Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-11-24 / 47. szám
m Ni 2 íoha nincs egyedül A Csehszlovák Szovjet Barátság házának kiállítási termében találkoztunk. Elmerengve nézegette a Nagy Októberi Forradalom 50 éves jubileuma alkalmából kiállított képeket, és közben saját életének utolsó ötven évére emlékezett. Egy volt azok közül az asszonyok közül, akik a forradalom eszméjéért a kényelmes, nyugodt élet helyett a nehezebb, nélkülözésekkel teli, göröngyös utat választották. — ötven éve lesz nemsokára, hogy a házkutatás mindennapos volt nálunk. A Magyar Tanácsköztársaság idején a férjem a kommunisták soraiban harcolt az elnyomatás ellen, amiért később sok bajtársával együtt feketelistára kerültek. A bújdosás évei következtek. Körmöcbányára menekült a sok üldözés elől. Később én is utána jöttem Budapestről, és 1922-től a körmöcbányai pénzverdében dolgoztam mint munkásnő, ahol a Munkás Ifjúsági Szervezet vezetője lettem. Részt vettem 1922-ben Vrútkyn a Munkásifjúság I. Konferenciáján, melyet Gottwald elvtárs hívott össze. Az egész országból harmincketten voltunk küldöttek. Nehéz évek voltak ezek, de a legnehezebb csak azután következett. 1942-től 1944-ig a Kertész utcai politikai börtön foglya voltam, több ismerős asszonytársammal együtt. Kiszabadulásom után sem adtam fel a harcot, hanem aktívan részt vettem a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Smidke elvtársat személyesen ismertem, és 6 bízott meg azzal, hogy Besztercebányán megszervezzem a nők részvételét a felkelésben. Híreket, élelmet, orvosságot vittünk a partizánoknak. A nők sokat segítettek a partizánoknak. Nem egyszer az életükkel játszottak. Ёп magam is kétszer kerültem a németek kezébe. — És hogy sikerült megmenekülnie, Margit néni? — Először nem tudtak rámbizonyítani semmit, néhány nap múlva elengedtek. Másodszor magam sem tudom, hogy ki volt a megmentőm. Egy erdő szélén mindenkinek meg kellett ásnia a maga sírját. Ahogy többedmagammal ástuk a sírokat, egy lovas szán futott el mellettünk. Máig sem tudom, hogy honnan volt annyi erőm és bátorságom, hogy felugorjak rá. A szánon egy férfi és egy nő németül veszekedett a kocsissal, hogy vigye őket a városi parancsnokságra. Egyszer csak Púchov felé egy sűrű erdőnél az asszony hátrafordult és magyarul súgta: „ . . . most ugorjon le és tűnjön el, amerre tud!“ így menekültem meg a már biztosnak vélt halálból. Többé soha nem láttam őket. Pedig, ha tudnám, hogy él az az aszszony, ha jelentkezne egyszer, hogy ő volt a megmentőm, most mondanék köszönetét, amire akkor nem volt időm. Petrás Margit néni ma 68 éves, és négy éve vezetője a bratlslavai Treskonová utca 1. szám alatti Nyugdíjasok klubjának. A több mint háromszáz tagot számláló klub tagjainak nagyrésze nő, akiket Margit néni szerető anyáskodása vonz a szinte második otthonukká vált falak közé. Ok pótolják számára a családot, a gyermekeket és az unokákat. — vm — A Csehszlovák Nószövetség bratlslavai városi bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordulója alkalmából találkozót rendezett a Csehszlovák Szovjet Barátság Házában a nőszövetség érdemes tagjai és funkcionáriusai számára. A baráti találkozón lozef Janik, az SzLKP Városi Bizottságának titkára monddtt ünnepi beszédet. Az ünnepi találkozón részt vettek a szovjet nóküldötteég tagjai is: Nina Ivanovna MiSevlÉ, gyermekorvosnó, a moszkvai Oroetudományi Akadémia levelező tagja ás Polina Porflrovna Ladna, a leningrádl „Szolnlskó“ gyermekszanatórium igazgatója. A kellemes légkörben lezajlott találkozót színvonalas kulturális program tarkította, amelyet estébe nyúló baráti beszélgetés váltott fel. F. Spácil felvételei rajiunk m m beszélgetés három hangra — Nem a formabontó szándék késztet, hogy szolid riport, vagy egyszerű interjú helyett így írjak a kürtiekről — arról, hogy mi foglalkoztatja a falut fél évvel a választások előtt, hogyan készülnek rá, mit várnak tőle — hanem az a tény, hogy nemcsak én kérdeztem, s nemcsak Gaál Géza, a HNB elnöke válaszolt. Kérdezett Hájos Katalin tanítónő, a HNB képviselője Is. Egyszóval: beszélgettünk. Gaál elnök komolyan, Hájosné kedvesen, s az újságíró — kíváncsian. Komolyan: Kürtnek 1123 lakosa van, tehát a dunaszerdahelyi járás többi községéhez mérten olyan közepes nagyságú falu. Az