPÜLETBE ÉS MEGPILLANTJA A PARÁNYI SZÉKEKET, ALACSONY PÄRNÄS LÓCAKAT, KICSI AGYAKAT, ÚGY ÉRZI, VALÓBAN A TÖRPÉK BIRODALMÁBA TÉVEDT, AHOL A JÓSÁGOS HÓFEHÉRKE CSODALATOSÁN SZÉPPÉ ÉS LAKÁLYOSSÁ VARÁZSOLTA KIS VÉDENCEINEK OTTHONÁT. CSAKHOGY ITT, A LIGETFALUSI GYERMEKOTTHONBAN, NEM MESEALAKOK ÉLNEK, HANEM A SZÜLŐI SZERETET ÉLTETŐ MELEGÉTŐL MEGFOSZTOTT OTVEN KISGYEREK. kei lehetnek, ha egyszer férjhez megy . . . Nehezen tudtam vele szót érteni, makacsul kitartott elhatározása mellett. Elmondta, hogy özvegy édesanyjával él, van ugyan még egy nagyobb fiútestvére, de hiányzik nekik egy csacsogó apróság, mert ők nagyon szeretik a kisgyerekeket. Könyörgött, hogy ne utasítsam el. Ekkor született meg benem az ötlet: gyereket kölcsönözni. Megegyeztünk és azóta a zabosi pótmama neve rendszeresen szerepel vendégkönyvükben. Kéthetenként viszi és hozza a szöszi kis Katit, aki ragyog a boldogságtól, ha Annát, a pótmamát megpillantja ... A gyermekkölcsönzésnek gyorsan híre ment a környéken és eljutott az ország távolabbi területeire is. Jöttek az érdeklődők, gyermektelen házaspárok, magányos asszonyok és lányok és az igazgatónő egy pillanatra megtorpant. Mit tegyen? Hátha kifogásolni fogják. Kik? Azok az emberek, akik még egyetlen egyszer sem jöttek el meglátogatni gyermeküket és a csekély tartásdíjat sem hajlandók megfizetni? ötvenhatezer korona tartozás van a szülők számláján. A felszólításokat, sőt a magánjellegű leveleit is figyelmen kívül hagyják. Vándorolnak a munkahelyeken, hogy tartozásukat a fizetésből ne tudják levonni. Azután a kis Kati jutott az eszébe: milyen kiegyensúlyozott, *nyugodt gyerek lett a konok kislányból, gyarapodott a szókincse, észre lehet venni, hogy külön is foglalkoznak vele. Nem tétovázott tovább. Minden alkalommal először érdeklődnek a jelentkezők kiléte felől és csak pozitív válasz esetén adják ki a gyerekeket. Csinosan felöltöztetik és váltásra is ^ előszobában középkorú házaspár várakozik. Az asszony karján egy év körüli kisfiú. Kiesi kezével a férfi napszemüvege után kapkod és mikor végre sikerül birtokába vennie, boldog kacagása betölti az előszobát. — Percnyi pontossággal érkeztek — fogadja a vendégeket Borcsányiné, az Otthon vezetője. — No, milyen volt az első kirándulás Karcsika, jól viselkedtél? Válasz helyett az asszony lehajtja fejét és csendesen zokog. A férfi szája is megvonaglik, majd esetlenül simogatja hol a felesége, hol a kisfiú haját. — Nyugodj meg Mária, két hét múlva újra eljövünk ... pénteken, munka után... és két napig a miénk lesz ... — ... de addig... olyan üresek lesznek a napjaink ... hiszen Te is mondtad otthon ... mit tett velünk ez a csöppség ez alatt a három nap alatt... Az Otthon vezetője néma bűntudattal nézi a jelenetet. 0 tudta, hogy ez lesz a vége. Most Is, mint már többször az utóbbi két esztendő alatt. A gyermekkölcsönzés nem veszélytelen játék. Ezek a szánalmas sorsú, szeretetre méltó apróságok belopóznak és gyökeret vernek az érző emberek szívében. — Ne sírjon asszonyom — szólal meg vidámságot erőltetve, — ha még három hónapig nem jelentkezik a kisfiú anyja, megindíthatjuk az örökbefogadási eljárást és addig is kéthetenként hazavihetik . .. Piros MB-1000-es startol az Otthon bejárata előtt. A kormánynál ülő férfi tekintete az első emeleti sarokablakra tapad. A mellette ülő asszony tenyerébe temeti az arcát, hogy visszaszorítsa tolakodó könnyeit... „ . . . Létjogosultsága van itt a magánvállalkozásnak is, ami jelentős űrt töltene be a piacon. A magán vállalkozásra vonatkozólag törvényrendeletet kell