Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-10-20 / 42. szám
-ж !Л U. О со (Ú С 'OJ и. A szokásos levelező értekezletét tartotta szerkesztőségünk október 10-én. Megbeszéltük a lap teendőit, feladatait, értékeltük a lap munkatársainak, levelezőinek munkáját. Az ország minden részéről eljöttek, akik tollal, ötleteikkel, vagy új előfizetők szerzésével segítik a lapot. Mert a Nő-re egyre igényesebb feladat vár, hogy megállja helyét az asszonyok nevelésében. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a nőmozgalomban is változás következett be és a nőszövetség tömegalapokra helyezte a munkát. Hogy lapunk tényleg nevelője, s egyben fóruma legyen a csehszlovákiai magyar asszonyoknak, fontos, hogy a levelezők, olvasók egyre jobban támogassák; segítsenek feltárni a hibákat, írják meg, mi érdekli őket a legjobban. Ezért indítottuk az elmúlt évben, a sajtónap alkalmából, szeptember 21-én a Nyitott szemmel című témaversenyünket. Olvasóink megértették szándékunkat, amikor életükben, környezetükben felmerült problémákból merített ötletekkel, javaslatokkal járultak hozzá lapunk tartalmának gazdagításához. A legeredményesebb „ötletküldő" Dankó Ferencné bodrogszerdahelyi olvasónk volt. Az ő javaslatára több riportunk íródott, (gy „Mire egy ház felépül", s „Az én lányaim" a diákotthonokban élő fiatalok neveléséről. Szmatana Lajosné javaslatára íródott az udvardi bölcsődéről az „Emberpalánták között" című riport, Kulcsár Ferencére az „Érvek és ellenérvek", Timkó Józsefére Kassa-újvárosból a „Pelenkanegyed", Gábris Józsefére a szóda készítéshez hiányzó bombákról a „Bomba interjú", Szitáry Béláéra a Kelet-szlovákiai Vasmű eredményeiről és hiányosságairól — ami az emberekről való gondoskodást illeti — az „Emberek Vasországban". ötlet-gyűjtő versenyünk eredményességét mérlegelve olvasóinkat elismerés illeti. Talán ha szerkesztőségünk még folyamatosabban, s rendszeresebben közölte volna a „Nyitott szemmel" jeligét, ami sajnos, néha technikai okból kimaradt, még többen felfigyeltek volna rá. De ezen még segíthetünk. Mert akik versenyünkbe eddig bekapcsolódtak, rendszeresen figyelmeztetnek bennünket a megírni való problémákra, ha „nyitott szemmel" jártukban felfedeznek valami nekünk valót, tollat fognak és megírják. A „Nyitott szemmel" téma-verseny feltételei ugyanazok, mint eddig. Minden feldolgozásra kerülő konkrét témáért 100 Koronát utal ki a szerkesztőség az ötlet küldőjének. Feltétel, hogy olyan problémára figyelmeztessen, amiről még nem írtak a lapok. Lehet az szociális vonatkozású, egyéni sérelmet feltáró, hiányosságot bíráló, vagy különös figyelmet érdemlő érdekesség. Értekezletünk második pontja az Ifjú FerencS Józsefné, akt először, de nem utoljára jatt el meghívásunkra, hogy véleményt mondjon a lapról, mint olvasója és terjesztóje szemmel című ankét értékelése volt. Erre nagyon sok hozzászólás érkezett. Értékelni éppen ezért nem könnyű. De minden levél Igazolta, hogy ez az ankét nem szenzációhajhászás volt, nem magánéletben turkálás, hanem sokakat érintő és égető problémát tárgyalt, melyhez a jelenlevők Is sokan hozzászóltak. Nemcsak két ember kapcsolatát sikerült rendeznünk a vitával, ez az ankét sokkal többet Is megmutatott, öt évvel