előző választásokkor 25 körzetre osztottuk a községet, s körzetenként választottuk a helyi nemzeti bizottság képviselőit. Kíváncsian: Hogyan segítik a nemzeti bizottság munkáját a képviselők? Hány nő van közöttük? Komolyan: Nekik van legfontosabb feladatuk: a lakosság érdekeit képviselik. Megszervezik a társadalmi munkálatokat, félévenként elvégzik a statisztikai összeírást, s havonta előterjesztik a személyes- és közérdekű kívánságokat, észrevételeket, üt nő képviselőt is választottunk. Egy közülük elköltözött a faluból, négyen — Polin Zoltánné, Hajas Margit, Czére Mária — s Hájos Katalin — aktívan dolgoznak. De mondja meg maga Hájos elvtársnő, mi az, amivel egy HNB képviselőhöz fordulnak az emberek? Kedvesen: Legtöbb a nyugdíj-, segély-ügy. Ennek az intézésében kérnek segítséget, vagy felvilágosítást. De előfordulhat az is, hogy magára maradt, tehetetlen emberek gondozását kell biztosítani. Ez is a mi feladatunk. Azonkívül a falu több lakosát, vagy az egész községet érintő kérdések. Gyalogjáró, üzlet, iskola . . . Igaz Is, elnök elvtárs, jobb, ha erről ön beszél! Komolyan: Hát az utak... a nemzeti bizottság az idén 32 ezer koronát fizetett ki a kavicsozásukért. Ennyit legalább már elértünk. A beton gyalogjárók építéséhez az egész lakosság összefogására szükség van ... Az üzlet: egészségügyi szempontból kifogásolható helyiségben van a húskimérésünk. Hentesüzlet kellene ide, ha a Jednota megcsinálná, és büfé. Megígérték, idehozták az építőanyagot is, de sajnos, még várnunk kell, mert építeni még nem kezdtek. A szövetkezet szociális épülete hamarább készen lesz. Ott talán majd helyet kap az üzlet addig. Ott lesz a kultúrotthon, s a fürdőzuhanyozó helyiségek, irodák. Jövőre állami hozzájárulással megkezdjük egy négy tantermes iskola építését... Kíváncsian: S a nenfizeti bizottság „saját zsebéből1' mire telik? Komolyan: Van egy lakatosműhelyünk, s egy újjáépített — környékszerte híres, kitűnő kenyeret sütő — pékségünk. Ez a két üzem teszi hasznossá a HNB helyi gazdálkodását. Az elmúlt évben például e két üzemből 168 ezer korona haszonra tett szert a nemzeti bizottság. Most az új gazdaság-irányítás még nagyobb lehetőségekkel kecsegtet a pénzügyi gazdálkodást illetően. Többet fordíthatunk az utak javítására, s általában a községfejlesztésre. Kíváncsian: Van ebben a jövő évi választásoknak különösebb jelentősége? S egyáltalán: várnak valami újat a választásoktól? Komolyan: Természetesen, van jelentősége a választásoknak a lakosság igényeinek, a községfejlesztés biztosításának szempontjából. Azokat választják majd be a HNB-be, éppúgy a felsőbb képviselői testületekbe, akik tevékeny munkájukkal biztosítják a község fejlesztését, a lakosság igényeinek kielégítését. Az új választási forma demokratikusabb lesz, mint az eddigi volt. Több jelölt közül választhatunk. S mint a nemzeti bizottság elnökének, leginkább az ragadta meg a figyelmemet, hogy a dunaszerdahelyi járást 10 körzetre osztják fel, minden körzetnek öt képviselője, s három póttagja lesz. így — ha nemcsak egy-egy falut képvisel egy-egy ember, nem lesz „protekciós" község aszerint, hol milyen ismeretségi köre van a képviselőnek. S ez jó lesz, mert most 3—4 község érdekeiért kell dolgoznia egy képviselőnek. Kiváncsion: Még nem tudjuk, kire szavaznak a helyi választásokon a kürtiek, de ha mondjuk, újra szavaznának önre is, Hájos elvtársnő, mit szeretne a következő három-négy évben elérni, vagy minek a megvalósításában részt /enni? Kedvesen: A beton gyalogjárók létesítését, az összes út portalanítását, a húsüzlet megnyitását, s az óvodában az egész napos ellátás bevezetését. Persze úgy, hogy az ezzel járó költségek fedezéséből a szülőket foglalkoztató üzemek vegyék ki a részüket. Kíváncsian: Kedves Hájos képviselőnői Ha hirtelen olyan ország-falu dolgát irányító hatalmat kapna, hogy önön múlna, mit akar elérni, tenni, mit csinálna a faluja érdekében, ahol él? Kedvesen: Már elsoroltuk. Gyalogjáró, üzlet, óvoda — s ha lehetne, egy modern kávéház, ahol szórakoznak az emberek, s nem kocsma, ahol hangoskodnak. A kultúrotthont, iskolát, fürdőt már említette az elnök elvtárs. Hát... ennyit. De azt hiszem, a feltételes módot nyugodtan elhagyhatjuk belőle. Nem „ha rajtunk múlna". Inkább így: „rajtunk múlik". HARASZTI NÉ M. E.