kidolgozni." — Ez áll Csehszlovákia Kommunista Pártjának Akcióprogramjában, ami különösen a vidéki kisiparosok életében jelenthet nagy változást, és nagy segítséget nyújthat népgazdaságunk és életszínvonalunk fejlődésében is. XXX Tíz évvel ezelőtt minősült át az Oroszvár! úti egyhetes bölcsőde Gyermekotthonná. Azóta ki tudja, hány olyan gyermek cserélődött itt ki, akit szülei a Csecsemőotthonban felejtettek, mert nem akartak tudni róla, vagy akit a Gyermekvédelmi Intézet dolgozói az áldatlan családi légkörből szabadítottak ki, hogy megmentsék az életnek. Ellátásukról az állam bőkezűen gondoskodik. Ennek szemmel látható bizonyítéka, hogy a gyerekek jóltápláltak, egészségesek, ruházatuk és az Otthon felszerelése kifogástalan. Mindenre futja az évi 370 000 koronából. Fejlődésüket gyermekorvos és pszichológus kíséri figyelemmel és az Otthon tizenöt tagú személyzete a legemberibb odaadással törődik velük. És mégis. .. valami, ami a legfontosabb, nagyon hiányzik ... — Tavaly egy fiatal, alig húszéves leány jött el hozzám Zabosból — meséli Borcsányi igazgatónő — azzal, hogy szeretne örökbefogadni egy kisgyermeket. Megdöbbentett a kérése. Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy még nagyon fiatal, előtte az élet, saját gyermeelegendő fehérneműt adnak, hogy a pótszülőknek ne kelljen a mosással fáradniok és minél többet foglalkozhassanak a kicsivel. Az eltelt másfél esztendő nagy változást hozott. Vidámabb, örömtelibb lett az Otthonban az élet. És ami a leglényegesebb, a múlt év folyamán tíz, ez idén már hét kisgyerek talált igazi anyukára, apukára. A családjogi törvény értelmében ugyanis, ha a szülők egy évig лет tanúsítanak érdeklődést gyermekük iránt, és a meghatározott neveltetési költséget se fizetik — a gyermeket örökbe lehet fogadni. Az Otthonban jelenleg két kisfiú és egy kislány örökbefogadása van folyamatban. Az egyik közülük az egyéves Karcsika, akit a gyermektelen házaspár az első pórnapos együttlét alatt tartósan a szívébe zárt. A gyermekkölcsönzés nem veszélytelen játék, de nemes, emberi cselekedet. JANDANÉ H. MAGDA Lesz-e utódjuk a falusi kisiparosoknak A HAZIKENYÉR NYOMÁBAN — Énrólam ne írogassanak, nem vagyok én se eladólány, se szépségkirálynő, nem kell az én munkámat propagálni. Rokkant ember vagyok én, nézzen ide, mit gondol, szerelemből hordom ebben a pokoli hőségben a szűrcsizmákat? Négy órát dolgozok naponta, többet nem is bírok. Harminckét éve dagasztom a kenyeret, a feleségem az egyetlen segítségem, akinek ugyancsak kijutott a munkából az életben. A gyerekek közül egyik sem folytatja a mesterséget. A ma „könnyű" iparágnak nevezett mesterséget kevés fiatal akarja folytatni. Mi ketten az asszonnyal amig bírjuk, dolgozunk, azután majd rákerül a nagylakat a műhelyajtóra és kihűl a kemence, pedig azt is magam tapasztottam. Pár év múlva Még mindig nem elég sima ... Addig dagasztjuk, amíg hólyagos lesz, Fagylaltcsokor... Tessék megkóstolni ... :sak emléke lesz a jó illatú, foszlós bélű, opogós héjú házikenyérnek. A pékmester szóáradata közben én is eadtam az egy kenyér sütéséhez való tét kiló sima lisztet és a két koronát. \ mester ismét munkához látott, számáa befejeződött a társalgás. Fényképész nunkatáisammal is igen hamar megintette, hogy vagy elteszi ördöngős molinóját, vagy jobb levegőt szív az udvaon. Szót fogadtunk. Csak egyet nem írtünk, hegy nem akadna a faluban egycét fiú, akit a hetedhét határon híres )ékmester megtanítana a „kakas tejjel, rarjú hájjal" sütött fehér kenyér készítésnek a titkára. Ilyen, és ehhez hasonló a