ezelőtt hasonló ankét futott lapunk hasábjain. Rengeteg válasz érkezett akkor is. De mennyire más, minőségileg más válaszok voltak. Döntő többségük Ilyen szólamokkal végződött: Ez minden asszony sorsa, az anya kötényének mindent be kell takarnia stb. S ml öt éven keresztül nagyon komolyan foglalkoztunk ezzel a nézettel. Cikkeket írtunk az élő szülők árváiról, az állami gyermek-otthonokról, ismertettük a családjogi törvényeket; ki köteles eltartani a gyermekét. Irtunk a válási törvényről, a vagyonjogi elosztásról. Nem felejtkeztünk el a részeges szülők által idegbeteggé tett gyermekekről sem. S az ez évi Ifjú szemmel ankét levelei azt bizonyították; nem dolgoztunk hiába. Nem vagyunk elfogultak. Tudjuk, olvasóinkat nemcsak mi neveljük, hanem a rádió, televízió és a körülöttünk fejlődő élet. Az összejövetel harmadik pontja az 1967-es évi sajtónapra hirdetett „Minden olvasó egy előfizetőt" versenyünk értékelése volt. Külön köszönet illeti T A L Ä L К О Z T A К Fűlsz Mária — mtndannylunk ürömére — szintén a szerencsés nyertesek közé került Az SZNT tanácstermében találkoztak a levelezők, lapterjesztők, versenyeink aktív résztvevői ezért a nehéz munkáért kedves olvasóinkat, hiszen éppen a nyári Idényben, a lap drágulásának kezdetén láttak munkához. A szerkesztőség azokat, akik ötnél több előfizetőt szereztek, s akiket a sorsolásban a szerencse ezúttal elkerült, fáradozásukért külön jutalmazta. Mivel az újonnan szerzett előfizetők száma nem haladta meg az ötszázat, az első díj kisorsolásától kénytelenek voltunk eltekinteni. A hűtőszekrény díjként szerepel majd a januári lapterjesztői versenyben. Sorsolásunkon a dijak Így oszlottak meg: 2. díj: Etamlxer — jamrlch Ilona, Kalász 3. díj: karóra — Klabusal Borbála, HldaskUrt 4. dij: kávédaráló — Tóth Jfinosné, Somod! 9. díj: Vlbro — DvoFák Erzsébet, Somorja 6—11. díj: Szobadíszek — MUDr. juhász István, Tlszacsernó — Kovács Anna, Nagymegyer — Varga Irén, Csallóköxcstttörtök — Kovács Anna, Nagymegyer — Molnár Eszter, Búcs — Tóth Mária, Tardoskedd 12—17. díj: Reprodukciók — Orosz Lászlóné, Királyhelmec — Marcel Kornélia, Vágsellye — Zoller Irán, Garamgyürgy — Gál Jenőnó, Fülek — Belányi János, Déménd — Tóth Erzsébet, Libád 18-25. díj: Könyv — Koncz Erzsébet, Martos — Zsitva Miklós, Libád — Kalóczy Margit, Kolozsnáma — Fűlsz Mária, Komárom — Vavrek Istvánná, Slrk — Marcel Kornélia, Vágsellye — Kázmár Katalin, Bögellő — Stefanen Erzsébet, Málas KUlündljak a legtübb előfizetőt szerzők részére Stetanec Erzsébet, Málas — kézitáska Petényi Fereno, Csáb — hamutartó Szilágyi Erzsébet, Érsekújvár — reprodukció Futsz Mária, Komárom — gyertyatartó Dr. juhász István, Tlszacsernő — gyertyatartó Nőszövetség, Varbó — reprodukció Marcel Kornélia, Vágsellye — tálaoska Vámos Géxáné, Busa — bonbonostál Belányi János, Déménd — könyv Tóth Erzsébet, Libád — könyv Zsitva Miklós, Libád — könyv Kovács Anna, Nagymegyer — könyv Zsapka Zsuzsanna, Karva — könyv BúcsI Jolán, Klsújlalu — könyv A felszólalók biztosították szerkesztőségünket a további együttműködésről, valamint munkatársaink, s a többi asszony nevében kijelentették, hogy a Nű-t nemcsak fórumuknak, hanem igaz barátnőjüknek tartják, és ez a ml munkánk legszebb elismerése,