helyzet az öregedő, saját műhelyükben dolgozó, mesterségüket szerető és arra nagyon büszke pékmesterekkel. Szeretik és megbecsülik őket falujukban. Az autón járó városiak meg-megállnak a friss meleg kenyérért. Segítséget nyújtanak a Jednotának. De utánpótlás lesz-e, ha egyszer leteszik a péklapátot? A mester kinyitotta a kemence ajtaját, a hosszú lapáttal kiszedte a kenyereket, és az elsőket azon forrón nekünk adta. Vagy tiszteletből, vagy búcsúzóul. Mi inkább az utóbbinak véltük viselkedését. De egyet megígértünk, hogy ha már annyira nem akarja, hát nem áruljuk el Holnap ünnep lesz, több kenyér kell. Prandl Sándor felv. sem a falu, sem a mester nevét, mert ahogy mondta, nincs szüksége reklámra. Elsősorban a saját falujának süti a kenyeret, ott pedig ismerik e nélkül is. Hiába, kemény fából faragták I bízik a jövőben Nem volt nehéz rátalálni. A somorjai volt polgári iskola kapuján kiözönlő gyereksereg egyenesen oda tartott. Az utca nevét nem tudja senki, Fagyialtos utcának hívják már évek óta, vagyis mióta Abazovic József megnyitotta itt fagylaltboltját. A kis műhely ablakánál felnőttek, gyerekek sorakoznak. Abazovicné feltűnő ügyességgel adogatja ki a tölcsérés fagylaltokat az ablakon. Sokan söröskorsóban viszik az adagokat ebéd utáni édességnek. Hogy miért hires a török származású, örökké mosolygós somorjai fagylaltos? Arról, hogy egy koronáért nagyobb adagot és jobb fagylaltot ad, mint bárki a környéken. Hosszú volt számára a munkakeresés útja Macedóniától hazánkig. 1938 óta járta a világot, Brnoban és Pezinokon tanulta a mesterségét, majd egy somorjai magyar lány mellett letelepedett. Feleségével együtt tizennyolc éve készítik a nyári hónapok ^des, sokfajta, valóban kitűnő csemegéjét. Az ablaknál nem akarnak elfogyni a vevők, közben három gyermekük is megérkezik az iskolából. A két nagyobbik felveszi a fehér köpenyt és beállnak segiteni a kis üzletbe. — A tejfalusi HNB engedélyezte az üzem működését, — válaszol kérdéseimre Abazovicné, — amiért a tiszta haszon negyven százaléka a miénk. Ha többet dolgözunk, többet keresünk. Nyolcvanezer korona értékű saját felszerelésünk van az üzemben. Az üzemeltetési kiadásokat, a saját fizetésünket, szóval minden kiadást leszámítva, egy évben kb. 40 000 korona tiszta jövedelmet szerzünk a tejfalusi HNB-nek. A fagylalt-szezon öt hónapig tart egy évben, ezt az időt jól ki kell használnunk. Nálunk nincs soha zárva, ha kell, este tízkor is nyitva vagyunk. A férjem motoros fagyialtos kocsijával bejárja a környező falvakat, mert ott is szeretik a fagylaltot. — És az év többi hónapjaiban mit csinálnak? — Fagylalttölcséreket sütünk megrendelésre az ország minden részébe. Télen is pl. a trencíni RaJ kétszázezer tölcsért rendelt nálunk. Van itt munka bőven, de mi szeretünk dolgozni. Minden vágyunk egy kis, saját kertes fagylaltozó, ahol le is ülhet majd a fogyasztó. — Gyerekeik közül melyik folytatja majd a mesterséget? — Egyik sem. Tovább akarnak tanufni. Nagyon szívesen segítenek mindenben, ők maguk is szeretik a fagylaltot, de a pult piinusz 30 fokos hidegétől egyik sem szeretne reumát kapni. Mint minden mesterségnek, ennek is van árnyoldala, A fagylalt anyagának főzése, keverése, fagyasztása állandó figyelmet igényel. Ha jó szezon van, nem áll meg a munka. A gyerekek más mesterséget választanak maguknek, de mi már nem tudnánk meglenni nélküle. Bíznak a jövőben. Remélik, hogy tervük valóra válik, és a kis kerthelyiséges fagylóltozó Somorja lakóinak is közkedvelt találkozóhelye lesz. VARGA MAGDA Л Cl ÓN* *Ф Ф »U г km u-
